Brazilok és karmesterek – megvizsgáltuk az MU egyre markánsabb középpályássorát 

„Ez volt az idei legjobb teljesítményünk – mondta néhány hete a Tottenham 2–0-s legyőzését követően Erik ten Hag. – Ahhoz, hogy eredményesek legyünk, először is szervezettnek kell lenni, labdabirtoklásnál és labda nélkül egyaránt. Fontos, hogy mindez a megfelelő intenzitással párosuljon. Neked kell diktálnod a tempót, mi ezt tettük. Szerintem bámulatosan szervezetten támadtuk le az ellenfelet, ugyancsak jól működött a rest defence (azon játékosok, akik biztosítanak, és ügyelnek arra, ne legyen gyors ellentámadás – a szerk.) és a visszatámadás. Nagyon sok dinamikus mozgás jellemzett bennünket, főként elöl.”

Az észak-londoniak elleni rangadón Casemiro, Fred és Bruno Fernandes alkotta a Manchester United középpályássorát. Ez volna a legjobb? Avagy a legprímább manchesteri fedezetsor elképzelhetetlen Christian Eriksen nélkül? Netán Scott McTominay-nek is helye volna benne?

Hogy valahára kellemesek a United aktuális edzőjének a gondjai, az leginkább két igazoláson múlt: Casemiro megszerzésén, aki minden aggodalom dacára – bírja-e az angliai tempót, csak sárgák árán lesz-e képes megállítani a rajta keresztül száguldó ellenfelet – az a hatos, akit jó ideje keresett már a manchesteri alakulat (ekképpen pedig nem a kevésbé labdabiztos, szétszórt Frednek kell azon a poszton tovább kínlódnia), valamint Christian Eriksenen, aki Bruno Fernandes mellett még egy kreatív kar a United gépezetében.

Az alapproblémát nagyon sokáig a megfelelő hatos megtalálása jelentette: Nemanja Matics manchesteri karrierje utolsó két-három szezonjában túl volt már a zeniten; Ander Herrera inkább volt box-to-box középpályás, semmint szűrő, McTominay-hez hasonlóan egyébként; Paul Pogba csak kényszerből kerülhetett oda, Fred hiányosságait említettük.

Mindezeken túl pedig remekül passzol, és nem csak a hozzá legközelebb állókhoz: szenzációs labdákkal teremt helyzetet a társaknak, ahogyan tette azt az Everton és a Newcastle ellen (az előbbi meccsen Cristiano Ronaldo betalált pompás átadásából, utóbbin Marcus Rashford a kapu mellé bólintott azután, hogy a brazil valami fenomenális mozdulattal, külsővel tekerte a labdát a fejére). Az érte kifizetett 70 millió euró nem volt épp csekély összeg, pláne, hogy betöltötte a harmincat, de úgy fest, minden centet megér. 

Casemirót tehát kipipálhatjuk, a kezdeti megingásai, labdavesztései után immár biztos pont.

Casemiro lassan beilleszkedett és alapemberré vált (Forrás: The Real Champs)

Úgy fest, Erik ten Hagnál Christian Eriksen is az, a dán csak akkor hiányzott a kezdőből, amikor kisebb egészségügyi problémával bajlódott, amúgy ő alkot párt a nálánál kilenc nappal fiatalabb brazillal. És bizony remekel e visszavontabb szerepkörben. Amikor egyedül kellett azt játszania (a Brentford elleni 4–0-s vereség során), nagyon nem ment neki, Casemiróval a védelem előtt azonban

És olyan, mintha némi agresszivitásra, fizikai erőre is szert tett volna időközben, nem lehet már játszi könnyedséggel megszabadítani a labdától, a párharcokat sem kerüli olyan nagyon.

A középpályás trió harmadik tagja vitathatatlanul Bruno Fernandes kell, hogy legyen. Ha a portugálnak nehéz is lesz az Old Traffordra igazolását követő másfél év számait hoznia (26 gól, 18 gólpassz), ismét egyre nagyobb hatást gyakorol a csapatára, a társaknak teremtett 29 lehetőség korántsem rossz. Ahogyan a United, ő is nehezen rúgta be a motort, immár azonban ficánkol, és bár tiltakozna ellene, akkor még inkább, amikor Cristiano Ronaldo nincs a gyepen. Úgy nem mindig őt keresi a labdával, és a United letámadása is hatékonyabb az ötszörös aranylabdás nélkül, lásd a Spurs elleni mérkőzés. De ha már letámadás, ahhoz bizony elkél Fred elképesztő dinamikája és robbanékonysága, éppen ezért a középpálya mindenkori összeállításakor nyilvánvalóan érdemes figyelembe venni, milyen típusú játékot akar a csapat megvalósítani.

És ott van még ugyebár McTominay, aki Casemiro beilleszkedéséig kibérelte magának az egyik hatos posztot, pedig ahogy írtuk, sokkal inkább nyolcas, aki bejátssza a pályát, kellően erőszakos – olykor túlzottan is… –, labdaszerzésben príma, felér a kapu elé, remek atletikus képességeit pedig jól egészíti ki korántsem gyér technikai tudása.

Casemiróval vált tehát kompletté a United középpályája, amelyik immár felvonultathatja a világ egyik legjobb hatosát (ez lenne a brazil), amelyiknek van két strapabíró futóembere (Fred és McTominay, akik miközben rendkívül hasznosak a letámadásban, kapura is veszélyesek tudnak lenni), mellettük pedig találni két kreatív klasszist, egy mélyebben (Eriksen), illetve egy magasabban játszót (Fernandes), bár a pozíciók meccs közben nyilvánvalóan változhatnak.

Bruno Fernandesre továbbra is fontos szerep hárul (Forrás: NY Times)

Hogy lehet-e ennél is jobb ez a középpálya? Hogyne! A minőségen mindig lehet javítani, és ha mégiscsak megérkezne Frenkie de Jong, vagy a holland helyett a nyáron Jude Bellingham, netán a régóta kívánságlistán szereplő, Casemirót pótló, illetve kiegészítő Declan Rice, a vörös ördögök még ambiciózusabbak lehetnének.

Nem mintha Ten Haggal a kispadon ne lennének máris azok.

Kiemelt fotó: ESPN