Bicskei Bertalan honosította volna az első németet a válogatottba

Ezer és egy közös szálat fel lehet fejteni a magyar és a német futball közös múltjából, jelenéből. Mi most találomra választottunk közülük tízet, amelyek mindegyike különlegesnek tekinthető. Vagy azért, mert kevesen tudtak róla, vagy azért, mert nem csak sporttörténeti vagy sportszakmai értelemben, hanem kulturális szemszögből nézve is izgalmas téma.

Sebescent Bicskei is hívta

Magyar származású futballista a német válogatottban? A fordítottjára azonnal rávágunk egy nevet: Willi Orbán, ám a Nationalelfben nem sok magyar gyökerű futballistára bukkanunk.

Zoltan Sebescen ilyen. Az Ehingenben született, magyar származású játékos a Stuttgarter Kickersben nevelkedett, majd a VfL Wolfsburghoz igazolt. Az UEFA-kupa 1999-2000-es kiírásának első fordulójában csapata a DVSC-vel csapott össze (összesítésben 3–2-vel a németek jutottak tovább), és a debreceni mérkőzés után Bicskei Bertalan szövetségi kapitány az MTI tudósítása szerint megkérte a nemzeti csapat menedzserét, hogy beszéljen a középpályással, és kérdezze meg tőle, lenne-e kedve játszani a magyar válogatottban. Sebescen őszintén felelt: ha nem hívják meg a német csapatba, jön a magyarba.

Néhány hónappal később Erich Ribbeck német kapitány behívta a hollandok elleni keretbe, majd a kezdőcsapat tagjaként küldte pályára a 2000. február 23-i mérkőzésen, így el is dőlt a dolog. Igaz, Sebescen a számára nem túl komfortos pozícióban, védőként futballozott a meccsen, amelyet a hollandok nyertek meg 2–1-re. A híradások szerint a Wolfsburg első válogatott futballistája mindkét gólban benne volt, így a szünetben le is kapták, egy másik újonc, Sebastian Deisler állt be a helyére. Sebescen pályafutásának talán legnagyobb meccse a 2002-es Bajnokok Ligája-döntő volt, ahol jobbhátvédként tagja volt a Bayer Leverkusen kezdőcsapatának – a Real Madrid ellen (szintén 1–2). 29 évesen, hosszú térdsérüléstől gyötörve, egyszeres német válogatottként fejezte be később a futballt.

Sebescen egy bizonyos Michael Ballack társaságában (Forrás: Alamy Stock Photo)

Magyarnak születtek, németek lettek

Két olyan futballistáról is tudunk, aki magyar földön látta meg a napvilágot, de a német válogatottban mutatkozott be. Az 1941-ben született Stefan Reisch sváb családból származott, Németkéren született, Pakstól néhány kilométerre. Ekkor a település nagyjából harmada volt németajkú, ám kitelepítették őket 1946-ban. A család Bajorországba került, Reisch pedig a Nürnberg futballistája lett. A nyugat-német válogatottban kilenc mérkőzést játszott.

Ernst Nagelschmitz Budapesten született 1902-ben, ekkor a főváros csaknem 10 százaléka németül beszélt. A középpályás 17 évesen már a Bayern München futballistája volt, és 1926 áprilisában, a hollandok elleni 4–2-es győzelem során mutatkozott be a válogatottban. Ez volt az első és utolsó mérkőzése nemzeti mezben.

Berlin calling

A pécsi születésű ifjabb Dárdai Pál édesanyja sváb származású, de nem emiatt került 20 évesen a berlini Hertha BSC-hez a BVSC-ből, hanem mert tehetséges, elhivatott játékos volt. 1997-től 2011-ig játszott a Herthában, és megdöntötte a klubrekordot, ő viselte a legtöbb alkalommal a német csapat mezét (366 mérkőzésen).

Érdekesség, hogy Dárdait edzőként is megőrzik majd az emlékezetükben a szurkolók, hiszen neki van a harmadik legtöbb meccse a klubnál trénerként. Ráadásul jelenleg is ő a Hertha vezetőedzője, azaz hétről hétre tovább növeli a mérkőzésszámot.

A müncheni magyarok

Németországban jelenleg Dárdai Pál a legismertebb magyar futballtréner, de voltak nagy elődei. Például Lóránt Gyula vagy Csernai Pál.

Lóránt az Aranycsapat középhátvédje volt, pályafutása után edző lett, és 1965-től a Kaiserslauternnél dolgozott. Megfordult a Duisburgnál, a Kölnnél, a Kickers Offenbachnál, Freiburgban és a Frankfurtnál is, idővel megkapta a német állampolgárságot.

Az Eintrachtnál már a másodedzője volt Csernai Pál, aki 1968 óta dolgozott Németországban. Amikor Lórántot 1977-ben a kispadjára ültette a bajban lévő Bayern, Csernai is ment vele. A csapat harmatgyengén játszott, a 12. helyen fejezte be a szezont – ez a klub leggyengébb eredménye a Bundesligában –, Lórántnak pedig már korábban kiadták az útját. Ideiglenesen Csernai ült le a helyére, ami nyerő döntésnek bizonyult.

1980-ban, a már véglegesített magyar vezetőedzővel újra a Bayerné lett a salátástál, hat év után ünnepelhettek bajnoki címet. A következő idényben megvédte a címet a csapat és még egy játékrendszert is elneveztek ebben az időben Csernairól, imádták Münchenben. Öt év után távozott a csapattól, később dolgozott a PAOK-nál, a Benficánál, a Fenerbahcénál és a Young Boysnál is, Németországban pedig edzette a Dortmundot, a Frankfurtot és a Herthát egyaránt. E mellett tett egy kitérőt Észak Koreába és idehaza, Sopronban is ült egy rövid ideig a kispadon.

Uli Hoeness és Csernai Pál (Fotó: Sueddeutsche Zeitung Photo / Alamy Stock Photo)

Menekülés a győzelembe

Ikonikus filmjelenet, amikor a horogkeresztes zászlókkal teleaggatott Hungária körúti MTK-stadionban a birodalmi Németország himnusza üvölt a hangszórókból. A pályán a nácik markában lévő hadifoglyok csapata – a soraiban többek között Pelé, Sylvester Stallone, Bobby Moore, Oswaldo Ardiles és Michael Caine – és a Harmadik Birodalom válogatottja játszik. A német játékosokat az MTK futballistái alakítják, köztük Egervári Sándor, Fülöp Ferenc, Koritár Lajos. A filmbeli jelenet helyszíne a párizsi Colombes Stadion és a tét az, hogy győzelem esetén a hadifoglyok elnyerik a szabadságukat.

Fülöp Ferenc néhány éve elmesélte, hogy a forgatás alatt sok telefon érkezett a VIII. kerületi pártbizottságba, a stadion környékén lakók felháborodtak a zászlók láttán. A forgatás viszont fantasztikus élmény volt. Pelé 4–3-as állásnál lőtt ollózós gólja emlékezetes, mert a brazil elsőre remekül megcsinálta, ám nem forgott néhány kamera, ezért újra kellett venni a jelenetet. A brazil csillag pedig ezek után több órán keresztül sem tudta még egyszer megismételni a mozdulatot.

A film azzal végződik, hogy az egyenlítő gól után a nézők ellepik a pályát és kimenekítik a stadionból a foglyokat. A statiszták között ott szaladt a cikk szerzőjének édesanyja is.

A lugosi és a kispesti sváb a vb-döntőben

Az 1954-es nyugat-német–magyar labdarúgó világbajnoki döntőben játszott a németeknél egy játékos, aki tudott magyarul. Josef Posipal a romániai Lugoson született 1927-ben, a bánáti város egy részét erdélyi magyarok, illetve svábok lakták. Posipal édesapja bánáti sváb volt, az édesanyja pedig magyar. Tizenhat éves koráig ebben a környezetben nőtt fel, ekkor került Németországba.

A vb-döntő előtt a pletyka szerint a szintén dunai sváb családból származó, Kispesten született Puskás (Purczeld) Ferenc vele üzente meg Werner Liebrichnek, aki a magyarok által 8:3-ra megnyert csoportmérkőzésen sérülést okozott a támadónak, hogy azt csinál, amit akar, mert ő úgyis annyiszor fogja kicselezni, ahányszor kedve tartja. Sajnos a döntő után Liebrich volt boldogabb…

Marozsán Dzsenifer

A négyszeres magyar válogatott Marozsán János 1996-ban igazolt Saarbrückenbe, és ott hagyta abba a labdarúgást. Kislánya, Dzsenifer még Budapesten született, és négyéves volt, amikor a családjával Németországba költözött. Eleinte a helyi fiúcsapatban futballozott, majd az 1. FC Saarbrücken női csapatához került, és 14 éves, 7 hónapos korában bemutatkozott a női Bundesligában, ezzel a bajnokság legfiatalabb játékosává vált.

Egy frankfurti kitérővel került a világ egyik legjobb klubcsapatához, a Lyonhoz. Két német bajnoki címe mellé begyűjtött négy francia bajnoki aranyérmet. Első Bajnokok Ligája-trófeáját még a Frankfurttal nyerte, majd a Lyonnal még elhódított ötöt.

Természetesen a német válogatottba is meghívták – 19 évesen –, azóta Európa-bajnokságot nyert a csapattal. Marozsán ugyan német állampolgár, de a magyar identitásához is ragaszkodik, egy apró magyar és német zászlóval a cipőjén játszik. Emiatt kijelenthetjük róla, hogy a világ legismertebb magyar (identitású) női futballistája.

Egy BL-győzelem örömittas pillanatképe (Fotó: PA Images / Alamy Stock Photo)

Hunok Svábföldön

A Futballkutató Blog írta meg tavaly tavasszal, hogy elindult a német szövetség által szervezett versenyrendszerben az első magyar futball csapat, az SV Aglasterhausen Hunok. A csapatvezetővel, Somogyi Istvánnal tavaly májusban készítettünk interjút.

István raktárosként dolgozik egy Stuttgart melletti településen, és a fejébe vette, hogy futballt szervez a helyi, heilbronni magyaroknak. 2017-ben már kispályás tornát hirdetett, Németország minden pontjáról érkeztek a magyar csapatok. Több klubbal is tárgyalt, hogy elindíthasson egy magyar nagypályás csapatot, de elutasították. Végül a német 9. osztályban szereplő SV Viktoria Aglasterhausen elnöke belement, hogy a klub B csapataként elindulhat a tizedik vonalban az FC Hunok, amely így SV Aglasterhausen Hunok lett. Szorítunk értük!

Olvasd a játékot – németül is

2022-ben jelent meg Szabó Christophe, Soós Márk és Szabót Peet „Olvasd a játékot – Hogyan nézzünk focimeccset” című könyve. A három szerzőt bloggerként, televíziós szakértőként ismerték meg a futballbarátok, és hiánypótló kötetet tettek le az asztalra. Az elmúlt évtizedekben nagyítóval kellett keresni azokat a futballszakmai kiadványokat, amelyek a dolgok mélyére ástak, futballstratégiákat, futballfilozófiákat, alakzatokat, taktikai elemeket, játékmodelleket tárgyaltak értő, érthető módon. Ez a könyv ilyen lett, behatóan vizsgálja a modern futball alkotóelemeit, s amellett, hogy akár szakembereknek is érdekes olvasmány lehet, ismeretterjesztő értékkel is bír az amatőr sportszeretők számára.

Elég nagy szám, hogy a G-ADAM Kiadó által gondozott kötetet lefordítják németre és a tervek szerint idén májusban meg is jelenik német nyelvterületen. A kiadó vezetője, Galambos Ádám a Büntetőnek azt mondta, a németországi Eb előtt tervezik a megjelenést, Ausztria és Németország a célterület. A kötetet könyvesboltokban és online is lehet majd kapni.

Bauhaus-stadion Berlinben – magyar építésztől

Nyugat-Berlin Westend kerületében áll egy takaros, 20. századi köntösbe öltözött futballstadion, amelyet egy magyar építész, Forbát Alfréd tervezett. A pécsi születésű Forbát 1920 és 1922 között Weimarban együtt dolgozott a Bauhaus atyjával, Walter Gropiusszal, majd 1925-től a berlini Sommerfeld Co. vezető építésze lett. 1928 és 1932 között annak a Hubert Hoffmannak az irodájában dolgozott, aki csapatával a berlini Siemensstadt és Haselhorst kerületek lakóépületeinek tervezési munkálataiért felelt.

Ebben az időszakban, egész pontosan 1930-ban álmodta meg Forbát a Mommsen Stadiont, a Sport Club Charlottenburg (azaz SCC Berlin) otthonát is. Az aréna megőrizte az egyszerű, funkcionális, mégis kecses formavilágot, és az egyetlen sportlétesítmény, amelyet a Bauhaus-időszakban építettek. Eredetileg 1750 ülőhelyet és 35 ezer állóhelyet alakítottak ki benne. Idővel a Tennis Borussia Berlin futballklub kapta meg a stadiont, és a mai napig használja.

Az 1936-os nyári olimpián rendeztek benne labdarúgó-mérkőzést, a 2006-os világbajnokság során pedig itt is tartott edzéseket a német válogatott.