Drámai végjáték után folytatódott a Bayern München sorozata

Legutóbb 2019-ben – tehát nem is olyan régen – fordult elő, hogy az utolsó fordulóban dőlt el a német bajnoki cím sorsa. Igazán izgalmas viszont akkor nem volt a végjáték. A Borussia Dortmund egy közel tízpontos előnyt adott le úgy, hogy az utolsó fordulóra már nem volt saját kezében a sorsa. A Bayern München simán hozta otthon a kötelezőt a szezon végére elfáradó Eintracht Frankfurt ellen, és méltóképpen búcsúztatta Arjen Robbent és Franck Ribéryt.

Most viszont fordított volt a felállás. Miután a bajorok az utolsó előtti fordulóban otthon 3-1-re kikaptak az RB Leipzigtől, a Borussia sorsa a saját kezében volt. A Bayern ellen büntetőből eredményes Szoboszlai Dominik meg is jegyezte a meccs után, hogy ők a tőlük telhetőt megtették. Ezzel együtt azt kívánta korábbi salzburgi csapattársának és jó barátjának, Karim Adeyeminek, hogy csapattársaival használja ki az alkalmat.

A Dortmund kétpontos előnnyel fordulhatott az utolsó fordulóra. Edin Terzicéknek annyi dolguk volt, hogy otthon legyőzzék az európai kupaindulásról már korábban lemaradt FSV Mainzot. Ezzel akármit csinálhatott volna a Bayern az 1. FC Köln otthonában, 2012 után újra Dortmundba került volna a bajnoki cím és a salátástál. Átmenetileg ott is landolt, hiszen az eredeti trófeát Dortmundba rendelte a Német Labdarúgó-szövetség. Nem csoda tehát, hogy a dortmundi szurkolók nagy bajnoki ünneplésre kiéhezetten várták a mérkőzést, és már órákkal a kezdő sípszó előtt elárasztották a Signal Iduna Park környékét.

A német futballszurkolók nagy része is mellettük állt – leszámítva nyilván a Bayern-szurkolókat. Közkeletű vélemény volt Németországban, hogy mindegy ki lesz a bajnok, csak végre ne a Bayern. Kölnben is bejelentették, hogy úgy fogják éljenezni a dortmundi gólokat, mintha a sajátjaik lennének, ezzel is hergelve a Bayernt. Ehhez képest végül a sajátjaikat éljenezhették Kölnben, hiszen majdnem Steffen Baumgart együttese kaparta ki a Borussiának a gesztenyét, mert közben Dortmundban nem a terv szerint alakultak a dolgok.

A nyomás megbénította a dortmundi játékosokat

Nagy várakozások után tehát szombaton 15:30-kor egységesen mind a kilenc helyszínen megszólalt a kezdő sípszó. A kiemelt figyelem nyilván Dortmundra és Kölnre irányult, és utóbbi stadionjában már a nyolcadik percben megtörtént az első lényeges esemény. Kingsley Coman a bal oldalról indulva mesterien tekerte be a labdát a kölni kapuba, ezzel előnyt szerezve a Bayernnek. A Dortmundnak tehát ezek után mindenképpen nyernie kellett, a döntetlen nem lett volna elég, hiszen ekkor pontegyenlőség lépett volna életbe, a Bayern gólkülönbsége pedig sokkal jobb volt.

A 15. percben viszont döbbent csend honolt a Signal Iduna Parkban. A Mainz egy szöglet után Andreas Hanche-Olsen első Bundesliga-góljával megszerezte a vezetést, kezdett tehát váratlan fordulatot venni a helyzet. Gyorsan jöhetett volna viszont a dortmundi válasz, de Sébastien Haller gyengén elvégzett büntetőjét a dortmundiak balszerencséjére remek napot kifogó Finn Dahmen védte.

Pár perccel később egy újabb büntetőgyanús eset keltett felhördülést a stadionban, de Marco Fritz sípja ezúttal néma maradt. A dortmundi egyenlítés elmaradt, ami helyett aztán újabb mainzi gól jött.Egy kontra végén Karim Onisiwo fejelhetett teljesen szabadon a rosszul helyezkedő Emre Can és Mats Hummels között, a labda pedig végül Gregor Kobel kezén átjutva becsorgott a hálóba. A dortmundi védelem csődöt mondott, a Mainz több veszélyes kontrát is vezethetett.

A hazaiak szemmel láthatóan megszeppenve játszottak, körülményesen járatták a labdát a 2-0-s előny birtokában visszaálló Mainz ellen. Csupán a félidő végén akadt egy nagy helyzet, de Julian Brandt a kapu előtt rossz döntést hozott. Tovább fokozta a problémákat, hogy a tavasszal formába lendült Adeyemi újra megsérült, az ő helyét a kapitány, Marco Reus vette át. Kölnben nyugodtan csordogált a mérkőzés egészen a félidő végéig, amikor Leroy Sané talált a kapuba, de a gólját kezezés miatt visszavonták.

A szünet után a Dortmund magasabb sebességfokozatba kapcsolt, de a mainziak kapusa, Dahmen élete egyik legjobb mérkőzését produkálta. A szépítés csupán a 69. percben Raphael Guerreiro révén jött össze, de még mindig két gól kellett a boldogsághoz.

Eközben viszont Kölnben is fordulat következett. A Bayern – a szezonban már nem először – túlságosan is ráült az egygólos vezetésre. A 81. percben egy büntető után egyenlített a Köln, úgy nézett ki tehát, hogy a Mainz ellen nem boldoguló Dortmundnak mégis kikaparják a gesztenyét. Jamal Musiala viszont ezt nem hagyta annyiban. A tavasszal több társához hasonlóan visszafogottan teljesítő fiatal titán négy perccel a beállása után a 89. percben újra nyerő helyzetbe hozta a Bayernt.

Dortmundban eközben drámai hajrá bontakozott ki. A hosszabbítás utolsó percére fordulva Haller találata úgy nézett ki, hogy még megnyithatja az utat egy utolsó, elkeseredett rohamhoz a bajnoki címet érő gólért, de a találatot les miatt visszavonták. Niklas Süle végül az utolsó utáni pillanatban egyenlített, de ez már tényleg túl későn jött. Ez a gól csak még keserűbbé tette a dortmundiak bánatát, hiszen így pontegyenlőség mellett, csak rosszabb gólkülönbséggel maradtak le a hőn áhított salátástálról. Terzic a könnyeivel küszködve köszönte meg a meccs után a szurkolóknak a biztatást, de aztán a sajtótájékoztatón a tavaszi menetelésen felbuzdulva kijelentette, hogy folytatják a megkezdett utat és megújulva kezdik a következő szezont.

Ettől még keserű tény marad, hogy a Dortmund ezúttal sem bírta a nyomást és elszalasztotta az utóbbi évek magasan legjobb esélyét, hogy letaszítsa a Bayernt a trónjáról. Pedig a bajorok kis túlzással szinte mindent megtettek, hogy szégyenszemre trófea nélkül zárják a szezont. Salátástál ide vagy oda, a tavaszi hanyatlás nem maradt következmények nélkül. A két sokat bírált sportvezető, Hasan Salihamidzic és Oliver Kahn menesztése rögtön a lefújás után hivatalossá vált a bajnoki ünneplés közepette. Főleg Kahn távozása sikerült dicstelenre, aki azt állította, hogy eltiltották a csapat mellől, bár ezt aztán Herbert Hainer elnök a vasárnap délelőtti sajtótájékoztatón cáfolta.

Máshol is volt még tét

Messze nem csak a bajnoki címről döntött az utolsó forduló Németországban. Érdemes szót ejteni az utolsó európai kupainduló helyért, illetve a kiesés ellen folytatott elkeseredett küzdelmekről is.

A VfL Wolfsburg egy győzelemmel, akár a Bayer Leverkusent is maga mögé utasíthatta volna és szerencsés körülmények között, akár az Európa-liga-indulást is kivívhatta volna a hatodik hellyel. Ehhez hazai pályán csak a már biztos kieső Hertha BSC-t kellett volna legyőznie Niko Kovac csapatának, viszont Dárdai Pál együttese szépen akart búcsúzni az élvonaltól. A 2-1-es berlini siker végül a nyolcadik helyre lökte hátra a Wolfsburgot, amely így hoppon maradt és elesett az európai kupaindulástól.

Eközben ugyanis az Eintracht Frankfurt az utolsó negyedórában fordított az SC Freiburg ellen, így a gyenge tavasz ellenére végül a hessenieké lett a hetedik hely. Ez eredetileg Konferencia-liga-selejtezőt érne, de hátra van még a Német Kupa fináléja is, amit a Frankfurt az RB Leipzig ellen vív június 3-án Berlinben. Amennyiben Oliver Glasner búcsúként a tavalyi Európa-liga-siker után egy országos kupát is hoz a frankfurti vitrinbe, ebből Európa-liga-csoportkör is lehet. Ezzel a Bayer Leverkusen kerülhet kellemetlen helyzetbe, amely egy kínos bochumi 3-0-s fiaskóval zárta a szezont. Xabi Alonso csapata ugyanis hatodikként eredetileg El-selejtezőre lenne jogosult, de amennyiben a Frankfurt kupát nyer, helyet cserélnek az Eintrachttal és a leverkuseniek mennek selejtezőt játszani a Konferencia-ligában.

A tabella második felében az egész szezonban kiélezett küzdelem folyt. Az utolsó fordulóban négy csapatnak is lehetett félnivalója a kieső, illetve az osztályozó helyek miatt. A Hertha búcsúja az utolsó előtti fordulóban már biztossá vált, hozzá végül a Schalke 04 csatlakozott. A királykékek 4-2-re kikaptak Lipcsében, így ők ragadtak a 17. helyen, ezzel egy év után visszaesve a második vonalba. A gelsenkircheniek elsősorban az őszi szezon miatt jutottak erre a sorsra, hiszen Thomas Reis edző tavaszra stabilizálta az együttest, de ezúttal nem sikerült neki az a bravúr, mint az előző évben a VfL Bochummal.

Azzal a Bochummal, amelyiknek viszont most is sikerült a bennmaradás, pedig a szezon előtt sokan még biztos kiesőként emlegették, miután több kulcsembert is elvesztett. A katasztrofális szezonrajt Reis állásába került, de az utódja, Thomas Letsch hazai pályán egy rendkívül erős, energikus csapatot faragott a bochumiakból, ezt tapasztalta meg a Bayer Leverkusen is. Ez a siker és a hazai pályán nyújtott jó teljesítmény végül egy újabb bravúros bennmaradást eredményezett.

Ugyanígy megmenekült – immáron már sokadszorra – az FC Augsburg is, amely aligha lehet büszke a szezonzárására. Az utolsó 11 mérkőzésen mindössze egy győzelemre futotta Enrico Maassen csapatától, amely az utolsó körben a Borussia Mönchengladbach ellen maradt alul, és csak a többiek botladozásának köszönhette, hogy nem került nagyobb bajba. Azzal sem büszkélkedhetnek az augsburgiak, hogy magasan a legtöbb sárga lapot (92) ők gyűjtötték a ligában.

A másik élvonalbeli sváb klubnak, a VfB Stuttgartnak még nem ért véget a szezon, hiszen csak ikszelt az utolsó fordulóra már biztonságos zónába evickélt TSG Hoffenheim ellen. Hiába javult fel drasztikusan a csapat formája Sebastian Hoeness irányítása alatt, talán az edzőváltás már túl későn jött. Pedig a játék alapján abszolút rászolgált volna a bennmaradásra a stuttgarti együttes. Az előző szezonban, az 1. FC Köln ellen az utolsó percekben tartotta bent csapatot az élvonalban a csapatkapitány, Endo Vataru, ezúttal viszont a Hoffenheim ellen a végső rohamok nem hozták meg a hőn áhított győztes találatot.

A svábok ezzel osztályozóra kényszerülnek, méghozzá az élvonalba immáron már ötödik éve visszaigyekvő Hamburger SV ellen. Az északiak tavaly a Hertha ellen bukták el az élvonalba kerülést, most újabb lehetőségük nyílik erre. Az első mérkőzésre június elsején Stuttgartban, míg a visszavágóra ötödikén Hamburgban kerül sor.

Kiemelt kép: Alamy