Forma, sorsolás és egy-egy extra – Mit várhatunk a női kézilabda-válogatott világbajnoki szereplésétől?

Az olimpiai selejtező jelentőségét, sportágban betöltött szerepét a tokiói játékok előtt már kitárgyaltuk, azóta pedig nem változott jelentősen a magyar kézilabda helyzete, így az akkori gondolatokat nem érdemes elismételni. Önmagában semmilyen problémát nem old meg egy esetleges olimpiai részvétel, ugyanakkor természetesen a játékosok és az edzők számára nincs ennél fontosabb világverseny. Ráadásul bár a kijutás az előző ötkarikás játékok alkalmával sem volt egyszerű, utána a tornán összességében jól szerepelt a magyar csapat, a gyenge kezdés ellenére továbbjutott a csoportból, majd a negyeddöntőben még Norvégia ellen is sokáig győzelmi esélyei voltak.

Az olimpia tehát egy nemes cél, aminek az eléréséhez a legnagyobb (de nem kizárólagos) lépést most a svéd, dán, norvég közös rendezésű világbajnokságon teheti meg a magyar női válogatott. Ahogy említettük, ennek eléréséhez a legjobb nyolc közé kellene kerülnie a gárdának, ami azt vizsgálva, hogy a csapatnak ez az elmúlt időszakban összesen három világversenyen (2014-es Eb, 2018-as Eb és 2021-es olimpia) jött össze, nem tűnik egyszerű feladatnak, ugyanakkor a szerencse ezúttal egyértelműen a magyar válogatott mellé állt.

Persze azért ezt érdemes rögtön árnyalni: a mieinknek a papírforma szerint az előző két Európa-bajnokság bronzérmesével, Horvátországgal és Montenegróval kell majd megküzdenie a nyolc közé jutásért, ami annak ellenére sem teszi könnyűvé az utat, hogy mindkét együttesnél egyértelműen kifutott volt az említett eredmény.

De nézzük a részleteket! A 32 csapatos világbajnokságon a magyar válogatott Montenegróval, Paraguay-jal és Kamerunnal együtt került a B-csoportba, míg az A jelű kvartettben Svédország, Horvátország, Kína és Szenegál szerepel. Mindegyik négyesből három együttes jut be az A- és a B-csoport továbbjutói alkotta I-es középdöntőbe, ahol a lényegi kérdések eldőlnek, hiszen az első két helyen végző csapat megy tovább a nyolc közé. És mivel a svédek kiemelkednek, az Európán kívüli riválisok pedig előreláthatólag nem okoznak majd gondot, a két délszláv együttest kell felülmúlnia a lányoknak a negyeddöntőért.

Az előzmények

Gyakran szoktuk hangoztatni, hogy egy-egy felkészülési mérkőzésen nem feltétlenül az eredmény a legfontosabb, sokkal inkább a mutatott játék, hogy a csapat lép-e előre egyik találkozóról a másikra. A magyar női kézilabda-válogatottnál azonban ez jelen esetben nem feltétlenül állja meg a helyét. Ez a gárda a Hollandia elleni vasárnapi győzelem (34–32) előtt csak Izland ellen nyert a két világbajnoki selejtező alkalmával, illetve Ausztriát győzte le az Európa-kupa keretein belül. Ráadásul a „sógorok” elleni győztes mérkőzés a számszerű végeredmény ellenére sokak számára szolgált keserű felismeréssel: könnyen lehet, hogy a magyar csapat jelenleg az osztrák riválishoz van közelebb, s nem a topcsapatokhoz. Nagy jelentősége volt tehát a vasárnapi, hollandok elleni sikernek, mert így végre bizonyosodott, hogy a magyar csapat valóban képes úgy játszani, ami szükséges a kitűzött cél eléréséhez.

Az eredményeknél is nagyobb probléma volt az elmúlt időszakban, hogy egészen az utolsó válogatott időszakig nem láthattunk a csapat háza táján sem stabil alapjátékot, sem fejlődést.

A második hollandiai mérkőzés (az elsőt szombaton szoros, 25–23-as vereséggel zártuk) azonban ebből a szempontból is üdítő kivétel volt: nem volt olyan meghatározó kapusteljesítmény, mint amit eggyel korábban láthattunk Böde-Bíró Blankától, elöl pedig a csapat jelenlegi leggólerősebb játékosa, Klujber Katrin hiányzott egy kisebb megbetegedés (vagy a legutóbbi hírek szerint sérülés) miatt.

Bizonyos játékelemekben egyértelmű volt az előremozdulás: a magyar csapat visszafutása sokat fejlődött, az ellenfél már nem tudott annyi gyors gólt szerezni, mint korábban, sokkal tudatosabbak voltak az átlövőknek történő előkészítések (nem véletlen, hogy az első világbajnokságára készülő balátlövő, Juhász Gréta lett a legeredményesebb játékos vasárnap), a mieink okosabban és hatékonyabban használták a beállókat. Utóbbira nemcsak azért kell felhívni a figyelmet, mert a magyar női kézilabda évtizedes problémájáról beszélünk, hanem mert ismét a tudatosság jeleit fedezhetjük fel itt: a holland válogatott – tudva a korábban említett problémákat – nagyon magasra tolta fel a kettes védekezését, így értelemszerűen a hatosnál nagyobb területek nyíltak, ám most a magyar csapatnak volt is forgatókönyve erre az eshetőségre.

Keret, előjelek

A keret kialakítása kapcsán sok kérdés vetődhetett fel az elmúlt hónapokban. Tomori Zsuzsanna egy félreértés miatt nem tagja a csapatnak (legalábbis ez a hír látott napvilágot), Kisfaludy Anett játékával nem számol a kapitány, Szöllősi-Zácsik Szandra sérülés miatt hiányzik, Háfra Noémi pedig jelenleg nincs válogatott formában. Pál Tamara pedig arról beszélt, hogy nem volt mindig megfelelő az információáramlás közte és a szövetségi kapitány között.

Az őszi időszakban tehát sokszor dilemmázhattunk azon, hogy milyen kerettel utazik majd a magyar válogatott erre a világbajnokságra, a közelmúlt eseményei alapján azonban már egyáltalán nem volt meglepő az a névsor, amely múlt héten jelent meg a szövetség felületein.

Az egyetlen váratlan név a listán a DVSC szélsőjéé, Töpfner Alexandráé volt, ő Faluvégi Dorottya egészségügyi problémái miatt került be, s mivel egy BL-játékos helyére egy másik BL-játékos érkezett, nagy visszaesésre semmiképpen sem kell számítani. A korábban említett Pál Tamara helyére már az Ausztria elleni mérkőzésen is Simon Petra került be, nem meglepő, hogy ő végül az utazó keretben is ott lesz. Janurik Kinga és Szikora Melinda sérülése miatt ezúttal kapusposzton is egyértelmű volt a helyzet: Böde-Bíró Blanka és Szemerey Zsófi tartja majd a frontot, mögöttük pedig ott van Bukovszky Anna. Az ősszel nagyon keveset játszó beálló, Bordás Réka is ott van a keretben, nála is a holland meccs lehet a vízválasztó, ezen ugyanis sokkal jobban játszott, mint a korábbi válogatott mérkőzéseken.

A keret összetételét tekintve egyértelmű, hogy néhány játékostól az egész tornán kiemelkedő teljesítmény szükséges ahhoz, hogy a csapat elérhesse a céljait.

Ezért is lesz nagyon fontos, hogy Klujber milyen állapotban tudja megkezdeni a tornát. Bizonyos meccseken persze a kiegészítő játékosok is fontos szerephez juthatnak: Simon Petra már korábban bizonyította, hogy akár felnőtt szinten is domináns lehet a mérkőzések bizonyos szakaszában, a keret másik világverseny-újonca, Juhász Gréta pedig Hollandia ellen játszott remekül, és a vb-n is meglepheti az ellenfeleket. A másik oldalon a rutint Debreczeni-Klivinyi Kinga képviseli, aki a tavalyi Európa-bajnokságon bizonyította, hogy még mindig hasznos tagja lehet a keretnek.

Az előjelek kapcsán mindenképpen meg kell említeni, hogy a magyar csapat két legnagyobb riválisa, Horvátország és Montenegró nemrégiben egymás ellen játszott felkészülési mérkőzést, amit előbbi gárda nyert meg 26–25-re. A horvátok legeredményesebb játékosai Tina Barisic és Camila Micijevic voltak, a montenegróiaknál támadásban Dijana Mugosa volt a leghatékonyabb.

Egyszerű dolga e csapatok ellen sem lesz a magyar válogatottnak, de ezzel a sorsolással a legjobb nyolc közé jutás elérhető, reális cél. A női nemzeti csapat jelenlegi állapotát látva ez igencsak nagy eredmény lenne.

Ma este játszunk először, 20.30-kor kezdünk Helsingborgban Paraguay ellen, aztán szombaton Kamerun, hétfőn pedig Montenegró következik.

A magyar válogatott mérkőzései a B-csoportban:

November 30., csütörtök (20.30): Magyarország–Paraguay (Tv: M4 Sport)

December 2., szombat (20.30): Magyarország–Kamerun (Tv: M4 Sport)

December 4., hétfő (20.30): Magyarország–Montenegró (Tv: M4 Sport)

A középdöntő I. csoportjának (A-B-ág) játéknapjai:

December 7., csütörtök

December 9., szombat

December 11., hétfő

Kiemelt fotó: MKSZ/Kovács Anikó