Hiába tett csodát O’Neil, mégis menesztette a Bournemouth

Eddie Howe vezetésével 2015-től kezdődően öt szezont töltött el a Premier League-ben az AFC Bournemouth, majd a kiesés után a második szezonjában kiharcolta a feljutást a The Championshipből Scott Parker irányításával.

A sikerek ellenére látszott, hogy a keretet alaposan meg kell erősíteni ahhoz, hogy a The Cherries az élvonalban is versenyképes legyen. Ennek ellenére úgy indult el a szezon, hogy mindössze Marcus Tavernier megszerzéséért fizettek, három játékost ingyen hoztak el. Az első forduló után érkezett még a Feyernoordtól az argentin Marcos Senesi, más viszont már nem. Egy győzelem után három nagy pofonba szaladt bele a csapat, amik közül a harmadik, a Liverpool elleni volt különösen fájó, hiszen Jürgen Klopp csapatától kilenc gólt kaptak!

Ezt követően Parker az elmaradt erősítések miatt nyilvánosan bírálta a klubvezetést, mire az egyik társtulajdonos, az orosz-angol Maxim Demint rögtön menesztette is. Ideiglenesen Parker asszisztensét, Gary O’Neilt nevezték ki vezetőedzőnek. Az új mester hatmeccses veretlenségi sorozattal kezdett, majd négy vereség következett, amiből hármat közvetlen rivális ellen szenvedett el a csapat. Ekkor jött a világbajnokság miatti szünet, amikor november végén véglegesítették O’Neil szerződését 18 hónapra.

Decemberben Demin eladta a klub többségi tulajdonát 120 millió fontért a Vegas Golden Knights NHL-csapatot is birtokló amerikai Bill Foley vezette Cannae Holdingsnak. Foley mellett kisebbségi részvényesként beszállt a hollywoodi színész, Michael B. Jordan is. Már hónapokkal korábban olvasni lehetett, hogy tulajdonosváltás van készülőben, annak ellenére, hogy Demin nem került a szankciós listára, mert angol állampolgársággal is rendelkezik.

Bill Foley (Fotó: Getty Images)

Foley rögtön megerősítette a keretet, O’Neil pedig változtatott a játékon

Januárban megnyílt a pénzcsap, Foley látta, hogy azonnali nagy összegű befektetésre van szükség ahhoz, hogy a csapat bennmaradjon a Premier League-ben. Az AS Romát birtokló, szintén amerikai Friedkin családdal kezdtek üzletelni, így érkezett Matías Vina, valamint Nicolo Zaniolo átigazolásáról is megállapodtak a felek, de az olasz támadó nem akart a piros-feketékhez szerződni, így pedig a Roma által Zaniolo pótlására kinézett Hamed Junior Traorét hozták el a Sassuolótól. Foley januárban megvásárolta a Ligue 1-ben szereplő FC Lorient-t, majd rögtön áthozta a francia klub egyik legjobbját, Dango Ouattarát, valamint Ilja Zabarnijt a Dinamo Kijevtől és a The Championshipben remeklő csatárt, Antoine Semenyót a Bristol Citytől.

Gary O’Neil Parkerrel szemben nem ötvédős szisztémát, hanem 4-4-1-1-es felállást alkalmazott, csupán néhány nagycsapat elleni mérkőzés jelentett kivételt ez alól. Presszinget nem igazán alkalmaztak, a harmadik legmagasabb PPDA-mutatót produkálták a ligában, a Nottingham Foresttel együtt a legkevesebbet tartózkodtak az ellenfél térfelén.

Ebbe a taktikai elképzelésbe tökéletesen illettek a téli szerzemények, hiszen Ouattara és Traoré voltak, akik a szélen a védelem mögé kerültek, majd középre visszatették a labdát, Semenyo pedig Solanke tehermentesítésére érkezett. Ha mélyen helyezkedő, felállt védelemmel találták szembe magukat akkor a középső védők, Senesi vagy éppen Lloyd Kelly passzolták fel hosszan, laposan a labdát, Solanke pedig remekül készített elő, ezért jutott el hét gólpasszig a hat gólja mellett.

Annak ellenére, hogy keveset birtokolta a labdát a Bournemouth és keveset volt az ellenfél térfelén, meglepő, hogy náluk közelebbről egy csapat sem próbálta meg bevenni az ellenfelek kapuját (átlagosan 15,5 méterről próbálkoztak), mert rendezetlen védelemre futhattak rá rendszeresen Billingék. A számok is remekül mutatják a fejlődést, hiszen a 14. fordulóig egyszer sem tudtak 1,2 xG-nél többet összehozni, míg az utolsó 18 fordulóból csak négyszer nem értek el 1,0-es xG-t, ebből kétszer olyan mérkőzésen, amikor már nem volt számukra tét, mert biztossá vált a bennmaradásuk. Rengeteget fejlődött a csapat O’Neil irányítása alatt, de hozzátartozik az igazsághoz, hogy a legrosszabb xG-különbséggel fejezték be a szezont, tehát a szerencsére is bőven szükségük volt ahhoz, hogy elérjék a 15. helyet.

Gary O'Neil és csapata (Fotó: News Images LTD / Alamy Stock Photo)

Teljesen más felfogású edző érkezett

Ilyen szezonzárás után mindenki biztos volt abban, hogy O’Neil marad, azonban hétfőn érkezett a hír, hogy a tulajdonosok menesztették a sikeredzőt, bő két órával később pedig bejelentették, hogy a spanyol Andoni Iraola váltja a kispadon.

Iraola a Rayo Vallecanónál végzett zseniális munkát az elmúlt három idényben. Első szezonjában feljuttatta az élvonalba a madridiakat, majd rögtön stabil középcsapattá formálta őket, a mostani évadban pedig az utolsó fordulóig versenyben voltak az európai kupaindulást érő hetedik helyért – a klub története során pedig először a négy közé vezette a Spanyol Kupában (Copa del Rey) az együttest. Iraolát februárban a Leeds United szerette volna szerződtetni Jesse Marsch elküldése utána, akkor nemet mondott a spanyol tréner, most viszont úgy érezte, hogy érdemes váltani, mert nem megmenteni kell egy csapatot, hanem felépítheti a saját elképzelése szerint a következő szezonra. A pletykák szerint O’Neil menesztése mögött amellett, hogy minden bizonnyal nagyobb szakmai tudással rendelkező edzőt szerződtettek, az állhat még, hogy az amerikai tulajdonosok szerettek volna olyan menedzserrel együtt dolgozni hosszú távon, akit ők hoztak a klubhoz.

Iraola a Vallecanónál azt kérte, hogy csalogassák ki az ellenfelet a középmagas blokkból és amikor kijöttek, akkor mögéjük rúgják be a Rayo védői a labdákat a felfutó szélsőknek, akik majd beadják középre a labdát. A madridi kiscsapat költségvetése az egyik legalacsonyabb a LaLigában, ezért nem voltak meg azok a minőségi játékosaik, akikkel felállt védelmeket tudtak volna bontani, így azonban ezt sokszor el tudták kerülni ezzel a taktikával. Ez a PL-ben a Bournemouth számára is működőképes lehet.

A védekezés tekintetében teljes mértékben eltér Iraola filozófiája attól, amit a Bournemouth eddig képviselt, hiszen a magas letámadásban hisz a baszk mester, az európai topligákban holtversenyben a Rayo Vallecano szerezte a legtöbb labdát a támadóharmadban (237-et) és a spanyol ligában ők alakítottak ki ezek után a legtöbb lövőhelyzetet. Emiatt tökéletes választás lett volna a Leedsnél Marsch után.

Andoni Iraola (Fotó: rosdemora / Alamy Stock Photo)

A Rayónál letámadásnál 4-4-2-es alakzatot vesznek fel és amikor az egyik középhátvéd kap labdát, az számít trigger pointnak és akkor indul meg mindenki előre, az ellentétes oldali szélső védőt hagyják üresen, a többieket szorosan fogják onnantól, hátul pedig emberfölényben vannak az ellenfelek csatáraival szemben. Azok a csapatok tudják ilyen nyomás alatt kihozni a labdákat, amelyeknél remekül passzoló hátvédek vannak.

Az nagy kérdés lesz, hogy milyen gyorsan tudja ezt az filozófiát átültetni a Bournemouth-játékosok fejébe, illetve, hogy kiket tudnak leigazolni a nyáron – nem lenne meglepő Enzo Le Fee érkezése a Lorient-tól. Alapvetően fiatal, atletikus támadóik vannak, akiknek a védekező mutatói eddig sem voltak rosszak, Ouattara ebben is kiemelkedően jónak számított, így van remény, hogy Iraola Angliában is sikeres legyen. Unai Emery és Julien Lopetegui a szezon közben is képes volt áttörést elérni az Aston Villánál, illetve a Wolverhamptonnál Spanyolországból érkezve, Iraolának felkészülési szezon is rendelkezésére áll majd.

Kiemelt kép: Bournemouth