Cseresora és világklasszis kapusa olimpia közelébe juttatta a női kézilabda-válogatottat
A hétfő esti, 23–22-es magyar győzelmet hozó találkozó második félidejének közepén, hatgólos horvát vezetésnél minden bizonnyal kevesen bíztak abban, hogy a magyar válogatott ott lehet majd a párizsi olimpia selejtezőjében, ám végül a mieink olyan feltámadást produkáltak, amellyel nemcsak a világbajnoki 10. helyet szerezték meg, hanem a könnyebb kvalifikációs csoport nyomán valóban reális esélyük lesz az ötkarikás szereplésre. Böde-Bíró Blanka fantasztikus teljesítménnyel koronázta meg egyébként is remek tornáját, de az is kiderült, hogy a rutin és a fiatalos lendület együtt alkot igazán jó elegyet.
Mi sem bizonyítja jobban azt a tételt, hogy a sportot nemcsak racionális szempontok határozzák meg, mint hogy annak ellenére lehetett reménykedni a magyar női kézilabda-válogatott utolsó meccses sikerében, hogy a találkozót megelőzően tulajdonképpen minden racionális szempont a mieink ellen szólt. A két együttes legutóbbi két Európa-bajnokságon megrendezett találkozóját a horvátok nyerték, s a Szenegál elleni teljesítményüket leszámítva a magyarokénál jobb játékot mutattak ezen a tornán, úgy tűnt, mentálisan is élesebbek lehetnek.
Abban tehát lehetett bízni, hogy a horvátok elleni lesz ez a találkozó, azonban az első félidő pontosan úgy alakult, ahogy az ellenfél szerette volna. Ivica Obrvan csapata lassú lefolyású támadásokkal, a tőlük megszokott kemény védekezéssel, illetve a mieink ellen rendre remekül védő Tea Pijevic jó kapusteljesítményével pontosan abba a mederbe terelgették a találkozót, amelyikben nekik kényelmes. A horvát válogatott minden olyan erényével remekül élt, amellyel a korábbi találkozókon is meg tudták fogni a magyar nemzeti együttest. A kifejezetten kellemetlen stílusú Valentina Blazevic egy-egyezései remekül működtek, Katarina Jezicet szinte mindig meg tudták játszani a falban, de még annak a Camila Micijevicnek a lövései is ültek, aki egyébként kifejezetten gyengén játszott ezen a világbajnokságon.
A mieink viszont nem találták a támadások ritmusát, a korábban sokat játszó játékosok közül Vámos Petra és Klujber Katrin is látványosan elfogyott az utolsó mérkőzésre. Bár a végkifejlet látva furcsa hangozhat, de a találkozónak ebben a szakaszában is Bíró Blanka teljesítménye kellett ahhoz, hogy egyáltalán meccsben maradjon a magyar együttes, ugyanis a horvátok Golovin Vlagyimir csapatának minden alapvető megoldásából jól felkészültek.
Fotó: IHFÉs bizony a második félidő sem úgy kezdődött, hogy majd nagyon nagy esély lesz a fordításra. „Hát, kedves nézők, nem folytatódik máshogy a mérkőzés a szünet után sem” – hangzott az M4 Sport kommentátorának, Varga Ákosnak a szinte segélykiáltással felérő mondata, ami tökéletesen írta le a pályán látott eseményeket. A különbség nemhogy csökkent volna, még tovább nőtt, 11–17-nél pedig már tényleg reménytelennek tűnt a helyzet. Ekkor azonban a magyar csapat – talán némileg minden mindegy alapon – elkezdett cserélni, és védekezésben is teljesen más felfogással mozgott, ez pedig már rövid távon is meghozta az eredményét.
Az utolsó negyedórában abba a ritka állapotba került a magyar csapat, amikor egy együttesnek egyszerűen minden bejön. Az a nyitott védekezés, amely a korábbi meccseken alig-alig került elő, vagy ha igen, akkor sem működött, most hirtelen labdaszerzéseket eredményezett, támadásban pedig Debreczeni-Klivinyi Kinga, Simon Petra és Albek Anna szerepeltetése is telitalálatnak bizonyult. Előbbi irányítójátéka ezen a meccsen sokkal hatékonyabb volt, mint Vámosé, és ez a két játékos stílusa közötti különbségből fakad: míg a debreceniek fiatal kézilabdázója az előnyszerzésekre épít, Debrecezni-Klivinyi jobban készít elő, és ezen a meccsen nagyobb rutinjának köszönhetően pontosabban érezte, hogy a kulcsszituációkban mi a megoldás. De ebben az időszakban Simon Petra betöréseire is nagyon szükség volt, ez kellett ugyanis ahhoz, hogy az addig jól záró horvát fal elbizonytalanodjon.
Bíró Blanka pedig az utolsó tíz percben több kritikus védést is bemutatott (mindenekelőtt kevesebb mint egy perccel a mérkőzés vége előtt hétméterest hárított), ezzel pedig megnyerte a meccset a magyar válogatottnak. Amelynek így óriási esélye van kijutni a párizsi olimpiára, hiszen a selejtezőben egyetlen európai ellenfele lesz (hogy ki, az függ a világbajnokság további alakulásától), egyébként pedig Kamerunt és Japánt kell majd felülmúlnia a kvalifikációhoz. Utóbbi lehet a kijutás szempontjából a kulcsmérkőzés, az ázsiai csapat veszélyes ellenfél, ezen a világbajnokságon Dániát és Szerbiát is meg tudták lepni, ráadásul az egy-egyekre és gyors játékra épülő taktikájuk gondot okozhat a magyar csapatnak.
Fotó: Kovács Anikó/MKSZHa kicsit tágabb perspektívából nézzük, egyértelmű, hogy magyar szempontból nem tekinthető teljes sikernek ez a világbajnokság. A keret kialakításának anomáliáiról (külső és belső problémákról egyaránt) sokat beszéltünk az elmúlt hónapokban, ám a magyar csapat ezen vb-n a meglévő erőforrásait sem tudta maradéktalanul kihasználni. Ezzel együtt a védekezés és a visszarendeződés jobb volt, mint az előző világversenyeken, így azt is túlzás lenne állítani, hogy teljesen kilátástalan a helyzet.
Kiemelt fotó: Kovács Anikó/MKSZ
Szerző
