Csapatváltások a közelmúltból, amelyek felforgatták az Formula–1-et

Fernando Alonso

A spanyol versenyző váratlan, bombahírként szolgáló csapatváltásaiból nehéz lenne egyet kiemelni. Ezek azonban nem mindig bizonyultak a legjobb döntésnek. Az első nagy port kavaró átigazolása azután történt, hogy megnyerte karrierje első, egyben utolsó bajnoki címeit – szám szerint kettőt – a Renault-val 2005-ben és 2006-ban. A sikeres szezonokat követően aztán a semmiből a McLarenhez szerződött a 2007-es idényre, ezt a döntését azonban minden bizonnyal hamarosan meg is bánta. Mindössze egy évet töltött a brit istállónál, amely alatt az F1 történetének egyik legkomolyabb csapaton belüli rivalizálását produkálta újonc csapattársával, Lewis Hamiltonnal. Kettejük civódásának az lett az eredménye, hogy végül kevéssel ugyan, de elvesztették az egyéni világbajnoki címet Kimi Räikkönennel szemben, valamint a Spygate (kémbotrány) néven elhíresült eset is beárnyékolta a spanyol ott töltött idejét.

A kétszeres világbajnok egy időre visszatért korábbi sikereinek helyszínére, a Renault-hoz, a 2010-es szezon elején viszont jött a következő szenzáció: Alonso a Ferrariban folytatta. A spanyol nem titkoltan bajnoki címek reményében tette át főhadiszállását Maranellóba, a Red Bull és Sebastian Vettel domináns időszaka azonban az útjába állt. 2015-ben újból váratlant húzott a pilóta, visszatért a McLarenhez, végül ez bizonyult messze legrosszabb döntésének pályafutása során. A Hondával összefogó brit istálló borzasztóan küszködött a 2010-es évek második felében, nemtetszésének pedig Alonso is gyakran hangot adott – például, amikor „GP2-es motornak” nevezte a Honda erőforrását.

2018 végén otthagyta az F1-et, viszont mindenki tudta, hogy a spanyol bajnok karakteresebb pilóta annál, minthogy így fejezze be karrierjét. 2021-ben visszatért a mezőnybe, immár az Alpine színeiben, majd 2023 óta az Aston Martint erősíti. Ki tudja, mit tartogat még tarsolyában a 42 éves Alonso, aki a hírek szerint akár még a Mercedesnél is kiköthet Hamilton helyén.

Sebastian Vettel – Red Bull–Ferrari

A német versenyző mindenkit lenyűgözött tehetségével, amikor 2007-ben debütált a száguldó cirkuszban. 2008-ban első teljes szezonját teljesítette a Toro Rosso színeiben, az Olasz Nagydíjon pedig a Formula–1 történetének legfiatalabb pole-pozíciósává és akkori legfiatalabb futamgyőztesévé vált. Az olasz csapattól aztán egyenes út vezetett a kiválóan teljesítő Vettelnek a Red Bullhoz, ahol aztán 2009-es összetettbeli második helyezése után 2010 és 2013 között sorozatban négy világbajnoki címet nyert, valamint felállította a legtöbb egyhuzamban szerzett futamgyőzelem rekordját kilenc diadallal, ezt végül Max Verstappen döntötte meg 2023-as tízes győzelmi sorozatával.

2014-ben aztán hirtelen romlott a csapat teljesítménye az új technikai szabályzat érkezésével, így Vettel a távozás mellett döntött. Váltását a rivális Ferrarihoz a tragikus 2014-es Japán Nagydíj hétvégéjén jelentette be. Az új kihívásokra vágyó Vettel korábban már beszélt arról, hogy szívesen kipróbálná magát a mentora, Michael Schumacher korábbi legendás csapatánál, 2015-ben pedig valóra is vált az álma. Az újabb világbajnoki cím már nem jött össze a német pilótának, 2020 végén egy borzalmas idény után hagyta ott a Ferrarit. 2022-es visszavonulásáig két évet töltött még a középmezőny hátsó felében csatározó Aston Martin szolgálatában.

Lewis Hamilton – McLaren–Mercedes

Hamilton tehetségével már akkor tisztában volt mindenki, amikor 2007-ben csatlakozott a McLarenhez. A brit istálló színeiben a Formula–1 történetének egyik legeredményesebb bemutatkozó idényét autózta: holtversenyben ő tartja a debütáló idényben szerzett legtöbb futamgyőzelem rekordját, valamint a debütálástól számított legtöbb, egyhuzamban szerzett dobogós helyezés rekordját is. Az újonc Hamilton megelőzte az egyéni bajnoki tabellán jóval tapasztaltabb csapattársát, Alonsót, a világbajnoki cím viszont egy pont híján kicsúszott kezei közül. A következő évben már elhódította a trófeát, következő sikeréig azonban hat további évet kellett várnia.

A brit pilóta a 2012-es szezon végén jelentette be, hogy otthagyja a McLarent és hatalmas meglepetésre a Mercedesnél folytatja. A német csapat – bő fél évszázados kihagyás után – 2010-ben tért vissza az F1 mezőnyébe, de újbóli csatlakozása első pár évében közel sem váltotta meg a világot eredményeivel. Ezért is furcsállották sokan Hamilton döntését, hiszen a Mercedes nem tűnt ígéretes választásnak a 2014-es technikai szabályváltozásokat megelőzően. Első évében a versenyző mindössze egy meglepetésgyőzelmet szerzett, 2014-től kezdve azonban tarolt a hibrid érában, egy szezon kivételével megnyerve az összes egyéni világbajnoki címet egészen 2020-szal bezáróan. Hamiltonnak egyszer már bejött a váratlan csapatváltás, 2025-ben kiderül, el tud-e érni hasonló sikereket a Ferrarival is.

Daniel Ricciardo – Red Bull–Renault

Ricciardo sok más fiatalhoz hasonlóan végigjárta az Red Bull karrierlétráját: a Toro Rossóban eltöltött ismerkedő szezonok után 2014-ben került fel a nagycsapathoz, ahol rögtön első évében megverte az előző négy évben világbajnokká koronázott csapattársát, Vettelt. A következő négy évben stabil, de nem kiemelkedő eredményeket szállított az osztrák csapatban. Végül az ifjú titán, Max Verstappen érkezése pecsételte meg sorsát, az ausztrál pilóta úgy döntött, elhagyja a Red Bullt.

Meglepetésre a Renault-ra esett a választása, amely 2016-os visszatérése óta kereste a 2000-es évek közepén mutatott formáját. Ricciardo azonban mégis nekik szavazott bizalmat 2019-ben, majd két szezonon keresztül erősítette a francia istállót. Ez idő alatt mindössze két harmadik helyezést tudott felmutatni, majd 2021-ben a McLaren csábította át Wokingba az ausztrál versenyzőt.

Kiemelt kép: Formula-1