Conor Gallagher: mennyire jó valójában a Chelsea válogatott középpályása?

Ahhoz képest, hogy a nyár leginkább arról szólt, Conor Gallagher csatlakozva a Stamford Bridge-et elhagyó neves középpályások sorához – ment Mount, Kanté, Kovacic, Loftus-Cheek – a Tottenhamben vagy a West Hamben köt-e ki, a 23 éves angol a Chelsea valamennyi bajnokiján kezdett, hovatovább két kivétellel mindet végigjátszotta. És nemcsak hogy biztos kezdő, Reece James és Ben Chilwell mögött harmadik számú csapatkapitány, azaz bár gondolhatnánk, a londoniak és Gallagher 15 esztendeje megkötött frigye örök életű, koránt sincs így. Két kényes kérdés rendre bekúszik ugyanis a róla folytatott diskurzusokba. Az egyik, hogy valóban Chelsea-képességű futballista-e. Nem az elmúlt másfél év tizedik hely környéki Chelsea-jét figyelembe véve (mert akkor simán), hanem a bajnoki címre, BL-győzelemre törőt. A másik kérdés, hogy őt is pénzzé teszi-e Todd Boehly és a többségi tulajdonos Clearlake Capitalt képviselő Behdad Eghbali, vagy egyezségre jut a klub neveltjével, és meghosszabbítja 2025 nyarán lejáró szerződését. 

A másodikkal kezdve, egzakt válasz egyelőre nincs. Gallaghert még a télen vitte volna az Everton 45 millió fontért, a 23 éves angol középpályásnak esze ágában sem volt azonban kiesés elkerüléséért harcoló együttesbe igazolni, a Newcastle érdeklődését pedig a klub hessegette el, nem akart ugyanis közvetlen riválist erősíteni. Zárójeles megjegyzés: csak szeretnék a fővárosiak, ha a BL-induló Newcastle-t végre közvetlen riválisnak nevezhetnék.

Az angol válogatott fedezetnek sem volt ellenére maradni, elvégre nyolcéves kora óta a Chelsea játékosa, az egész Gallagher família a klub megveszekedett drukkere, és az amerikai túra, amelyen mindenkinél több időt tölthetett a gyepen, is azzal kecsegtette, szánhat neki az idényben fontos szerepet Mauricio Pochettino.

S szán is. Egyrészt azért, mert sorra dőltek ki a riválisok – még a túra végén a támadó szereppel megbízott Christopher Nkunku, a második fordulóban Carney Chukwuemeka, az 50 millióért szerződtetett Roméo Lavia pedig sérülten érkezett –, másrészt mert Gallaghernek számos olyan erénye van, amelyik egy Pochettino-csapatban rendkívül értékes: hatalmas munkabírással dolgozik, egy pillanatra nem áll le, remekül támadja az üres területeket, annál is jobban a labdás embert (ettől aztán a presszingek során felbecsülhetetlenül értékes), kellően energikus és agresszív, küzdő típus, ráadásul a taktikai érzéke is kifinomult.

(Forrás: The Times)

No de mindez elég-e ahhoz, hogy Chelsea-képességű futballistának tituláljuk? Az őt a nemzeti csapatba rendre meghívó Gareth Southgate szerint egyértelműen.

„Fantasztikusan képes letámadni – mondta még a katari világbajnokság előtt, a beválogatását megindokolva a szövetségi kapitány. – Lesznek a tornán olyan szituációk, amikor szükségünk lesz a képességeire, arra például, ahogy odaér a kapu elé. A középpályásokat több szempont szerint kategorizálhatjuk, valaki abban jó, hogy képes az ellenfelet megakadályozni a gólszerzésben, más abban, hogy gólhelyzetet tud teremteni, megint más rendre betalál. Nos, Gallagher mindhárom képesség birtokosa.”

Hízelgő vélemény, amelyben találni is természetesen igazságot, ettől még kérdés, a futball legmagasabb szintjén is képes-e azt hozni, amit mondjuk kölcsönben a Crystal Palace-ben. Mert a Selhurst Parkban kétségtelenül meg lehetett csodálni a gólérzékenységét – rúgott nyolcat a 2021–2022-es szezonban –, azt, ahogy felért a támadásokkal, amilyen veszélyesnek bizonyult a második hullámban érkezve, csak épp nem ugyanaz a Palace-ban játszani, mint a Chelsea-ben. Mert az egy másik szint. És azon már nem biztos, hogy képes vagy ugyanarra. Jó példa erre a jelenlegi szezon. Gallagher egyszer sem talált még be, a 0,7-es xG-je alapján igazán nagy gólhelyzetbe sem nagyon került, kilenc kapuralövési kísérletéből négy bizonyult pontosnak, bár nem eléggé ugye – a mezőnymunkája viszont roppant hasznos. A megelőző szereléseket tekintve az első háromban van a Premier League-ben, a letámadásbeli erényeit meg már említettük, hogy mennyire jó a támadóharmadban megszerzett labdák számát tekintve. Mint az a WhoScored kimutatásából kiderül, az egyedüli a PL-ben, aki minimum 15 szerelést, megelőző szerelést, illetve támadóharmadbeli labdaszerzést képes egy személyben felmutatni, mindemellett labdabirtoklásnál jól mozog el a vonalak közt, rendre megjátszhatóvá válva.

Az is igaz ugyanakkor, hogy nincs meg az a technikai tudása, mint Enzo Fernándeznek, nem lát olyan zseniálisan a pályán, mint az argentin és nem is annyira kiváló a rúgótechnikája, mint kollégájának, nem véletlenül fizetett persze a világbajnokért valamivel több mint 100 millió fontot a Chelsea. (A Brentford ellen meg is érezte a hiányát.)

Csak hát éppen ezért lehet kérdéses Gallagher szerepe akkor, ha valahára mindenki felépül a Chelsea-ben. (Lesz olyan?...) Mert Moisés Caicedónak Lavia, ha ő sincs, Fernández a váltótársa, amúgy az argentin biztosan az egyik nyolcas. Ha 4–3–3-at játszat a Chelsea-vel Pochettino, a másik nyolcas posztért küzd Gallagher, Chukwuemeka és Lesley Ugochukwu, de hát ugye azt feltételeztük, mindenki harcra kész a londoniaknál, úgy pedig Nkunku helye fix a kezdőben. A nyári túra alapján ez a tízes posztot jelenti, a csapatra nézve pedig a 4–2–3–1-es játékrendszert, amelyben Caicedo és Fernández futballozik a védelem előtt, Nkunku a tízes, Nicolas Jackson a center. Ha azonban a szenegáli válogatott csatár továbbra is adós marad a gólokkal, vagy csak úgy érzi Pochettino, hamis kilencessel olajozottabb a csapatjáték, Nkunku futballozhat legelöl, mögötte az egyre érettebben, és különleges tehetségét egyre többször megcsillogtató Cole Palmer – Gallagher ebben az esetben ugyancsak kispados. És ha odaszorul, újra az lesz a téma, elengedi-e a Chelsea. Jelentsen bár neki oly sokat a nevelőklubja.

Persze épp elég nagy harcos az angol ahhoz, hogy ne adja fel. Világéletében küzdenie kellett ugyanis, otthon feltétlenül: három bátyja mellett ő volt mindig a kisöcsi, akinek nagyon oda kellett tennie magát ahhoz, hogy elfogadják, elismerjék, hogy ne csak legyintsenek rá, ha focizni akar velük.

(Forrás: The Times)

Vagyis elmondhatjuk, amíg a sok sérülés a Chelsea-nek, illetve Pochettino csapatformálásának feltétlenül ártott, Gallaghert a kezdőbe lökte. Védekezésbeli mutatóival meg is hálálta a bizalmat, a támadásokat ellenben segíthetné hatékonyabban. És most kell még neki, amíg nem késő…

Kiemelt fotó: ProShots