Újabb kiskaput találhattak a Chelsea vezetői

2022 nyarán új időszámítás kezdődött a Chelsea FC-nél, ugyanis a szankciós listára kerülő orosz Roman Abramovics helyett az amerikai Todd Boehly vezette Clearlake konzorcium lett a klub többségi tulajdonosa – 4,5 milliárd fontért cserébe. Az új vezetés azonnal óriási összegeket áldozott játékosok megszerzésére, annak ellenére, hogy nem volt sportigazgatója a klubnak, a tulajdonos járt tárgyalni. Boehly az akkori vezetőedzőtől, Thomas Tucheltől kérdezgette, hogy az adott játékos megfelelő-e, és Tuchel sem a scoutingban a legjobb, hiszen egy edzőnek nem is ez a feladata.

Ennek az lett az eredménye, hogy a Chelsea elköltött 282 millió eurót, miközben arra egyáltalán nem figyeltek az illetékesek, hogy ezeket a játékosokat milyen rendszerben lehet játszatni. Közben például a Marc Cucurella-transzfer keretében kölcsönadták Levi Colwillt a Brighton & Hove Albionnak, aki mindegyik Chelsea-védőnél sokkal jobb szezont zárt, és labdával már most, 19 évesen a Premier League egyik legképzettebb belső védője.

Januárban nagy tehetségeket szerződtettek túlárazva

Az ősz során azt követően, hogy Graham Pottert nevezték ki vezetőedzőnek, a Brighton vezető játékosmegfigyelője, Paul Winstanley érkezett sportigazgatónak, majd az RB Leipzigtől Christopher Vivellt technikai igazgatónak hozták el, később pedig Laurence Stewartot nevezték ki társ-sportigazgatónak február elején. A januári átigazolások során már látszódott egyfajta stratégia, ugyanis fiatal, nagy potenciállal rendelkező és a nemzetközi elitben, többségében a Bajnokok Ligájában már bizonyított játékosokat szerződtettek, bár többségüket jócskán túlárazva.

A pénzügyi fair play szabályainak határait elkezdték már feszegetni azzal, hogy 330 millió euróért vettek játékosokat és alig-alig adtak el. Hakim Ziyech esetében mindenben megegyeztek a PSG-vel, hogy a marokkói szélső kölcsönben Párizsban folytatja, de az átigazolási határidő előtt nem küldték el a franciáknak a megfelelő papírokat, mert az új igazolásokra fókuszáltak kizárólag. Boehlyék a megszokottnál hosszabb, hét-nyolc szezonra szóló megállapodásokat kötöttek a tehetséges 20 év körüli játékosokkal, Enzo Fernándezzel, Mihajlo Mudrikkal, Benoit Badiashiele-lel és Noni Maduekével. Ezáltal a vételáruk amortizációja nem öt évre, hanem akár nyolc évre porlasztható, így egy évre vetítve a könyvelésben sokkal kevesebb költségnek számít, tehát lassabban érik el a bevételeik mértéke alapján meghatározott plafont.

Az Európai Labdarúgó-szövetség nem sokáig nézte tétlenül a Chelsea „kreatív” pénzügyi tranzakcióit, a téli átigazolási szezont követően azt a szabályt hozta, hogy ugyan lehet öt évnél hosszabb szerződéseket kötni, de elszámolni költségként az átigazolási díjat maximum öt évre lehet 2023 nyarától kezdve.

Ezúttal az eladásokra kell helyezni a hangsúlyt

A Chelsea egy szörnyű idényt zárt, csak a 12. helyen végzett a bajnokságban, Pottert is elküldték, ráadásul akkor, amikor a csapat még versenyben volt a Bajnokok Ligájában. Frank Lampardot nevezték ki a szezon végéig, akivel hatalmas visszaesés következett be, e közben keresték a megfelelő edzőt hosszú távra, de sem Julian Nagelsmann, sem Luis Enrique nem vállalta el a munkát, így lett Mauricio Pochettino a menedzser.

A januárban 33 fősre duzzasztott kerethez csatlakozik 11 kölcsönből visszatérő labdarúgó, így a 44 tagú állományt kellene nagyjából az optimálisnak számító 25-ösre lefaragni, miközben bevételekre is nagy szüksége van a klubnak, hogy egyes kulcspozícióba – hatos, nyolcas és kilences posztra (utóbbira Nicolas Jackson átigazolása megoldás lehet) – tudjanak igazolni. Mateo Kovacicot 25 millió fontért a Manchester City viszi el, a Kai Havertzet 65 millió fontért az Arsenal, Mason Mount is minden bizonnyal távozik, mert már a harmadik ajánlatot tette érte a Manchester United, a legutóbbit 55 millió fontért. A legpiacképesebb játékosaik közül többen is tehát a közvetlen riválisaikat fogják erősíteni a következő idénytől, de ez most a legkisebb gondjuk a vezetőknek.

Nagyobb gondot jelent, hogy azokat a játékosokat, akiket 2022 nyarán vásároltak és nem váltak be, gondoljunk csak Marc Cucurellára, Kalidou Koulibalyra, Pierre-Emerick Aubameyangra, de akár idevehetjük Raheem Sterlinget is, nem tudják olyan áron eladni, mint ahogy vették, ezért nem fog bevételnek minősülni a könyvelésben az értékesítésük. Ebből kifolyólag azokat a futballistákat célszerű piacra bocsátani, akiknek már csak egy-két év van hátra a szerződésükből, de ennél is jobb, ha saját nevelésű játékosokat értékesítenek. A Premier League szabályai azonban előírják, hogy kell legalább nyolc, Angliában nevelkedett játékos a keretben, tehát ez is egy fontos szempont. A bértömeget is célszerű lenne csökkenteni, mert az is jelentősen, évente több mint 200 millió fonttal terheli a büdzsét.

Szaúd-Arábia felé indultak el a Chelsea-játékosok

A nagy kérdés az volt az átigazolási szezon kezdete előtt, hogy hol lesz piaca az idősödő, szerződése lejárta felé közeledő, borzasztó formában lévő játékosoknak. A választ úgy tűnik, hogy Szaúd-Arábiában kell keresni.

A legegyszerűbb N’Golo Kanté esete volt, akinek lejárt a kontraktusa, így szabadon igazolhatóként, azonnal lecsapott rá a Newcastle Unitedet tulajdonló szaúdi állami befektetési alap, Public Investment Found (PIF) által 75 százalékos részben birtokolt al-Ittihad, ezzel a Chelsea éves bérkeretéből 15 millió font felszabadult, mert ennyi volt a francia világbajnok fizetése. A következő lépések már ennél bonyolultabbak, hiszen Édouard Mendyt, Ziyech-t és Koulibalyt ki kell vásárolni a szerződéséből. A PIF négy klubbal rendelkezik Szaúd-Arábiában, mindegyikben 75 százalékos befolyása van, tehát egyedüli döntéshozó a tőkealap. A négy klub közül három egy-egy Chelsea-játékost átigazol a felsoroltak közül, tehát különböző csapatokhoz, de azonos tulajdonosi hátterű klubokhoz igazolnak, a hárman együtt 47 millió fontért, miközben mindhárman 30 év feletti futballisták. Emellett szó van még Aubameyang és a pocsék leverkuseni kölcsönjátékot produkáló Callum Hudon-Odoi Szaúd-Arábiába igazolásáról is, aki előtt még állhat szebb jövő kontinensen és Romelu Lukaku is kapott ajánlatokat, de a belga nem fogadta el.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért éppen oda igazolnak a Chelsea-játékosok, és miért az afrikai származású játékosok. Az egyszerű válasz azért, mert óriási fizetéseket ígérnek, másrészt a Chelsea is jól jár, mert olyan áron értékesíti a partvonalra szorult futballistáit, amennyit az európai klubok nem fizetnek értük – César Azpilicuetát a hírek szerint ingyen adják oda az Internazionalénak –, ezáltal bevételhez jut, ami fedezi a kiadásait és így megfelel a pénzügyi fair play szabályainak olyan nehéz időszakban, amikor nem számíthat majd a BL-szereplésből befolyó euró tízmilliókra.

Ha azonban a dolgok mögé nézünk, találhatunk érdekeségeket. A Dailymail írta meg, hogy a Boehly vezette Clearlake tőkealapban a PIF lehet az egyik legjelentősebb befektető a 300 közül, de öt százaléknál kisebb a részesedése és természetesen a PIF más tőkealapokba is befektetett az elmúlt években. Ezek alapján érdekük lehet, hogy a Chelsea minél jobban szerepeljen és a bevételei növekedjenek, hogy gazdasági szempontból megfeleljen az előírásoknak és bizony a játékosok Szaúd-Arábiába szerződése jelentős összegekért remekül jön a londoniaknak. A Chelsea részéről azt tagadják, hogy a klub megvásárlásában részt vett volna PIF, hiszen az összeférhetetlen lenne azzal, hogy ez a pénzügyi alap a Newcastle United tulajdonosa is.

Kiemelt kép: @CallumCFC_ / Twitter