Címvédésre készül a PSG portugál maestrója

Ha a játékintelligencia kifejezés definícióját kellene megfogalmazni, alighanem elég lenne egyetlen szót, egész pontosan egy nevet odabiggyeszteni: Vitinha. A 26 éves portugál klasszis persze pontosan ezért, eszes, minden helyzetben a jó megoldást választó, okos futballjáért játszik a párizsi középpálya tengelyében, amúgy a legmélyebben a három fedezet közül. Mert neki bármikor oda lehet passzolni a labdát, ő tudni fogja, mitévő legyen. Nyomás alatt sem jön zavarba, képes diktálni a tempót, ösztönösen érzi, mikor léphet följebb a támadásokat segítve és mikor jobb, ha marad a félpálya környékén – szóval az a mélységi játékszervező, aki minden labdabirtoklásra törekvő, a támadófutballt hirdető edző álma. Luis Enrique-é is.

Ha csak az elmúlt szezon Bajnokok Ligája döntőjét vesszük: az Internek rúgott harmadik párizsi gól előtt kiválóan ismerte fel, hogy érdemes előretörni, majd nagyszerű ütemben ugratta ki az egy érintésből a kapuba passzoló Désiré Douét, az első gól előtt pedig egy jó átvétel után remek helyzetfelismeréssel, rendkívül gyorsan döntve, hajszálpontos átadással játszotta meg az Inter-védők közé bemozduló Douét, aki aztán sakk-matt helyzetet teremtett az Achraf Hakiminek bepasszolt labdájával. Alaposan közrejátszott tehát a teljesítménye abban, hogy olyan simán intézte el a PSG az Intert, de aligha számít bátor jóslatnak, ha hozzátesszük, az Arsenal ellen sokkal nehezebb dolguk lesz a párizsiaknak.

Ám ha nyernek, dupláznak az idén – bajnoki cím és BL –, tavaly ugyanakkor a két legnagyobb trófea mellett a Francia Kupát is hazavitték. Ez azért így elég szép serleggyűjtemény Vitinhának, bár nem elégedett meg ennyivel: Portugáliával a Nemzetek Ligáját is elhódította, a spanyolok elleni döntő tizenegyespárbajában ráadásul berúgta a maga tizenegyesét. Nem csoda, ha az Aranylabda-szavazáson felállhatott a dobogóra Ousmane Dembélé és Lamine Yamal mögött – persze nem mindig ívelt egyenesen felfelé a karrierje. Neki is meg kellett tapasztalnia, milyen az, amikor lent van az ember.

Hat évvel ezelőtt még túl kemény volt neki Anglia

Vitinha 11 éves korában igazolt az FC Porto akadémiájára, végigjárva a korosztályos együtteseket kevéssel a 20. születésnapja előtt, 2020 januárjában mutatkozott be az első csapatban. Még annak a szezonnak a végén Wolverhamptonba igazolt, egyrészt mert a Portónak kellett a pénz, és 20 millió eurós vásárlási opcióval vitte el a Wanderers, másrészt mert az a Jorge Mendes volt az ügynöke (és az ma is), aki némi tulajdonrészt is birtokolt az angol klubban. Miután pedig a fél portugál válogatott keret a Wolvesban játszott akkor (Joao Moutinho, Rúben Neves, Rui Patrício, Pedro Neto, Nélson Semedo, Diogo Jota), egy fiatal játékos esetében pedig, aki először kerül idegen környezetbe, nem mindegy, mennyire érzi otthonosan magát, távol a hazájától és a családjától magányos-e, egyedül marad-e a problémáival, vagy egy másik „családba” csöppen, amelyik igyekszik mindenben támaszt nyújtani, kézenfekvőnek tűnt a választás.

Wolverhamptonban családias környezetben játszott, de mégsem otthonosan (Fotó: Imago/PA Images)

Főként a fizikai hiányosságai miatt többnyire a kispadon kapott azonban helyet, vagy még ott sem – az 513 percnyi Premier League-futball mindenesetre nem az a játékidő, amit elképzelt magának. Ez azért kevéssé tette boldoggá, és az élet furcsa játéka, hogy épp azok, akik segítették könnyebbé tenni a hétköznapokat, a honfitárs Joao Moutinho – akihez akkoriban leginkább hasonlították – és Rúben Neves príma játéka miatt nem jutott elég szerephez. Egyetlen gólt rúgott a szezonban, annak viszont megadta a módját: az FA-kupában az alacsonyabb osztályú Chorley otthonában 40 méterről eleresztett bombagóljával győzött a Wolves.

Ha nem is úgy sikerült az angliai karrier, ahogy szerette volna, sokat tanult belőle, és Portóba tapasztaltabb játékosként tért vissza. Viszonylag hamar beverekedte magát a kezdőbe, valamennyi sorozatot tekintve 47 mérkőzésen lépett pályára a 2021–2022-es idényben, bajnoki címet ünnepelhetett és kupát nyert a kék-fehérekkel, utóbbi fináléjában újra csak betalált. Beválasztották a szezon csapatába, ő lett a bajnokság legjobb fiatal játékosa, és még abban a szezonban meghívták a portugál válogatottba.

Portóba visszatérve, a 2021–2022-es szezonban rengeteget fejlődött (Fotó: Imago)

A PSG nem is habozott, 40 millió euróért még azon a nyáron leigazolta. Az első szezonja Párizsban sem bizonyult könnyűnek, a Kylian Mbappé, Neymar, Lionel Messi uralta csapatban nem annyira tudta elfogadtatni magát, sokkal többet is kellett annál védekeznie, mint amennyi az ínyére való volna, de hát ebben a fejnehéz csapatban, amelyikben három játékos kapásból kiesett a védekezésből, mindenki másra sokkal több defenzív feladat hárult.

Luis Enrique három évvel ezelőtti érkezésével azonban minden megváltozott. Sokkal hangsúlyosabb lett a labdabirtoklás, de az intenzív letámadást sem kellett immár feladnia a csapatnak, sőt. A spanyol tréner a második idényében aztán nem csak a hazai porondot, a nemzetközit is elkezdte uralni a PSG, s ebben bizony főszerep jutott a középpálya újdonsült királyának, Vitinhának. Addigra végképp megcsodálhattuk elképesztő passzkészségét és rendkívül széles passzrepertoárját, azt, ahogy diktálni képes a meccs ritmusát – tényleg az a futballista, akinek élmény nézni a játékát. És hiába tűnik törékenyebb alkatnak, korántsem az, a gladiátorok közt is érvényesül, hovatovább uralja a teret. Erről az idei BL-szezonban is megbizonyosodhattunk.

Minden mutatóban a legjobbak közé tartozik

Amikor áprilisban a PSG a negyeddöntő párizsi odavágóján 2–0-ra verte a Liverpoolt, ő egyedül majdnem annyit passzolt (68-at), mint az egész Liverpool együttvéve (88-ig jutottak az angolok). Ez persze a posztjából is fakad, és a meccseken jellemzően nagyon sok labdaérintéssel játszik – így volt ez a múlt nyári klubvilágbajnokságon is, ahol az Atlético Madrid és a Botafogo elleni csoportmérkőzéseken is ő passzolt a legtöbbet a mezőnyben. Ehhez persze az is kell, hogy mindig el akarja kérni a labdát, hogy soha ne bújjon el, rendre megjátszható legyen, ő pedig azt, hogy gyors kis mozgásokkal passzsávot teremtsen, nagyon érzi.

Maradva a klubvilágbajnokságnál, a Seattle Sounders elleni csoportmeccs elég plasztikusan érzékeltette jelentőségét: kilenc olyan akcióban vett részt, amelyik lövéssel zárult, Hakimivel egyetemben a legtöbben a pályán lévők közül. 12,3 kilométert futott azon a meccsen, amihez azóta is tartja magát: idén a Bajnokok Ligájában ő tette meg a legnagyobb távot, 173 kilométert, ami meccsenkénti átlagban közel 11 kilométer. A passzkísérletek számában is az első idén a BL-ben, ráadásul nagyon simán listavezető: 1543 átadást jegyez (az őt követő müncheni Aleksandar Pavlovic 1163-at), de ami ennél fontosabb, a pontos passzok számában is éllovas 1456-tal (ez meccsenkénti 91 sikeres átadás). A passzhatékonysága így 93,44 százalék.

Úgy játszott egyébként hatost a BL-ben, hogy egyetlen sárga lapot sem kapott – és mint a PSG szereplése mutatja, nem azért, mert rendre elengedte a rátámadókat, amiből aztán a párizsiak nyelték a gólokat… Persze a 77 labdaszerzésén (meccsenkénti 4,8) lehetne még azért javítani. A hat gólja ugyancsak dicséretes, azokból hármat a tizenhatoson kívülről lőtt.

A portugál válogatott – Vitinhával a középpályán – a világbajnokság esélyesei közé tartozik (Fotó: Imago/Sports Press Photo)

Ma már nem csak a Paris Saint-Germain, a portugál válogatott is elképzelhetetlen nélküle, jóllehet középpályásokban elég jól áll az ibériai ország. A klubtárs Joao Neves, Rúben Neves, Bernardo Silva, Bruno Fernandes, Joao Palhinha, Mateus Fernandes is a belső középpályás posztok egyikére pályázik, bár utóbbi kettő nem került be az egyelőre még 27 fős vb-keretbe.

Szóval Vitinha helye Amerikában is biztosnak látszik, és mint azt a FIFA honlapjának nemrégiben elmondta, bízik a lehető legtöbb játékpercben, ahogy abban is, hogy július 19-én Portugália emelheti a magasba a vb-serleget. Aligha rajta fog múlni.

Borítókép: Imago/Presse Sports