Emery taktikája csődöt mondott, Szoboszlai és Alexander-Arnold parádézott

Nehéz lenne objektíven értékeli a Liverpool első három bajnoki mérkőzését, mert ezek közül kétszer is emberhátrányban kellett futballoznia. Mindenesetre az tisztán látszódott, hogy a csapat nem képes irányítani, kontrollálni, megnyugtatni a játékot. Folyamatos rohanás jellemezte ezeket az összecsapásokat.

Az ellenfelek letámadása nagyon nem ízlett a Klopp-csapatnak. A Bournemouth és a Newcastle United ellen is abból kapott gólt a Liverpool, hogy a jobbhátvédből hatos pozícióba behúzódó Trent Alexander-Arnold rosszul vette át a rá felpasszolt labdát, majd elveszítette. Lehetett arra számítani, hogy Jürgen Klopp visszaáll a korábban jól bevált 4-3-3-as felállásra támadásban. Így is történt a mérkőzés elején a jobbhátvéd posztról irányította Alexander-Arnold a támadásokat, majd később sokszor Joel Matippal helyet cserélve a jobb oldali belső védő helyéről tette mindezt. Egészen kiváló hosszú labdákat osztott ki Luis Díaznak, Mohamed Szalahnak és Darwin Núneznek.

Alexander-Arnold senkitől sem zavartatva indíthat

Két másodperccel később: óriási területek a magasan helyezkedő birminghami védők mögött

Az előző szezon utolsó tíz mérkőzése remekül sikerült a Liverpoolnak. Alexander-Arnold ezeken a találkozókon termelte a gólpasszokat, kulcspasszokat a 3-2-es formációban történő építkezéskor hatos posztról. Ezt azért is tudta megtenni, mert egy-két kivételtől eltekintve csak alsóházi csapatokkal játszottak ebben az időszakban, amelyeknek a támadói nem helyeztek rá nyomást. Azonban egy kiscsapat sem teheti meg, hogy nem presszingel legalább Alexander-Arnolddal szemben, mert ha van ideje, akkor bármelyik támadónak képes tökéletes labdát tálalni. A Chelsea ellen egy jó kiugratása volt Szalah felé, aki gólt szerzett abból, de les miatt érvénytelenítették a találatot, azon kívül momentuma is alig volt, mert folyamatosan támadta őt a Ben Chilwell, Nicolas Jackson, Caurney Chukwuemeka hármasa közül valaki, de sokszor ketten is. Az Aston Villa ellen azonban hétszer juttatta el a támadóharmadba a labdát, 14 hosszú indítása közül tíz pontos volt, öt kulcspasszt osztott ki.

Az Aston Villa se nem presszingelt, se nem védekezett mélyen

Unai Emerytől nem szokatlan, hogy a topcsapatok ellen óvatos taktikát alkalmaz, nem támad le csapata, cserébe rendkívül kompakt, sokszor hat védővel áll fel és megszállja a kapuja előterét.

Erről most szó sem volt, védekezésben szinte végig 4-4-2-es formációban helyezkedtek a birminghami játékosok, semmiféle intenzitást nem produkáltak, a 25-ös PPDA-mutatójuk rémes, különösen úgy, hogy a harmadik perctől hátrányban futballoztak. Hagyták szabadon passzolgatni a Liverpool védőit és a visszalépő középpályásait.

Ami még ennél is nagyobb probléma volt az Aston Villa szemszögéből, hogy rendkívül magasan helyezkedtek a védőik, így akár Andy Robertson, akár Alexander-Arnold senkitől sem zavartatva ívelhették be a vendégvédők mögé a labdákat és a gyors csatárok pedig rendre lefutották a hátrafelé igyekvő, de lényegesen lassabb ellenfeleiket. Núnez éppen ebben a legjobb, ha van előtte terület, azt befutja, lehagyja az őrzőjét és azonnal lő, ahogyan azt a Newcastle United ellen is tette és három pontot ért a két jó lövése. Egy ilyen rutinos vezetőedzőtől, mint amilyen Emery érthetetlen, hogy az eddigi két rangadóján (a Newcastle elleni 1-5 volt a másik) miként tudott ugyanabba a csapdába belesétálni, és egyébként ez a típusú védekezés egyáltalán nem vall az általa irányított csapatokra.

Az előző idényben Emery érkezését követően az Aston Villa rengeteget lépett előre támadásépítésben, a labdakihozatalok gördülékenyen működtek sokszor olyan játékosokkal is, akiktől ez a stílus távol áll. A Burnley elleni mérkőzésen is megpróbálkoztak a 3-4-2-1-es formációval a támadó fázisokban, és ott ez jól is működött, szépen ki tudták játszani az újonc emberorientált letámadását. Ezzel szemben a Liverpool ellen már a harmadik percben óriásit hibázott Pau Torres, aki éppen a labdakihozataloknál tudna a legtöbbet segíteni a csapatának. Szalah elzárta előle a passzsávot Lucas Digne felé, ezért elkezdte vezetni a labdát a 16-osán belül, és ezt megakadályozta Szalah, ebből lett a szöglet, ami után Szoboszlai bal lábbal bombagólt szerzett.

Az első gól előtti szöglet kiharcolása a Liverpool részéről

Ezúttal Núnezzel is jól működött a liverpooli presszing

Diego Carlos sérülését követően átállt az Aston Villa a jól megszokott 4-2-3-1-es formációra. Moussa Diaby középről indulva zavart is tudott okozni a hazaiak védelmében, elsősorban Robertson környékén, de ritkán jutottak el a birminghamiek a támadóharmadba, mert a Liverpool presszingje ezen a mérkőzésen működött eddig a legjobban ebben az idényben. Ami azért is érdekes, mert az előző szezonban éppen akkor volt a leginkább sebezhető a csapat védekezése, amikor Núnez volt a támadóhármas egyike és nem volt képes a többiekkel összhangban letámadni. Most ezzel nem volt gond, a hazaiak 4-3-3-as formációban védekeztek, igencsak magasan, hiszen az első védekező interakciót átlagosan 54 méteren hajtották végre, ezzel szemben az ellenfelük 39 méteren. Az egyik nyolcas, Szoboszlai vagy Curtis Jones rendszeresen fellépett Núnez mellé és ezzel a másik középhátvédet is támadták. Szoboszlai rendre nagyon jó ütemben tette ezt, így ezután csak oldalirányba vagy hátrafelé tudtak passzolni a védők.

A mérkőzés kimenetele nagyon korán eldőlt, és mivel az Aston Villa elsősorban kontrái után – Diaby és Leon Bailey kombinációiból – kialakított lehetőségekből nem tudott gólt szerezni, így nem tudta szorossá tenni a mérkőzést. A Liverpoolnak számtalan ziccere volt, Núnez és Szalah is szerezhetett volna több gólt, kapufájuk is volt. Teljesen egyoldalú, 3–0-ra végződött találkozót láthattunk, amiben nagy szerepe volt Emery hibás meccstervének.

Nem csak a gólja miatt emelhető ki Szoboszlai

Magyar szempontból örömteli, hogy Szoboszlai megszerezte az első gólját a Liverpoolban. Szögletnél a hosszú oldalon, a tizenhatoson kívül helyezkedett, ami nem véletlen, hiszen a rúgótechnikája kiváló, de az Aston Villa játékosai közül senki sem őrizte szorosan, ami nagy hiba volt. A második félidőben is volt egy lövése szöglet után, miután kipattant középről a labda, de ott nem talált célt.

Ahogyan említettük az előrefelé irányuló védekezésben ezen a találkozón is kimagaslót nyújtott, számos alkalommal akasztotta meg az ellenfél támadásépítését, három blokkja és egy labdaszerzése volt. 90 százalékos pontossággal passzolt, ami már önmagában is kiemelkedő mutató (81 százalék volt a Bundesliga előző idényében) egy támadó középpályástól, de hogy mind a négy, 30 méternél hosszabb passza pontos volt, az egészen lenyűgöző. Az öt kulcspasszt kiosztott Alexander-Arnold mellett neki és Szalahnak volt még egynél több ilyen fontos átadása a csapatból. Jobb oldali nyolcast játszott a meccs jelentős részében, de volt bal oldali nyolcas, a végén pedig a sok cserét követően a 4-2-es építkezésnél dupla hatosba lépett vissza. Ezt a mérkőzést is végigjátszotta, kirobbanó erőben van, fizikálisan nem lehet elnyomni és közben elképesztő sprinteket fut szinte végig. A magyar válogatott mérkőzése előtt mindenképpen biztató Szoboszlai kiváló formája.

Kiemelt kép: AFP