Bokszolót családjáról – A harcos (filmajánló)

Vigh Martin

2021. nov. 21.

Újabb amerikai bokszfilm, újabb Oscar-kedvenc. Ezek tudatában akár legyinthetnénk is A harcos című filmre, de nagyon nagy hibát követnénk el. David O. Russel rendezése ugyanis sokkal több a klisék újrajátszásánál.

Ha bokszfilmről írunk, nagyon nehéz elkerülni az olyan, kevéssé ízléses szófordulatokat, mint hogy a mozi „kiütötte a nézőt” vagy „gyomrost adott”. Én mégis megpróbálok ezek nélkül írni, és más módon kifejezni, hogy milyen erős David O. Russel filmje.

A harcos felhasználja ugyan a zsáner jól ismert elemeit, ám ezeket izgalmasan jeleníti meg, mindeközben pedig hiteles képet fest egy elszegényedő, évtizedekkel ezelőtti sikerekbe kapaszkodó, diszfunkcionális családról.

Ahogy két hete a Millió dolláros bébi esetében, most is kezdjük a rendező személyével, már csak azért is, mert David O. Russel az elmúlt három évtized filmgyártásának meghatározó alakja. O. Russel a ‘90-es évek derekán kezdett rendezni, könnyedebb hangvételű filmeket (Gyagyás család) és háborús mozit (Sivatagi cápák) is készített, igazán nagyot azonban épp ezzel a filmmel dobott, hogy aztán erre a sikerre srófoljon rá a Napos oldallal, az Amerikai botránnyal vagy a Joy-jal. A 63 éves filmes gyakran ábrázol a munkáiban elveszett, a szakadék szélén álló embereket, akik azonban a cselekmény előrehaladtával képesek fordítani a sorsukon.

Így történt ez A harcos esetében is. Micky Ward (Mark Wahlberg) fiatal bokszolóként próbál boldogulni Massachusettsben, ebben anyja és menedzsere (Melissa Leo), valamint bátyja, Dicky Eklund (Christian Bale) próbál a segítéségére lenni. Micky karrierje azonban nehézkesen indul, hanyagul leszervezett meccsek, vereségek szegélyezik az útját, az is felmerül, hogy felhagy az egész sportággal. Idővel azonban meggyőzik őt a körülmények, és új szerelme, Charlene (Amy Adams) biztatására mégis belevág az utolsó nagy kalandba, hogy aztán valami olyasmit érjen el, amit a családban korábban senki.

Ha elfogadjuk azt az alapvetést, hogy a jó sportfilm sosem csak a sportról szól, akkor nyugodtan nevezhetjük A harcost a zsáner kiemelkedő darabjának. O. Russel filmje ugyanis egyszerre szól egy leszakadó társadalmi réteg mindennapjairól, a kitartásról, illetve a családról, amelynek kapcsán egyébként érdekes állításokat is tesz a film. A cselekmény egy pontján ugyanis felmerül, hogy a főhősnek hátra kellene hagynia a családját, mert ahogy a barátnője, Charlene fogalmaz, a családtagjai lehúzzák őt.

Micky azonban végül nem ezt az utat választja, ezzel mintha a film azt üzenné, hogy muszáj valamilyen módon dűlőre jutnunk a családunkkal, Marty végül úgy éri el a sikereit, hogy egyszerre nyit a jövő felé és számol le a múlttal.

Mindeddig főhősként hivatkoztunk Mark Wahlberg karakterére, a film azonban nem egy fókusszal operál, a mellékszereplők legalább ennyire fontosak. A mindig kiváló Amy Adams, mint az eszményi szépség, és hát persze a két színész, akik Oscar-díjat vihettek haza a filmben nyújtott alakításukért. Melissa Leo (A befagyott folyó, Fogságban, Meggyőződés) játssza remekül Micky és Dicky anyját. Klasszikus Oscar-favorit alakítás, a színésznő szinte felismerhetetlen a smink és a frizura árnyékában, emellett szélsőséges érzelmeket volt lehetősége ábrázolni. Egy karakán, nehéz természetű nőt jelenít meg, aki a gyerekeiért bármeddig hajlandó elmenni.

Általában a nagy testi átváltozások is jó eséllyel aspirálnak a díjakra, de nem gondolom, hogy van olyan ember, aki megkérdőjelezné Christian Bale Oscar-díjának jogosságát, egyrészt páratlan karrierje, másrészt e filmben nyújtott alakítása okán sem. Bale a mozi valódi motorja a lecsúszó, drogproblémákkal küzdő, szórakozott exbokszoló képében, aki tulajdonképpen saját megváltását keresi testvére sikerében.

A mozi ezeken az embereken keresztül hitelesen beszél a reménytelenségről. A szociográfai rétege is jelentős a filmnek, röpködnek a káromkodások, a fizikai és a verbális erőszak gyakorlatilag mindennapos. Olyan környezet, mely még a tiszta, reményteli lelkeket (Charlene és Marty) is megtöri. És ebben a miliőben tulajdonképpen egyetlen menekülőút áll a szereplők előtt; ez pedig a sport és az azzal járó hírnév, ilyen szempontból nagyon klasszikus sportfilm A harcos.

Mely mozi profin, sallangmentesen beszél mindarról, mely egy Martyhoz hasonló főhős számára fontos lehet.

Néhány érdekesség a filmmel kapcsolatban

A harcos igaz történeten alapul, Micky Ward és Dicky Ecklund valóban léteztek, utóbbiról egy HBO-dokumentumfilm is készült High on Crack Street: Lost Lives in Lowell címmel, ami azt mutatta be, hogy hogy ért csúnya véget a karrierje a kokainfüggősége miatt. Ecklund nagyon elégedett volt a filmmel, s azzal, ahogy Christian Bale őt alakította, ám az nem tetszett neki, hogy a nővéreit és az anyukáját ennyire negatívan ábrázolták az alkotók. Egy másik szereplő azonban nem volt ennyire elégedett, a valódi Charlene-nek nem Amy Adams játékával, hanem azzal volt problémája, hogy a lány sokszor nagyon rövid nadrágokban és topokban mutatkozott.

Dicky szerepével kapcsolatban Matt Damon és Brad Pitt is szóba került, végül azonban Christian Bale-re esett a választás, aki egyébként korábban is ismerte Mark Wahlberget, hiszen a lányaik egy iskolába jártak.

Az utolsó, kanapés jelenet teljes egészében improvizáció volt. A rendező és a két színész egy forgatási nap végén, éjszaka vették fel, Christian Bale pedig valóban elérzékenyült.