Chema Rodríguez ötven év után az első korszakos kapitány lehet

Elszoktunk attól a XXI. században, hogy korszakos kapitányok irányítsák valamelyik kézilabda-válogatottunkat, nem mintha a XX. század olyan nagyon hozzászoktatott volna ehhez bennünket. A mából visszanézve korszaknak tűnik Laurencz László vagy Mocsai Lajos hat-hat éve a nők kispadján, pedig nyugat- és észak-európai mércével mérve csupán egyetlen ember időszakát lehetne annak nevezni: Török Bódogét, aki huszonhárom éven át dolgozott a legjobbjainkkal.

Csak a változás volt állandó

Ha a férfivonalat nézzük, hasonlót nem találunk a sportág hazai történelmében. Egészen Faludi Mihályig és a hetvenes évekig kell visszamenni, hogy ráleljünk egy szűk évtizedre, amelyben nem váltott szakvezetőt a válogatott. Csupán a kétezres években tízszer cserélődött a szövetségi kapitány személye, a megbízatás hossza alapján messze kiemelkedik Skaliczki László hét bő esztendeje. Csak az elmúlt tíz év alatt a hatodik kapitánynál tartunk, ami rávilágít a sötét közelmúltra, amely során éppen a legmélyebb ponton – Ljubomir Vranjesnél – már maguk a játékosok is jelezték, nem jutunk előrébb, ha mindig más irányba megyünk.

A dán férfi- vagy a norvég női válogatott kapitányát a nagyanyáink is felismerik legalább arcról, a mieinknél nem egyszer meg kellett kérdezniük, tulajdonképpen ki is az illető. Amikor a 2021-es tokiói olimpia után összehasonlítottuk, hogyan választanak kapitányt a sikernemzetek és hogyan választunk mi, ki kellett emelnünk olyan fogalmakat, mint a folytonosság, az elkötelezettség és természetesen a bizalom, amelyek köztudottan kulcsfontosságúak a hosszú távú eredményességhez. Egyben jelzik, hogy létezik stratégia.

A folytonosság

Ebből az ördögi körből tud végre kilépni a magyar szövetség egy meglepő, de valószínűleg jól megválasztott pillanatban, amikor az olimpiai selejtező előtti héten meghosszabbítja Chema Rodríguez kinevezését a férfiak élén.

2019 nyarán az edzői körökben még borzolta a kedélyeket, hogy benne látja a megoldást az aktuális kapitánycsináló, Nagy László. Chema edzői eredményeit még nem tudtuk sorolni, de legalább annyi mellette szólt, hogy néhány elődjével szemben, veszprémi irányítóként alaposabban megismerhette a magyar kézilabdát, talán kötődése is kialakult az országhoz. Akkor még edzőként ült le a padra Gulyás István szövetségi kapitány mellé, de már ő meccselt, az első világversenyén pedig pillanatok alatt bizonyította a képességeit. Tartalékos kerettel is váratlan győzelmeket aratott a taktikai húzásaival, nem utolsósorban értett a játékosok nyelvén, ha nem is magyarul szólt hozzájuk. Egy bravúros Eb- és vb-szereplést követően jó magyar szokás szerint már az első rosszul sikerült világverseny után el kellett vinnie a balhét a kapitánynak, a 2022-es magyarországi kontinensbajnokság így az utolsó állomás volt Gulyás kapitányi pályafutásában. A folytonosság viszont legalább megmaradt Chema Rodríguez kinevezésével, sőt a nehézségből erényt sikerült kovácsolni azzal, hogy menet közben főállású kapitánnyá vált, miután befejezte a klubfeladatait a Benficánál.

Felülteljesítés

A legutóbbi két világversenyen pedig egyértelműen újra felülteljesített a keretben lévő lehetőségekhez képest. Az olimpiai selejtezőt érő tavalyi vb-negyeddöntős szerepléshez az Izland elleni őrületes hajrá mellett szükség volt a szerencsefaktorra is, az idei Eb-5. helyezéssel viszont mindenkit maga mellé állított a válogatott. Chema csapata mindkét alkalommal megelőzte valamennyi délszláv együttest, idén ráadásul úgy, hogy sorra meg is verte őket, ami szintén mérföldkőnek számít. BL-ben játszó szélsők nélkül tudta felzárkóztatni az együttest a közvetlen élmezőnyhöz, ráadásul úgy, hogy magyar férfi kézilabdázókból a Bajnokok Ligájában egy kezdőcsapatot sem lehetne összerakni – míg a dánokból öt is összejönne.

Chema Rodríduez az amúgy is keresett spanyol edzők között is pillanatok alatt kitűnt, és az elmúlt évtizedek is bizonyítják, ilyen szintű szakembert is csak hosszú távon érdemes foglalkoztatni. Bárhogyan sikerül az olimpiai selejtező a nemzeti ünnepünkhöz kötődő hétvégén, a szakértelme attól még megmarad, és csak örülni tudunk neki, hogy legalább még négy évig – ami már összesen kilenc lesz megszakítás nélkül – a magyar kézilabdát szolgálja vele.

Kiemelt fotó: szegedma.hu