Drazsics gólrekorderként búcsúzik Mezőkövesdtől, de a magyar élvonaltól aligha
A Mezőkövesd Zsóry FC 31 éves szerb támadója, Sztefan Drazsics sokáig egy személyben jelentette a borsodiak támadójátékát, és ez ebben az idényben is igaz volt, de tavasszal tőle sem jöttek azok a villanások, amik korábban megmentették a klubját. Többször írtuk róla, hogy jobb csapatot érdemel, a nyártól ennek nem lesz semmi akadálya.
A belgrádi születésű középcsatár odahaza fokozatosan vette a lépcsőfokokat, hiszen 16 évesen már a harmadosztályú Obrenovacban rugdosta a gólokat, majd másodosztályban a FK Javor Ivanjica színeiben lett ismertebb futballista. Három esztendő (és egy feljutás) után az élvonalbeli Vozdovacnál folytatta pályafutását, ahol a 2016–2017-es szezonban 34 mérkőzésen szerzett nyolc gólja elegendőnek bizonyult egy nyugat-európai szerződéshez – a belga KV Mechelen vásárolta meg nagyjából félmillió euróért.
Drazsics ottani időszaka jól indult, első meccsén rögtön kezdő volt és gólt szerzett a Standard Liege elleni 1–1 során, majd a következő mérkőzésen gólpasszt osztott ki, ám onnantól mélyrepülésbe kezdett ő is és a Mechelen is. Az ősz közepére kikopott a kezdőcsapatból, majd idővel már csereként sem számítottak rá, januárra pedig az első keretből is kikerült, így a váltás mellett döntött.
Ekkor érkezett a Mezőkövesd megkeresése, hamar szerződtették a játékidőre vágyó csatárt. Akkoriban Kuttor Attila irányította a sereghajtó csapatot. A szerb légiós az első mérkőzésein csak csereként szállt be – első góljait a Paks ellen (2–3) szerezte, amikor szintén a kispadról érkezve duplázott –, majd sokáig keresték a helyét, mert Koszta Márk személyében már megvolt a csapat első számú centere, így Drazsics néha a bal szélre szorult. Első magyarországi félszezonjában még egy gólt szerzett, de az fontos volt: a Diósgyőr stadionavatóját az ő 89. perces gólja rontotta el, a Mezőkövesd pedig kilencedikként kapaszkodott meg a legjobbak között.

A 2018–2019-es idény előtt jót tett neki és a csapatnak is, hogy már társaival együtt végezte el a nyári alapozást, nem csak bekerült a kezdőbe, de szinte kirobbanthatatlan is lett onnan. A bajnokság első két meccsén betalált, majd egyre hasznosabb játékosa lett Kuttor csapatának, ugyanis ha nem is szerzett gólt, általában két védő figyelmét is lekötötte, amivel így területet nyertek a társai. Az is jellemző volt rá, hogy ritkán rúgott „felesleges” gólt, ami azt jelenti, hogy ha betalált, az többnyire döntetlenhez vagy győzelemhez segítette a csapatát. A bajnokságot 11 góllal és hat assziszttal fejezte be, a góllövőlista ötödik helyén zárt. A Mezőkövesd abban az idényben 45-ször volt eredményes, tehát a találatok 37,77 százalékában volt aktív közreműködő. Ahogy egy tavaly őszi interjúban nekünk is mesélt róla, főleg anyagilag visszautasíthatatlan ajánlatot kapott Kínából, ahol a másodosztályba süllyedt nagycsapat, Elek Ákos és Huszti Szabolcs korábbi klubja, a Csangcsun Jatai igazolta le. A kínai kaland nem úgy sült el, ahogyan azt a csatár tervezte, hiszen csak 11 mérkőzésen lépett pályára (egy gólt szerzett), majd a koronavírus-járvány megjelenése után hazatért és hónapokat töltött el szerbiai otthonában.
Így csapott le rá a Mezőkövesd megyei riválisa, a Diósgyőr és milyen az élet, az első meccsét piros-fehérben pont korábbi csapata ellen játszotta. Gólt szerzett és gólpasszt adott, így elévülhetetlen szerepet játszott a 2–1-es győzelemben, de a folytatás sem neki, sem a csapatnak nem volt szép. A DVTK folyamatosan lejjebb csúszott a tabellán, Feczkó Tamást a felvidéki Geri Gergely váltotta, majd őt a horvát Zoran Zekic és akkor történt, hogy a téli szünetben szinte komplett keretet cserélt a csapat, érkezett nagyjából egy tucatnyi szláv játékos. A történet vége ismert, a miskolciak kiestek az élvonalból, Drazsics pedig hiába volt alapember, ritkán játszott középcsatárként, a szezon során elért öt gólját még ősszel szerezte.
A kiesés után nem volt maradása, ám a Mezőkövesd újra bejelentkezett érte, ő pedig örömmel tért vissza ahhoz a klubhoz, amelyet már jól ismert. Szokatlan helyzet volt ugyanakkor, hogy Pintér Attila nem feltétlenül vele számolt első számú csatárként, inkább Marin Jurinát favorizálta, így Drazsicsnak a kispadról kellett kiharcolnia a csapattagságot. A helyzetében akkor jött el némi változás, amikor Supka Attila lett az edzője, ő ugyanis a két támadót megpróbálta egyszerre játszatni, amikor pedig az egycsatáros játék mellett döntött, annak inkább alanyunk volt a kedvezményezettje. Végül öt gólt szerzett és bár 30 mérkőzésen lépett pályára a bajnokságban, de csak 1482 játékperce volt, ami átlagosan 49,4 percnek felel meg, míg Jurina 11 góllal messze jobbnak bizonyult nála.
A ma már az MTK-ban szereplő bosnyák Jurina 2022 nyarán Szaúd-Arábiába igazolt, ekkor fordult meg Drazsics szerencséje. Bár a csapat csapnivalóan kezdte az idényt, ami újra edzőváltáshoz vezetett, ez egyben a szerb játékosnak szerencse is volt, hiszen az őt jól ismerő Kuttor tért vissza, aki pontosan tudta, hogy milyen szerepkörben lehet leginkább hasznára a támadó. Drazsics a 2022–2023-as idényben 14 gólt szerzett és adott két gólpasszt, amivel a csapata nehézkes bennmaradásának legfőbb letéteményese volt. Az egyébként is kiemelkedő teljesítménynek az egyik legszebb darabja bizonyára a Bognár György vezette Paks elleni 6–1-es kiütés alkalmával szerzett tripla, amely az első mesterhármast jelentette pályafutása során.
Így érkeztünk el a mostani szezonhoz, amelyet szintén parádésan kezdett, hiszen az első hat fordulóban duplázott a Diósgyőr és a Kecskemét ellen, valamint bevette a Debrecen és a Puskás Akadémia kapuját is, ám a bajnokságot rosszul kezdő csapata ebből túl sokat nem profitált. Több csendes találkozó után az Újpest 4–0 legyőzésekor is duplázott, és télre felerősödtek azok a pletykák, hogy ő pótolhatja a Fehérvárnál a Ferencvároshoz távozó Kenan Kodrót. Ez a transzfer nem valósult meg, amit talán így utólag Drazsics is bánhat, mert a tavaszra nem csak a csapata, ő is elfogyott.
Február 17-én a Kisvárda elleni hazai kiesési rangadón még tizenegyesből eredményes volt, de a Mezőkövesd kikapott, majd három héttel később a Diósgyőr ellen szerzett találata sem ért semmit a 2–1-es vereség miatt. Azóta öt meccsen csak egy gólpasszt tud felmutatni, miközben a Mezőkövesd szép lassan elbúcsúzott az OTP Bank Ligától, de neki aligha kell, mert lehetséges, hogy nyáron a tulajdonosváltáson átesett Újpest FC-hez igazol.
Drazsics mezőkövesdi megbecsülését egyébként jól jelzi, hogy Cseri Tamás és Vajda Sándor után rajta látjuk a legtöbbször a csapatkapitányi karszalagot, de a vezérszerepre jócskán rászolgált, hiszen a borsodiak 25 góljából 14-ben (tíz gól, négy assziszt) alaposan benne volt.

A támadónak akkor sem kell aggódnia, ha nem jön össze az újpesti szerződés, mert biztos, hogy talál magának csapatot. Az OTP Bank Ligában pillanatnyilag több olyan klub van, ahol erősítést jelentene, mint ahol nem. Az elmúlt években bizonyította, hogy lehet rá számítani, hiszen amint az a fenti táblázatból is kiolvasható, élvonalbeli gólrekordernek számít Mezőkövesden és az utolsó mérkőzéseken biztosan odateszi magát, hogy végül elérje az 50 gólos határt. Igazán szép búcsú lenne.
Kiemelt kép: Mezőkövesd Zsóry FC Facebook
Kapcsolódó cikkek

Nyolc év után búcsúzik az NB I nagy túlélője
A Kecskemét elleni vasárnapi 2–1-es vereséggel biztossá vált, hogy 2016-os feljutást követően búcsúzik az OTP Bank Ligából a Mezőkövesd Zsóry FC. A borsodi együttes amellett, hogy eddig minden szezonban sikerrel vívta meg a bennmaradásért vívott harcát, néhány szép pillanatot és remek játékost hagy maga után a jelenlegi, tragikus szezon mellett.

„Nagyjából két választásom volt: beállok drogdílernek, vagy huligán leszek”
Belgrádtól nem messze, olyan helyen nőtt fel Sztefan Drazsics, ahol állítása szerint éjszaka nem igazán volt tanácsos kimenni az utcára, és nappal is összefutott az ember a drogkereskedőkkel. Innen is volt kiút számára, mert elhatározta, hogy sok barátjával ellentétben ő nem fog eltűnni a süllyesztőben, profi futballista lesz. Megfordult a szerb, a belga, a magyar és a kínai első osztályban is, tavaly óta az NB I legjobb támadói között tartják számon. Beszélgettünk vele a szerb utánpótlásról, élete egyetlen piros lapjáról, a kínai futballkultúráról, zvezdás szurkolói énjéről, és arról, milyen volt Patrick Kluivert irányításával edzeni.