Most győzött, de gyengébben teljesített a magyar női kézilabda-válogatott

36–23, 38–24, 33–20, 41–24, 41–23, 28–19. A vasárnap délutáni találkozó előtt a közelmúltban ilyen eredmények születtek a magyar és az osztrák nemzeti csapat egymás elleni mérkőzésein, a győzelem mindig kérdés nélkül a mieinké volt, a különbség egyetlenegyszer sem érte el a tíz gólt. Természetesen ahogy legutóbb is kiemeltük, egy felkészülési mérkőzés eredménye nem feltétlenül mérvadó, ám valamiféle tendenciát mégis láthatunk abban, hogy most az utolsó másodpercig volt esélye a pontszerzésre az osztrák válogatottnak, amely egyébként néhány napja a szintén nem magasan jegyzett Svájctól szenvedett 33–27-es vereséget.

Támadás

A norvégok elleni mérkőzés konklúziója az volt, hogy a támadójáték jobban működött, mint amire előzetesen számítani lehetett. Ehhez mérten most a találkozó nagy részében egyértelmű visszalépést láthattunk. A kezdő belső hármas ezúttal is a Klujber Katrin, Kuczora Csenge, Debreczeni-Klivinyi Kinga sor volt, ám sajnos csak utóbbi tudta (legalábbis még ekkor) azt a játékot mutatni, amit szerdán. Klujber hiába zárt kilenc góllal, három labdát is eladott, ráadásul ezeket a hibákat a mérkőzés egyik kulcsszakaszában, a második félidő elején vétette. A magyar csapat támadójátéka akkor javult fel ismét, mikor megérkeztek a cserék: Juhász Gréta is jó átlövésekkel szállt be, de nyilván mindenkinek rögtön Simon Petra jut eszébe, aki élete első felnőtt válogatott mérkőzésén egy remek lőlappal zárt (nyolc próbálkozás/hét gól), és a technikai hibái, védekezésben látható pontatlanságai ellenére pozitívnak tekinthető a debütálása.

Összességében elmondható, hogy tempóban, kidolgozottságban sokkal gyengébb volt a magyar támadójáték, mint szerdán. Mindössze annyival lépett előre a válogatott, hogy Simon ezzel a teljesítménnyel a világbajnokságon a szűk keretbe is bekerülhet harmadik számú irányítóként, így némileg tisztult a kép az egyik legfontosabb poszton.

Védekezés

Valamivel talán biztatóbb a helyzet, de sok örömünk ezen a téren most sem lehetett. Időszakosan már össze-összeáll a hátsó sor, de ezeket a periódusokat nemhogy egy teljes meccsre, de egy félidőre sem sikerül kitolni. Ezen a találkozón biztatónak az első félidő utolsó tíz perce volt nevezhető, amikor a mieinknek egy nagyobb előnyre (19–13) is sikerült szert tenniük.

Ausztria ellen nem a hármas, hanem a kettes védekezés volt problémás, belül Pásztor Noémi és Papp Nikolett is több lábmunkával dolgozott, mint a szerdán pályára lépett játékosok. Az osztrák válogatottnak egyetlen konstansan veszélyes kézilabdázója volt, a 11 gólig jutó Katarina Pandza, aki jobbkezes jobbátlövőként egyszerűen megoldhatatlan feladat elé állította a mieinket. Ráadásul a magyar csapatnak továbbra is egyetlen hatosfalas formációja van, pedig a cseretaktika és a játékosok egyéni képességei szempontjából is lenne létjogosultsága egy nyitottabb formációnak.

A mérkőzés legjobbja

Nehéz lenne nem Simon Petrát választani. A Ferencváros fiatal irányítójának van egy nagyon különleges képessége: gyakorlatilag senkitől és semmilyen játékhelyzettől nem fél. A zöld-fehéreknél is pontosan úgy debütált, mint a válogatottban, fontos mérkőzéseken tudott rögtön egyéni akciókból gólokat szerezni. Ugyanakkor minden fiatal játékosnál el kell mondani, hogy egészen más lesz a helyzet, amikor már tudatosan készülnek rá az ellenfelek. Ráadásul nála a menedzselés is nagyon fontos: minden bizonnyal innentől a saját korosztályában nem fog játszani, de arra semmiképp sem szabad számítani, hogy ő mostantól minden mérkőzésen számolatlanul dobja majd a gólokat a válogatottban. Sokszor láttuk, hogy évekre visszavetheti egy fiatal játékos fejlődését, ha nem megfelelő ütemben építik be a szövetségi kapitányok.

Mi várható a továbbiakban?

A magyar válogatottnak lesz még néhány mérkőzése a november legvégén kezdődő világbajnokságig (a mieink Németországgal és Hollandiával csapnak össze), a végső keret kijelölésének szempontjából a legkritikusabbnak pedig a kapuposzt számít. Talán ez az egyetlen pozíció, ahol a bőség zavarával küzd a szövetségi kapitány és az újonnan kinevezett kapusedző, Tatai Péter. Szemerey Zsófi – aki, ha mindenki egészséges, minden bizonnyal a negyedik választás – 14 védéssel zárta a meccset, nagyon fontos szerepe volt a győzelem kiharcolásában. Tatai nemrégiben beszélt arról, hogy szigorúbb hierarchiát szeretne a kapusok között, így szinte biztos, hogy a meccskeretekbe csak két hálóőr fog bekerülni, de itt tényleg azt lehet érezni, hogy még a következő hetek teljesítménye is döntő faktor lehet.

Kiemelt kép: EHF EURO