Guardiola forgatta-forgatta a csapatát, de sehogy sem tudta feltörni az „ágyúsok” védelmét

A válogatott mérkőzések során összeszedett sérülések a City kezdőcsapatára és játékkoncepiójára lényegesen nagyobb hatással voltak, mint az Arsenaléra. Kyle Walker, de különösen John Stones hiánya alaposan átírta Guardiola terveit már a mérkőzés előtt. Bekerült a kezdőbe Mateo Kovacic, mert Manuel Akanjira már nem bízza ilyen fontos meccsen azt a feladatot a katalán mester, hogy a középhátvéd posztról fellépjen a támadó fázisokban hatosnak, mert közel sem tudja ezt olyan szinten játszani, mint Stones, több mérkőzésen is hibapontnak számított a svájci. Jobbhátvédként viszont megállja a helyét, és ha onnan lép be az ellenfél térfelén jobb oldali nyolcasnak, akkor sokkal kisebb az esetleges hibáinak a súlya, Walkert pedig ő tudja leginkább pótolni a jobb oldalon, ha a szélen kell helyezkedni. Kovacic kezdőbe állítása is egy reakció volt a kialakult helyzetre. A horvát jól szállt be a Liverpool ellen a hajrára, amikor fonalat vesztett a City és képes volt stabilitást adni. Most az építkezéseknél az volt a feladata, hogy lépjen vissza a bal oldali belső védő, Nathan Aké bal oldalára és onnan szervezze a játékot az első fázisban. Sőt amikor még a saját tizenhatosnál Stefan Ortega kapusnál volt a labda, akkor Aké fellépett Rodri mellé hatosba, és akkor is Kovacicnak kellett Rúben Dias és Ortega mellett helyezkedni és irányítani. Josko Gvardiol balhátvédként pedig magasan helyezkedett támadásban a vonal mellett és mivel az Arsenal ezúttal is nagyon szűken és kompaktan védekezett középen, csak arra volt lehetőségük a hazaiaknak, hogy a horvátnak kitették szélre a labdát, ő pedig kereste Erling Haaland fejét, főleg az első félidő hajrájában. Akanji és Bernardo Silva folyamatosan váltogatta a pozícióit, a sokszor szabadon mozgó Kevin De Bruyne pedig próbált Silvához közel helyezkedni, hogy akár technikai, akár mennyiségi fölényt tudjanak kialakítani Jakub Kiwior környékén, ám Declan Rice ezt rendre megakadályozta.

Arteta egy tanulási folyamaton ment végig a City elleni mérkőzéseken

Az Arsenal taktikája egyértelmű volt, a felállás is ezt tükrözte: azt akarták elérni, hogy minél kevesebb esemény történjen a mérkőzésen, ne nyíljanak ki, mert Haalandtól láthatóan nagyon tartottak. Egy évvel ezelőtt a két csapat a két bajnokiját másfél hónapon belül játszotta le és akkor – különösen az Emiratesben – az Arsenal dominálta labdával a mérkőzést, ez pedig nem volt Guardiola ellenére. A City 4–2–4-es felállása arra szolgált, hogy a nyomást magukra húzzák, ment is fel presszingelni az Arsenal, és a De Bruyne, illetve Haaland felé felpasszolt labdákkal a két világsztár átjátszotta az Arsenal akkor épp tartalékos – többek közt Rob Holdinggal felálló – védelmét. Ezekből a találkozókból Arteta azt a következtetést szűrte le, hogy a City ellen muszáj más felfogásban játszani, mint – szinte az összes –többi Premier League-csapat ellen. Nem szabad kimenni presszingelni magasan, hanem középmagas vagy mélyblokkban kell védekezni és inkább meg kell próbálni hosszú, felívelt labdákból játszani. Ezért is kezdett kilencesként Kai Havertz, Gabriel Jesus pedig a bal szélre került a csak csereként bevethető Gabriel Martinelli helyére. Ahogyan a rangadókon megszokhattuk már, Jorginho és Declan Rice alkotta a dupla hatost. Ezt láthattuk Arteta együttesétől a Community Shielden a nyáron, illetve az őszi bajnoki meccsen is. Mindkétszer 1,00-ás xG alatt tartották Haalandékat és ezúttal idegenben is természetesen ez volt a céljuk. Csupán a második félidő elején törekedtek arra, hogy magasan szerezzenek labdát és abból pedig gyors akciókat vigyenek végig. Amikor akár a védők, akár David Raya nyomást kapott, szinte azonnal rúgták fel a labdát, magasan vagy legalábbis hosszan próbáltak indítani.

Gvardiolt hagyták üresen a londoniak, ami remek ötlet volt

A Citynek ez sem volt ellenére, hogy labdát birtokolva „kell” játszani, hozzá vannak szokva évek óta, de a liga legjobb védelmét feltörni különösen nehéz. A hazaiak helyzetét nehezítette, hogy a már említett két hiányzó hátvéd mellett a 26. percben kidőlt Aké is, akinek mind a fizikalitására, mind a labdabiztos játékára óriási szükség lett volna Stones hiányában. Rico Lewist tudta csak becserélni Guardiola, akit a védelemben mindössze jobbhátvédként lehet játszani védekezésben. Ebből kifolyólag Akanji lett Dias belső védő párja és továbbra is Kovacic lépett vissza bal oldali belső védőnek az építkezések során. Az a taktikai rugalmasság, hogy Akanji és Silva váltogatta a pozícióit, megszűnt, mert Lewis befelé játszott végig, húzódott be Rodri mellé dupla hatosba és lett a támadásépítéseknél 3–4–3-as felállás, a támadóharmadban pedig 3–2–5. Az Arsenal védekezése végig arra irányult, hogy egyrészt megszállják a saját térfelüket, másrészt Gvardiolt hagyják üresen a bal szélen, mert abból maximum egy beadás jön és mivel rá nem ment ki sem Ben White, sem Bukayo Saka, ezért Haalandot duplázni tudta középen William Saliba és Gabriel Magalhaes, így a norvég előtt nem adódott nagy lehetőség. Az első félidőben a legnagyobb helyzet egy szöglet utáni Aké-fejes volt, nyílt játékhelyzetből csak kisebb lehetőségeik adódtak csupán.

Doku jelentős fejtörést okozott az Arsenal védői számára

Ahogy említettem fentebb, az Arsenal a második félidő elején magasan támadott le, Saka bátran ment ki Kovacicra (mert Gvardiolt hagyták szabadon), Ödegaard és Havertz a másik két belső védőre, Rice lépett ki Rodrira, Lewisra pedig Jesus húzódott be. Ekkoriban voltak olyan esetek, hogy Jorginho is a támadóharmadban kezdte meg a védekezést és ez nem ízlett a Citynek, Sakáék sorra szerezték a labdákat. Erre Guardiola először azzal reagált, hogy Gvardiolt visszavonta bal oldali belső védőnek, míg Kovacicot felküldte hatosba, onnantól már nem volt ennyire bátor az Arsenal, mert nem mert senkit üresen hagyni. Ezt az elképzelését egy cserével is megerősítette Guardiola, hiszen bejött a kiválóan cselező két szélsője, Jérémy Doku és Jack Grealish, ezzel világossá tette, hogy a felfutó szélső védős stratégia nem vált be ezúttal. A City kettős cseréje előtt meglepő módon már De Bruyne várta magasan az egyik szélen a labdát, hogy üres területben kaphasson labdát, mert középen nem volt helye.

A két szélső beállásával Silva jött vissza a jobb szélről a bal oldali nyolcas pozíciójába, Lewis jobb oldali nyolcas lett, de ők ketten gyakran visszaléptek Rodrival egy vonalban és közel helyezkedtek egymáshoz, amivel 3:2-es fölényt próbáltak a középpályán kialakítani. Ha pedig az Arsenal szélsői befelé kezdtek húzódni, az említett hármasra, akkor máris „dobták ki” a labdát a kiválóan egy az egyező Dokunak vagy Grealishnek. A mérkőzés hajrájában tudott legtöbbször eljutni a tizenhatosig a City, ekkora találta meg a leginkább működő taktikát Guardiola. Ez a felállás a végén emlékezetett az előző szezon végi, mindent megnyerő Cityre, akkor ugyanezekben a szerepkörökben játszottak a játékosok, mint most csak néhány személyi változás volt ahhoz képest.





Az Arsenal alapvető stratégiája nem változott, csak személyi változtatásokat eszközölt Arteta, Thomas Partey és Tomijaszu Takehiro beállításával is a fizikalitást próbálta erősíteni a védekezés során, az utóbbi pedig jobban védekezik egy az egyben, illetve Dokuval szemben, mint Kiwior, és ekkor már épp ilyen védőre volt szükség. Rengeteg szabálytalanságot követtek el a vendégek, egészen pontosan húszat. Ez azért érdekes, mert az FC Porto ellen éppen az Arsenal játékát tördelte az ellenfél, most pedig fordítva történt. Az Arsenal a néhány magasan megszerzett labda után tudott gyors akcióval veszélyeztetni, valamint néhány további átmenet szituációból. Mélyről felépített, megszokott Arsenal-támadást alig láthattunk, 27%-ban birtokolták csak a labdát. A mérkőzés elején a megszokott három védővel való építkezést próbálták ki, White helyezkedett magasan és az angol játékosnak volt néhány beadása a jobb szélről, de idővel már kihozni sem tudták a labdát, ezért Arteta váltott a Community Shielden is használt 4–2-es építkezésre. Sokkal jobban így sem tudták járatni a labdát, viszont labdavesztésnél többen voltak a labda mögött. Ezzel együtt az Arsenal az első csapat 2021 októbere és 57 mérkőzés óta, amely nem kapott gólt bajnokin az Etihadban. A két bajnokijuk alatt a City összesen két kaput eltaláló kísérletet hozott össze ebben a bajnoki idényben, ami egészen megdöbbentő és a találkozó legjobbját is az Arsenal hátsó sorában kell mindenképp keresni, mert ismét parádésan védekeztek Haaland és De Bruyne körül Salibáék. A francia védőnek volt a legtöbb megnyert párharca és a legtöbb labdaszerzése is ezen a mérkőzésen.

Kiemelt kép: Martin Rickett / PA Wire