Csalóka eredménnyel zárult mérkőzésen harcolta ki az európai kupaindulás jogát a Puskás Akadémia

Csak úgy, mint egy hete a Fehérvár ellen, úgy most is csalódást keltően vette kezdetét a mérkőzés, legalábbis az MTK szimpatizánsai számára. Nem telt el öt perc és egy szögletet követően már Hornyák Zsolt csapatánál volt az előny. Nem újkeletűek a kék-fehérek problémái a pontrúgásoknál, ugyanis az előző két mérkőzésen is kaptak gólt rögzített szituációt követően. Ami aggasztóbb, hogy Bognár István ezúttal is meglehetősen könnyelműen vette az ellenfele őrzését, ahogyan Székesfehérváron is, ahol Tobias Christensent hagyta az ügyesebbik lábára cselezni, majd nagyjából tizenhat méterről lőni, ezúttal pedig a berobbanva gólt fejelő Szolnoki Rolandot nézte tisztes távolból. Természetesen nem csak Bognáron múlott a kapott gól, mégpedig nagy részben azért, mert egy alaposan kifundált szögletvariációval rukkolt elő a PAFC stábja, ami több MTK-játékost is hibára kényszerített.

Ennél a szögletnél már az alaprendeződést is érdemes megfigyelni, több dolgot lejegyezhetünk magunknak. Egyrészt a piros körben álló Szolnokit és Bognárt, másrészt a rózsaszínnel jelölt területet, amit tudatosan ürítettek ki a felcsútiak, hogy a csapatkapitányuk zavartalanul támadhassa a kaput. Harmadrészt a rövid oldalon álló két MTK-s, Marin Jurina és Horváth Artúr távolságát, ami ekkor még ideális volt. Megvolt tehát az általános megszokások szerinti felállás, azaz két kifejelő ember a rövid oldalon, ebből az egyik a kapufával egy vonalban (Jurina), egy pedig az ötös „oldalvonala” környékén (Horváth). Ha ilyen távolságra helyezkednek egymástól, akkor nagy valószínűséggel nem tudja az ellenfél berúgni közéjük a labdát, mert ha szükséges, a védők az egy lépést előre vagy hátra meg tudják tenni egy pillanat alatt és ki tudják fejelni a beadást. Azonban itt kell számításba vennünk a tőlük távolabbi történéseket is. A képen jól látszik, hogy a középen, ám inkább a távolabbi kapufa felé álló MTK-s Kovács Mátyás és a puskásos Urho Nissilä már gyűri egymást. És ez nem volt véletlen. A vendégek finn irányítójára ugyanis kulcsszerep hárult azáltal ebben a figurában, hogy átsprintelt a rövid oldalra, és ezzel megosztotta a védők figyelmét.

A légiós keresztbe futását a rövid oldalon álló Horváth Artúr ösztönösen reagálta le, egyből tett néhány lépést a PAFC téli szerzeménye felé, aminek hatására megnőtt a távolság közte és Jurina között, így nem tudták Szolnoki elől kifejelni a labdát. Amennyiben Horváth maradt volna abban a pozícióban, ahol eredetileg állt, akkor szinte biztosan semlegesíteni tudta volna Komáromi György középre tekerését. (A mérkőzés videós összefoglalóját a cikk alján tekinthetitek meg.)

Az első bekapott gólt nem sokkal később követte a második is. A tizenkettedik percben már maga Nissilä vette be Rácz Gergő kapuját a Puskás Akadémia legnagyobb minőségű helyzetét értékesítve. Majd nyolc perccel később már duplázott is egy egészen kiváló távoli lövésnek köszönhetően. Úgy vezetett hárommal a Fejér vármegyei egyesület, hogy egyáltalán nem kellett dominálnia. A labdával semmiképp. Ugyanis az első húsz perc úgy zajlott, hogy az MTK kényelmesen, komótosan próbálta kihozni a labdát, ami a Puskás ellen gyakorta nem egyszerű, mivel magasan letámadnak. Ám a fővárosiaknak több ízben is szépen, laposan sikerült kihozniuk a labdát, persze volt olyan is, amikor felívelték azt, de alapvetően nem arról volt szó, hogy folyamatosan rossz helyen veszítenek labdákat és csak úgy záporoznak a felcsúti lövések. De a futball már csak ilyen. Húsz perc, négy lövés, 0,5-ös xG és három gól.

Ugyanakkor most nem zuhant össze az MTK, ellentétben azzal, amit a PAFC ellen lejátszott találkozókon vagy éppen a szezon első két örökrangadóján mutatott (az egyikről itt írtunk bővebben) és tulajdonképpen ide vehető az egy héttel ezelőtti, a Fehérvár ellen szinte végig emberhátrányban lejátszott találkozó is, amelyet korábban említettünk. Tehát, ami korábban kritikaként fogalmazódhatott meg, az most nem róható fel. Tetemes hátrányban is játszotta a saját játékát az MTK, amire egyre több lehetőségük is nyílt, mivel a huszadik percet követően a vendégek visszább húzódtak, így átterelődött a játék az ő térfelükre. Azonban az MTK játékosai ezen a napon gyengén futballoztak, különösen Bognár volt – magához képest mindenképp – pontatlan, szétszórt. Nem szeretném leszedni róla a keresztvizet, mert nagyszerű idénye van és megkerülhetetlen játékosa a kék-fehéreknek, kulcsszerepe van a bennmaradás könnyed kivívásában is, ám ha egy irányító 50%-kal passzol (32/16), akkor az rányomja a bélyeget a csapat teljesítményére is. Főleg akkor, ha ilyen mértékben függ egy játékostól egy csapat, mint ahogy függ Bognártól az MTK. Tovább rontja a képet, hogy összesen 0,38 várható gólpasszt generált, ami egy olyan átadásból jött össze, ahol a helyzetet tulajdonképpen Hej Viktor alakította ki gyönyörű cselekkel. Tehát mind a helyzetek kialakításában, mind a szervezésben alulmúlta önmagát az egyébként kimagasló tízes.

Azonban mindezek ellenére is akadtak biztató jelek a hazaiak játékában.

Például ez a támadásépítés-variáció a harmincnegyedik percből, ahol az MTK-ra jellemzően a belső védő, ezúttal Varju Benedek feljebb lép, miközben az egyik középpályás, Horváth Artúr visszább lép a labdáért, majd egy remek váltást követően a harmadik emberes kombináció segítségével már át is játszották a Puskás Akadémia letámadását és gyakorlatilag átmenetből támadhatták Pécsi Ármin kapuját. Másodperceken belül lövésig is jutottak, azonban Kovács Mátyás majd huszonöt méterről fölé bombázott.

Nem csak a játékban vannak biztató elemek Horváth Dávid gárdájánál, hanem a kezdőcsapat személyi összetétele is reményt keltő, hiszen három olyan futballista is helyet kapott benne, aki megfelel az úgynevezett fiatalszabály követelményeinek, holott az MTK már régen összegyűjtötte a központi támogatások elnyeréséhez szükséges perceket.

A bajnokság utolsó fordulójának az MTK számára már nem lesz különösebb tétje, hiszen a kiesés nem fenyegeti őket, a legjobb négybe kerülésre pedig már nincs esélyük, bárhol végezhetnek a hatodik és a kilencedik hely között. Ezzel szemben a Puskás Akadémia még felállhat a dobogóra, ha a záró körben megveri a Debrecent, a Diósgyőr pedig nem kap ki a Fehérvártól. Így is a Ferencváros mögött az övék a legegyenletesebb teljesítmény, a felcsúti együttessel Hornyák Zsolt eddig mindig a legjobb négyben zárt, ha érmet szereznek, akkor az pedig már a negyedik lesz, és ez igencsak szép teljesítmény.

A végső helyezés tehát még kérdéses, ám az biztos, hogy a Puskás a Konferencia-liga második selejtezőkörében indul majd.