Egy év alatt nagyot fejlődött a Newcastle védekezése
A Premier League előző szezonjában 22 forduló után a Newcastle United 26 kapott góllal a mezőny második felében szerepelt. A jelenlegi bajnokságban ugyanennyi találkozón feleannyi gólt kapva Bajnokok Ligáját jelentő pozícióban áll. Egy év alatt a gyakran hibázó védősortól eljutottak odáig, hogy a liga leghatékonyabb védekezésű együttesévé váltak. De vajon milyen tényezők állnak a javulás hátterében? Egyetlen változásnak köszönhető mindez, vagy több minden vezetett a sikerhez?
Az előző szezont a Newcastle United Mike Ashley tulajdonossal a nézőtéren és Steve Bruce-szal a kispadon kezdte meg. Az egykori manchesteri legenda az előző két idényben szinte lemásolta elődje, Rafa Benítez eredményeit a csapattal. Mindkét szakemberrel előbb 44, majd 45 ponttal zárt a táblázaton a NUFC, miközben a játékot és főleg az ambíciót tekintve hiányérzet maradt a szurkolókban.
Bruce reaktív futballt játszott a csapatával, átengedte a kezdeményezést az ellenfeleknek, mégsem mondhatjuk azt, hogy a Newcastle védekezése rendben lett volna. Mivel nem voltak kimondott szélsővédői – illetve akik voltak, azok nem bírták megoldani a feladatot –, ezért a vezetőedző a három belsővédős felállás mellett döntött. Logikus lépés ez ilyen esetekben, de a feladatra leggyakrabban beosztott Matt Ritchie, Javier Manquillo és Jacob Murphy nem bizonyult igazi megoldásnak. Ráadásul Bruce elkövette azt a hibát, hogy a svájci válogatottban alapembernek számító Fabian Schärt kihagyta a csapatból.
A 2021–2022-es bajnokság nem is indult jól, a gárda képtelen volt győzelmet aratni, a tulajdonosváltás követően pedig a vezetőedzőnek is megköszönték a munkáját. Egy rövid átmeneti időszakot követően Eddie Howe vette át az irányítást, akinek a vezetésével tavasszal már jobban teljesített a csapat. Howe négy védőt alkalmazott, így visszakerült Schär a kezdőbe, miközben januárban Dan Burn, Matt Targett és Kieran Trippier is érkezett a védelem megerősítésére. A legnagyobb változás azonban nem a személyekben, hanem a játékstílusban következett be.
A kezdeményezőbb játék hatékonyabb védekezést is eredményezett
Howe játékelképzelése a letámadásra épül. Vele a Newcastle a korábbi reaktív megközelítését egy proaktívra cserélte. A csapat nem csak várja az ellenfelei hibáit, sokkal inkább kikényszeríti azokat. Belekényszeríti őket egy olyan játékba, ami Szarkák számára kedvezőbb.
Ha megnézzük a csapat elmúlt idényekben produkált PPDA-mutatóit, jól látható a különbség. (A PPDA azt mutatja, meg egy klub ellenfele átlagosan mennyi passzt tud megtenni anélkül, hogy szerelnék, vagy más módon megakasztanák őket.)
Steve Bruce idején a fekete-fehérek a Premier League legkevésbé letámadó csapatát alkották. Az első idény értéke majdnem négy ponttal marad el a 19. helyezettől, de a 2021-es is csak az utolsó pozícióra elegendő.
A jelenlegi bajnokságra az engedett passzok száma a négy évvel ezelőttihez képest majdnem a felére esett vissza. Ezzel a Chelsea és a Leeds United mögött, de az Arsenal előtt a harmadik helyet foglalják el ebben az összevetésben. A védekezés szempontjából megközelítve ezt azt jelenti, hogy a Newcastle magasabban kezdi meg a letámadást, nem engedi kibontakozni az ellenfeleit, ez pedig összességében kevesebb gólveszélyt jelent. Hozzájárul ehhez az is, hogy a labdabirtoklása a három évvel ezelőtti 38 százalékról 52-re emelkedett. A védekezés feljavulása megjelenik objektív mutatók formájában is.
Látható, hogy Bruce időszakához képest a mostani együttes átlagosan fél góllal kevesebb minőségű helyzetet enged az ellenfeleinek, akik ráadásul találkozónként kettővel kevesebb alkalommal találják el a kaput. Bár ezzel a játékkal nagyobb kockázatot vállalnak, hiszen a magasra feltolt védelem mögött üres terület keletkezik, mégis azt tapasztalhatjuk, hogy ez a rizikó kifizetődik.
Amíg tehát bírják erővel és koncentrációval a letámadást – jellemzően a találkozók első felében – addig még nagyobb a hatékonyságuk.
Egyénileg is előreléptek
Ha a kevés kapott találat okát tovább vizsgáljuk, azt is meg kell állapítanunk, hogy az elmúlt három átigazolási időszakban alaposan megerősödött a hátvédsor. 2022 januárjában a már említett Burn, Targett, Trippier hármas érkezett, a nyáron Nick Pope és Sven Botman tette át a székhelyét Newcastle-be, míg most januárban Harrison Ashbyt igazolták le a védelembe. Ekkora átalakulás mellett nem mondhatjuk, hogy a javulás mögött nem húzódik meg az egyéni teljesítmények emelkedése.
A kapuban a szlovák válogatott Martin Dúbravkát a Burnley-től érkezett angol válogatott Pope váltotta. Első látásra nem tűnik ez a változtatás jelentősnek, ám ha megnézzük a számokat, akkor érthető a javulás.
Mondhatnánk, hogy ez csak a már megénekelt csapatjáték eredménye, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül az angol játékos előző szezonokban mutatott számait sem. Pope az ezt megelőző öt idényből négyszer végzett a listán ebben a mutatóban a legjobb tíz kapus között, így korántsem beszélhetünk az esetében pusztán véletlenről vagy szerencséről. Nagyot húztak a nyáron a leigazolásával.
Nick Pope nélkülözhetetlen szereplője lett a Newcastle United-nek (Forrás: BBC)A kapuson kívül a védősor tagjai is kitesznek magukért. Trippier csapatjátékban betöltött kulcsszerepéről már többször és többen is kifejtették a véleményüket, nem is feltétlenül a védekezés az, amiben különösen jeleskedik; Botman is hozza azt a teljesítményt, amiért a neve gyakran megjelent az átigazolási pletykákban és amiért a Lille-től idehozták, így itt most a négyes másik két tagját emelném ki. Bruce idején az egyik nagy probléma volt, hogy a játékosok gyakran követtek el ki nem kényszerített hibákat. Olyan lehetőségeket engedtek a riválisoknak, amikért azok szinte meg sem dolgoztak. Ebben a bakiparádéban a főszerep Jamal Lascelles-nek jutott. Howe remekül átlátta ezt, ezért is érkezhetett 2022 januárjában Burn, aki a Schärrel kiegészülve áthatolhatatlan falat alkot. A saját nevelésű, ám fiatalon elengedett védő élete lehetőségét kapta közel egy évvel ezelőtt azzal, hogy szeretett klubjához visszatérhetett, ez pedig pozitív értelemben meglátszik a játékán. Az idei bajnokságban Botman érkezése és Targett sérülése miatt Burn középről a hátvédsor bal oldalára került, de itt is annyira jól megállja a helyét, hogy még a válogatott behívó is felmerült vele kapcsolatban a katari világbajnokság előtt.
A rutinos hátvéd igazi vezére a védelemnek, nem jellemző rá, hogy hibázna, ráadásul a támadásokból is kiveszi a részét. Korábbi pályafutása során leginkább fejjel veszélyeztette az ellenfelek kapuját, ebben a szezonban inkább lábbal veszélyes. A nyitó fordulóban a Nottingham Forest ellen az ő átlövése után került előnybe a csapat, de legutóbb a West Ham United ellen is az ő labdaszerzéséből indult a Callum Wilson gólját eredményező támadás.
Összegzés
Hogy a bevezetőben feltett kérdést megválaszoljuk, megállapítható, hogy a védekezés javulása több tényező eredménye, amelyek szinergikus hatása hozta létre a Premier League jelenlegi legjobb védelmét. Az alap a Howe által megkövetelt csapatjáték, amihez nagyszerűen választották ki a játékosokat, akik képességeik maximumát – vagy még talán egy kicsit annál is többet – adják hozzá ehhez a recepthez. Nincs semmi titok, csak szakértelem, elkötelezettség és következetes munka.
Kiemelt fotó: The Sun