De Bruyne pihent, Foden ismét parádézott, Emeryék pedig asszisztáltak ehhez

Az Arsenal elleni 0–0-t követően alig több, mint 72 órával később a Manchester Cityre újabb rangadó várt, hiszen a negyedik Aston Villát fogadta. Komoly meccsterhelés elején tart a City, ezért Kevin De Bruyne és Erling Haaland is a kispadon kapott helyet. Az Arsenal ellen egyetlen percet sem játszott Julian Álvarez így elfoglalhatta a kilences pozíciót, ami számára a leginkább komfortos, a belga helyén pedig nyolcasban Phil Foden kapott szerepet.

A 23 éves angol játékos sokkal jobban teljesít, amikor középen játszhat a csatár mögött és nem valamelyik szélen kell szerepelnie. Amikor De Bruyne a pályán van, akkor viszont csak a szélen kaphat lehetőséget, mert azt nem bírja el a csapat, hogy két ennyire vertikálisan játszó és progresszív játékos töltse be a két nyolcas pozíciót, mert abból káosz alakul ki, amit Guardiola mindig szeretne elkerülni. Persze abból is akár jól jöhetnének ki a manchesteriek, mert olyan klasszis játékosaik vannak, de ezt a spanyol edző alapvetően nem szeretné felvállalni. Guardiola korábban nyilatkozott is arról, hogy Foden akkor tud majd többet centrális pozíciókban játszani, ha majd nem csak lendületből megy előre, hanem képes lassítani is a játékot, tempót diktálni, ahogyan korábban David Silva is tette.

Az Arsenal ellen a hajrában látott taktikát alkalmazta Guardiola

Hátrafelé védekezésben ez a két játékos nem tesz hozzá annyit a csapat játékához, hogy a pálya tengelyében ők védekezzenek az ellenfelek hatosain, ezért szerepel mellettük mindig egy visszazáró kontroller, aki ezúttal Bernardo Silva volt, akárcsak az Arsenal elleni mérkőzés hajrájában.

Látszott, hogy Guardiola a meccs végi összeállítással és taktikával volt leginkább elégedett, mert az Aston Villa ellen egy az egyben azt a csapatot tette fel, ami az utolsó fél órában volt a pályán vasárnap, csak az említett két sztárnak adott pihenőt. A védelemben nem is tudott volna variálni, mert a Rico Lewis, Manuel Akanji, Rúben Dias, Josko Gvardiol négyes az, ami 100 százalékos egészségügyi állapotban van, ebből következőleg a közülük a védekezésben leggyengébb, de passzjátékban a legerősebb Lewis lépett fel támadásban a duplahatos pozícióba Rodri mellé.

Az Aston Villa ellen különösen fontos szerepe volt Rodrinak, Lewisnak, és az első ötös vonalból alkalmanként visszamozgó Fodennek, mert az ellenfél ezúttal nem a megszokott taktikát választotta. A birminghamiek magas védelmi vonallal játszanak a meccseik jelentős részén és a lesre állításra törekednek. Emery nagyon precízen leoktatta a védőinek, hogy milyen szituációban kell kilépniük és ezt remekül alkalmazzák a szezon eleje óta. 137-szer állították lesre az ellenfeleket eddig a PL-ben, mögöttük a második ebben a mutatóban a Tottenham Hotspur (99). Ezt a taktikát a City ellen is remekül alkalmazták a decemberi találkozón, ahol Guardiola együttese gólképtelen maradt, helyzete is alig akadt.

Emeryt megihlette volt csapata játéka

Ennek ellenére úgy érezte Unai Emery, hogy a Tottenham elleni 4–0-s vereséghez hasonlóan ötvédővel védekezik, közel a saját kapujához, mély blokkban, sőt több esetben hat védővel. Érdekes kérdés, hogy Emery minek köszönhetően választotta ezt a stratégiát erre a mérkőzésre, talán éppen korábbi csapatának a City elleni hétvégi 0–0-ja ihlette meg. Azt gondolhatta, ha a liga egyik legjobb és legdominánsabb csapata képes volt középmagas és mély blokkban kibekkelni a manchesteriek elleni találkozót, és nagy helyzeteket sem engedett, akkor ezt ő is megpróbálja. Emerytől nem is áll messze ez a filozófia, hiszen a korábbi években számtalan esetben láthattuk, hogy nagycsapatok ellen sündisznóállásba visszahúzódva próbálta elkerülni a csapata, hogy ne kapjon gólt. Robin Olsennel a kapuban sokkal kockázatosabb magasan védekezni, mint a kapujából rendre kilépő, kiválóan söprögető Emiliano Martínezzel. A City mellett a liga másik legjobb támadósora, a Liverpool atomjaira szedte odahaza Trent Alexander-Arnold kulcspasszai révén az Aston Villát a szezon elején, és ez is ott lehetett Emery fejében, hogy nem szabad engedni nyomás nélkül indítani a City játékosokat és területet hagyni Álvareznek vagy éppen Haalandnak.





A Tottenham elleni találkozóval ellentétben az ötvédős rendszer úgy állt most össze, hogy Tim Iroegbunam lépett vissza a saját védőharmadában Ezri Konsa és Diego Carlos közé jobb oldali belső védőnek. Sokszor láthattuk, hogy Douglas Luiz is betagozódott a hátvédsorba hatodik játékosnak. Ami különösen meglepő volt, hogy az Aston Villa hátrányban sem változtatott a taktikán, ugyanúgy öt vagy alkalmanként hat védő állt a tizenhatos vonalánál, amikor már nem volt értelme őrizni az eredményt. A birminghamiek támadójátéka alapvetően a gyors kontrákra és Jhon Durán mélységi beindulásaira épült. Kirúgásnál vagy saját tizenhatosnál szerzett labda után 4-2-3-1-es felállásban próbáltak építkezni, de a City ezen a találkozón is magasra tekerte a presszing intenzitását és gyorsan elhaltak az Aston Villa akciói, általában már a saját térfelén.

Fodenék visszalépései okozták a mélyen lévő Aston Villa vesztét

A mérkőzés jelentős része azzal telt – hétszer annyi időt töltött labdával a támadóharmadban a City, mint az ellenfele –, hogy a hazaiak próbálták feltörni az Aston Villa védelmét. Az első fázisban 3-2-2-3-as felállásban, majd a támadóharmadban 3-2-5-ben álltak fel, de a két hatos, Rodri és Lewis gyakran cserélt helyet a két nyolcassal, Fodennel és Bernardo Silvával és ez bizony óriási gondokat okozott Douglas Luizék számára. Ebből született az első gól: Foden mélyről passzolta fel a labdát, Rodri befutott az angol támadó helyére és úgy meglepődtek ezen a vendégvédők, hogy teljesen lekéstek róla, Jérémy Doku pedig pontosan passzolt a spanyolnak.

Az első félidőben és a második játékrész elején is elsősorban a széleken kívánt bontani a City, mert középen képtelenség volt, annyira sűrűn helyezkedtek a birminghamiek. Elsősorban a belga szélsőt keresték a jobb oldalon labdákkal, mert a balhátvéd Lucas Digne sokkal rosszabbul védekezik egy az egyben, mint a másik oldalon Konsa. Doku 0,18-as várható gólpasszal zárt és öt sikeres csellel, de volt 13 eladott labdája is, azaz a jó megoldásai mellett sokat is hibázott. Amikor a manchesteriek látták, hogy a Villa mennyire mélyen védekezik, visszalépésekkel tudtak üres területen labdát kapni, mert a három támadó középpályás nem volt elég közel a hat védőhöz, és azokból a területekből, 12-18 méterről lőhettek a hazai támadók rendszeresen, amiből Foden két gólt is szerzett és végül mesterhármasig jutott. 4-1 után már látszott, hogy mindkét csapat várja a meccs végét, de az Aston Villa hátul eladott labdáiból, ebben főleg Calum Chambers „jeleskedett” alakultak ki City-helyzetek és lőttek kapufát.

Ez a mérkőzés is megmutatta, hogy jelenleg milyen óriási különbség van játéktudásban az első három helyezett és az őket követő csapatok között.

Kiemelt kép: Martin Rickett / PA Images / Alamy Stock Photo