Jackson januárban a kiesőjelöltnél még megbukott az orvosin, júniusban a Chelsea szerződtette

Nicolas Jackson Gambiában született, de ifjúsági korú játékosként Szenegálban futballozott, a Casa Sportstól igazolta át 18 éves korában a Villarreal az U19-es csapatába. Amikor 2020-ban kiöregedett a korosztályos csapatból, akkor kölcsönadták a másodosztályban szereplő CD Mirandésnek, ahol mindössze hét alkalommal volt kezdő és csupán 720 perc jutott neki, ami alatt egy gólt és egy gólpasszt jegyzett csupán.

A 2021-2022-es idény sem alakult sokkal jobban számára, maradt a Villarrealnál, de az élvonalban csak 165 percet játszott, gólt nem lőtt, a Bajnokok Ligájában az elődöntőig menetelt az együttes, azonban egyáltalán nem léphetett pályára. A tartalékcsapatban játszott folyamatosan, a harmadosztályban második helyen végző gárdában 25 meccsen hat gólt szerzett. Annak ellenére, hogy nem számítottak rá az első csapatnál és igazán a harmadik vonalban sem tudta megmutatni, milyen csatárerények rejlenek benne, a klub szerződést hosszabbított vele négy évre, havi 40 ezer eurós fizetést kínálva.

Emery távozása káoszt okozott az első hetekben

A csatárok közül Boulaye Dia és Paco Alcácer távozott a klubtól, és csak José Luis Morales érkezett, így arra lehetett számítani, hogy Jackson előre lép a hierarchiában, arra azonban, hogy a 2022-23-as szezon után rögtön topcsapat fogja szerződtetni, aligha. Arnaut Danjuma nem épült fel a szezon rajtjára, Unai Emery pedig Jacksont jelölte második csatárnak Gerard Moreno mellé az első bajnokin, ezt pedig góllal hálálta meg a szenegáli támadó. Ezt követően azonban október 23-ig várni kellett a következő góljára, ami egy Almería elleni 94. perces győztes találat volt. Azt lehetett gondolni, hogy ezután talán ismét elnyeri a baszk vezetőedző bizalmát és újra kezdőként fog számítani rá, azonban Emeryt október 24-én az Aston Villa kivásárolta a szerződéséből.

Quique Setién ült le a kispadra, aki az egy középcsatáros játékot alkalmazta az addig jól megszokott 4–4–2 helyett, ez pedig nagyban korlátozta Jackson lehetőségeit. A világbajnokságig csak a Lech Poznan elleni, már tét nélküli találkozón kezdett és nem is játszott jól, a csapat pedig egy döntetlen mellett három vereséget könyvelhetett el ebben az időszakban.

A felemás őszi szezonja után meghívást kapott a szenegáli válogatott világbajnoki keretébe és Hollandia ellen a vb-n debütálhatott a nemzeti tizenegyben. A klubidény decemberi folytatásakor a spanyol Király-kupában számított rá kezdőként Setién. Január elején megsérült a combhajlító izma, ám ez elsőre nem tűnt jelentősnek, és időközben a Premier League-ben a kiesés ellen küzdő Southampton mellett a Bournemouth is bejelentkezett a támadóért. Az utóbbi klub megállapodott a Villarreallal a 23 millió eurós vételárban, azonban az angolok az orvosi vizsgálaton megállapították, hogy a combhajlító izom sérülése sokkal súlyosabb, mint azt gondolták, ezért elálltak az üzlettől.

Az egyébként rejtély számomra, hogy a játékosnak az addigi 14 LaLiga-mérkőzésén szerzett két gólja és két gólpassza a 2,5 várható gólszámmal és 1,4-es várható gólpassz értékkel miért ért volna meg 23 millió eurót a Bournemouth-nak. Akkor még csupán egy „projektigazolásként” lehetett volna rá tekinteni, annak pedig igencsak drága lett volna.

Március elejére felépült a sérüléséből, áprilisban pedig elkezdte ontani a gólokat. A Real Sociedad elleni rangadón csereként beállva gólt szerzett, majd a meccs végén kiállították, az eltiltása után megint két gól nélküli mérkőzése következett. Az utolsó nyolc fordulóra mintha kicserélték volna: kilenc gólt jegyzett, miközben kétszer duplázott.

A LaLiga egyik legjobban helyzetbe kerülő játékosa lett

Magasra húzott védelmi vonalak mögé befutva, illetve a kapu közelében „lesipuskás” módon kipattanókat értékesítve, valamint kiválóan belőtt labdákat közelről bepofozva szerezte a góljait. Az xG-t is elkezdte a szezon végén termelni, de azért a 8-as várható gól mutatóra lőtt 12 gólja a LaLigában a második legnagyobb felülteljesítés volt, ez aligha lesz fenntartható.

Az látszott a játékán, hogy egyedüli kilencesként sokkal jobban tud teljesíteni, mint amikor van mellette egy másik csatár elől. Yeremi Pino és Samuel Chukwueze remekül szolgálta ki Jacksont a két szélről, valamint Daniel Parejo és Giovani Lo Celso mélységből osztott ki remek labdákat neki. Jackson klasszikus kilences, az ellenfél kapuja előtt érzi igazán jól magát, illetve a védelmi vonalában várja a kiugratást. Nagyon jó helyzetekből lő, a lövésenkénti várható gólja 0,2, aminél csak hárman produkáltak magasabb értéket a LaLigában, és ebből adódóan 56%-ban kaput talált, amivel a harmadik. Sőt a lövései 29%-ban góllal zárultak, aminél senkinek sem volt jobb mutatója Spanyolországban. Kilencven percre vetítve a harmadik legtöbb gólt szerezte a ligában Karim Benzema és Robert Lewandowski mögött, a várható gólok tekintetében pedig a tizedik lett, a „gólhoz vezető akciókban való részvétel” mutatóban pedig övé a második hely.

Keveset passzol, mert ő általában a támadások befejezését vállalja magára, de ebben a tekintetben is jó szintet hozott, a labdavezetés és a cselezés sem esik nehezére, jól bánik a labdával. A védekezésén még bőven lesz mit fejleszteni, főként úgy, hogy Mauricio Pochettino biztosan intenzív letámadást fog követelni a csatáraitól.

A Chelsea számára fontos volt, hogy még június 30-ig átigazolják – az épp tíz nappal azelőtt a 22. születésnapját betöltő – Nicolas Jacksont nyolcéves szerződéssel, mert így még nyolc évre amortizálható a 37 millió eurós vételár. A 2023. július elseje után kötött szerződések esetében már csak öt évre lehet költségként könyvelni a vételárat, így nagyobb terhet jelentene évente a könyvekben és az óriási költekezések miatt a pénzügyi fair playnek egyre nehezebben tud megfelelni a klub.

Az más kérdés, hogy szakmailag jó döntést hoztak-e a londoniak, hiszen gyakorlatilag nyolc remek mérkőzés alapján szerződtették a szenegálit. Az addig nyújtott produkciója az élvonalban még egy nemzetközi kupaindulásért küzdő topligás csapat számára sem lehetett vonzó, nem véletlen, hogy a PL tabelláján hátul lévő csapatok érdeklődtek iránta januárban. Jelentős kockázatnak érzem a Chelsea részéről ezt az igazolást, ellentétben a 60 millió euróért igazolt Christopher Nkunkuval, aki egy kész játékos, már a legmagasabb szinten is több éve bizonyít. Az irány egyértelmű a kékeknél: fiatal, ígéretes játékosokat próbálnak igazolni, a rutinos futballisták zömén pedig túladnak.

Nkunku második csatárként tud a legjobban működni, Armando Brojánál pedig jobb számokat produkált Jackson és Romelu Lukakutól sem maradt el azáltal, hogy a szezon vége parádésra sikerült számára. A topfutballban ennyire kevés eltöltött idővel és annak a jelentős részében is halovány teljesítményt nyújtva különösen érdekes, hogy a Chelsea őt szerződtette kilencesnek. Mindenesetre az orvosi vizsgálaton a kékeknél zöld utat kapott.

Kiemelt kép: Chelsea FC