Egy sima, két fordított – félévi bizonyítványosztás a női kézilabda BL-ben

A női Bajnokok Ligája értékelésével azért is volt érdemes várni ebben a szezonban, mert az ősszel szinte minden csapat formája erősen ingadozó volt. Egészen más felütéssel készült volna el ez a cikk a harmadik, de akár a hatodik forduló után is. Most viszont a nagyobb szünet mindenképp lehetőséget kínál egyfajta összegzésre, ráadásul a csoportkör 14 fordulóból áll, így a felén is túl vagyunk már a sorozat e szakaszának, mindenki játszott már az összes ellenféllel, így nagyjából az is látszik, hogy melyik együttes számára mi lehet a reális cél.

A pozitív meglepetés: DVSC Schaeffler

Nem tagadom, volt bennem egy erős szkepszis a DVSC BL-szereplésével kapcsolatban. A csapat ez előző szezonban az Európa-ligában sem tudott meghatározó teljesítményt nyújtani (pontosabban: nem volt elég kiegyensúlyozott), és bár jól hangzó érvnek gondoltam, hogy a magyar játékosok hétről hétre a Bajnokok Ligájában fejlődhetnek, rögtön azt éreztem, hogy ez csak akkor lesz így, ha ezek valóban éles meccsek lesznek, ahol nem egy gyengébb csapat fog küzdeni egy sokkal erősebbel szemben.

Ám szerencsére a Debrecen összesen két ilyen meccset játszott eddig a sorozatban: a Bietigheim elleni tízgólos hazai vereség (26–36) és a Győr elleni, szintén hazai zakó (23–35) alkalmával volt óriási különbség a két csapat között. A többi találkozón azonban egyáltalán nem vallott szégyent a Loki, sőt ez a szereplés egyértelműen felülmúlja a várakozásokat. Főként azért, mert míg a női válogatott kapcsán mindig azt kérjük számon, hogy egyik meccsről a másikra nem látjuk az előrelépést, bizonyos problémák kezelését, a Debrecennél bőven látni ennek a jeleit.

Az Európa-ligában Szilágyi Zoltánék fő problémája az volt, hogy óriási volt a különbség a csapat idegenbeli és hazai teljesítménye között. Ehhez képest a BL-ben a Debrecen pontot hozott Bukarestből (29–29) és teljesen korrekt mérkőzést játszott az Odense otthonában (33–30-as dán siker) is. Ráadásul mindkét meccsen nehéz helyzetből, többgólos különbségről zárkózott vissza a magyar együttes, ami feltétlenül mutatja, hogy a gárdának most már vannak eszközei a meccsen belüli krízisek kezelésére. Persze ezen a ponton kell azt is megjegyeznünk, hogy a magyar csapatok számára általában kényelmes az a szituáció, ha esélytelenként, a szoros meccs reményében lehet pályára lépni, és sokkal kényelmetlenebb, ha nem is elvárás, de legalábbis reális cél a pontszerzés. Ennek a nyomai pedig már a CSM Bucuresti elleni hazai találkozón (23–30) is látszódtak, így a DVSC számára a következő nagy feladat a továbbjutás szempontjából kulcsfontosságú két idegenbeli meccs (a Sävehof és a Buducsnoszt ellen) megnyerése lesz, amelyeken az előzmények tudatában már a Debrecen az esélyes.

Fontos beszélnünk még arról is, hogy mivel éri el elsőrendűen az eredményeit Szilágyi Zoltán együttese. A Loki játéka jelen formájában az egyéni előnyszerzésekre épül, és ez némileg vissza is vezethető az előző pontra, hiszen ennek a játéknak az érvényesüléséhez az is kell, hogy a piros-fehéreknek vannak olyan játékosai, akiket a nemzetközi mezőny kevésbé ismer. Bár az ősszel folyamatosan egyre jobb formába lendülő Vámos Petrát világversenyeken alaposan kielemezhették az ellenfelek, Hámori Konszuéla remek egy-egyezései sok szakvezetőt meglepetésként érhettek.

Hátul pedig szintén sokat lépett előre a magyar csapat, és ebben nagy szerepe van annak a Tamara Haggertynek, aki az utolsó pillanatokban pánikigazolásként érkezett (a fiatal Juhász Kata sérülése miatt), ehhez képest a szezon egyik legnagyobb pozitív meglepetése, nem véletlen, hogy a holland válogatott keretébe is bekerült.

A Debrecen számára most már egyértelműen elérhető cél a továbbjutás, ehhez minden bizonnyal elég a Sävehof és a Buducsnoszt legyőzése. Ám az eddigiek alapján még néhány bravúrpont is benne lehet a szereplésben, nem véletlen, hogy a klub ügyvezető igazgatója, Ábrók Zsolt nemrégiben arról beszélt, hogy az eddigiek alapján a következő szezonra is megpályázhatják majd a szabadkártyát.

Fentről le, lentről fel: FTC-Rail Cargo Hungaria

Valószínűleg soha nem fogjuk pontosan megtudni, hogy mi történt pontosan Martin Albertsen és a Ferencváros viszonyában. Az viszont nehezen vonható kétségbe, hogy a dán edző távozása után nehéz helyzetben volt a csapat: már látszódtak annak a jelei, hogy ebben a szezonban a csoportból való továbbjutásért küzd majd az előző szezon BL-ezüstérmese. A Ferencvárosnál ezekben a hetekben tulajdonképpen semmi nem működött: a csapat – az előzetes ígéretek ellenére – nem tudott gyorsan játszani, viszont cserébe annak a taktikai fegyelemnek sem voltak nyomai, amit az előző szezonban láthattunk.

Annak tudatában, hogy jelen pillanatban már sem a montenegrói átlövő, sem az egyik beálló, a frissen szerződtetett Bordás Réka nem a keret tagja (igaz, utóbbi csak kölcsönbe került Vácra), feltétlenül mutatja, hogy ezek az aggályok jogosak voltak.

És természetesen a problémákkal Allan Heinének is meg kellett küzdenie. Ugyanakkor nagyon úgy tűnik, hogy a második dán edző már a felszínre tudja hozni a keretben rejlő potenciált. Még Martin Albertsennel a kispadon jött össze a Rapid Bucuresti elleni pontszerzés, majd a váltás után jött még egy Esbjerg elleni vereség, ám ezt követően már csak győzelmek kerültek be a Ferencváros eredménysorába. Az előzmények alapján nagy meglepetést okozott az Ikast elleni siker (37–36), a Győr legyőzése (28–22) pedig látványos, komoly, ez egész őszi szezont más megvilágításba helyező diadal volt.

Joggal vetődhet fel a kérdés, hogy mi változott ebben az időszakban. Kezdjük azzal a résszel, amibe külső szemlélőként kevéssé láthatunk bele: Elek Gábor beszélt nemrégiben egy interjúban arról, hogy bár nagyon jó emberek alkotják a Ferencváros keretét, nehéz megtippelni, hogy ki mögé állnak be. Nagyon úgy tűnik, hogy Heine mögé végül beálltak. Itt hadd idézzem Militár Iván gondolatait, aki egy futballal kapcsolatos elemzésében használta a cselekvő edző kifejezést. A koncepció lényege, hogy Magyarországon a szurkolóknak és a játékosoknak is arra van szüksége, hogy egy edző legyen száz százalékig jelen: magyarázzon, reklamáljon, mutogasson, a taktikát a legapróbb elemekig bontsa le és adja át a játékosoknak. Heine tökéletesen megfelel ennek a szerepnek, Szenvedélyes, minden játékoshoz van néhány jó szava, sárga lap nélkül ritkán zárja a találkozókat. Összevetve ezt Albertsen higgadtságával, nem biztos, hogy rossz helyen járunk, ha ebben (is) keressük a sikereinek az okát.

Még akkor is, ha ennek a Fradinak jelenleg egyetlen sora van, azt viszont olyan játékosok alkotják, akik egy-egy mérkőzésen továbbra is képesek bárkit legyőzni. Emily Bölk, Klujber Katrin és Dragana Cvijics is látványos formajavuláson ment át az elmúlt időszakban, és persze ott van az az Andrea Lekics, aki az egész szezonban remekül teljesít, s épp nemrégiben szerezte meg 1000. Bajnokok Ligája-találatát.

Nagy kérdés persze, hogy mi lesz Allan Heine sorsa, hiszen eredetileg arról szóltak a hírek, hogy a világbajnokságig maradhat.

„Az én dolgozom az, hogy felkészítsem a csapatot a karácsony utáni meccsekre, erre fókuszálok. Ha bármi említésre érdemes történik, azt a klub kommunikálni fogja”

– fogalmazott nemrégiben a dán tréner, aki hozzátette, jelenleg nem mondhat semmi konkrétumot a folytatásról. Ennek ellenére meglepő lenne, ha ezt a szezont nem vele fejezné be a Ferencváros.

A BL-ben hibátlan, a bajnokságban fogható: Győri Audi ETO KC

Ahogy a szezon elején is kiemeltük, a legnagyobb hazai riválisához hasonlóan a Győr is dán edzővel, Ulrik Kirkely-vel kezdte meg az újjáépítést. Az előjelek pedig itt sem voltak kizárólag pozitívak: a felkészülési szezonban több mérkőzésen is gyengén játszott az ETO, majd jött a bajnokság elején a sokkoló, Mosonmagyaróvár elleni vereség. Ezt követően a hazai pontvadászatban már nehéz helyzetbe került Kirkely együttese, a már említett népligeti vereségnek köszönhetően pedig teljesen egyértelműen kijelenthető, hogy a Győrnek már nincs a saját kezében a bajnoki cím.

Az első BL-fordulóban még egy viszonylag nehéz győzelem jött össze a Brest Bretagne ellen (24–23), utána viszont egyre magabiztosabbá vált az ETO, ebben pedig egyszerre van nagy szerepe a bő keretnek, és annak, hogy Ulrik Kirkely el tudott engedni (legalábbis időlegesen) bizonyos megoldásokat.

A Győr a felkészülési időszak nagy részében háromirányítós játékkal próbálkozott, ám az hamar kiderült, hogy Bruna de Paula beépítése még nem történt meg maradéktalanul, így ez a formáció nagyon sok technikai hibát eredményezett. Ezt követően jóval konzervatívabb felállásokra váltott az ETO, jobban épített az átlövő-játékra, majd megint változtatni kellett, hiszen Ana Gros sérülés miatt kihagyta az ősz második felélt. Ám elöl továbbra is bízhat abban Kirkely, hogy csapatának tagjai az egyéni képességeikből adódóan rendre megtalálják majd a megfelelő megoldást, a meccsek megnyeréséhez azonban szükség van a hátsó stabilitásra, ami az őszi szezon nagy részében egyértelműen megvolt. A nyolc meccsen kapott 198 gól (24,75-ös átlag) kiemelkedően a BL legjobb mutatója. Ebben óriási szerepe van a hármas védekezést szokás szerint magas színvonalon megoldó Kari Brattset Dalénak és persze Sandra Toftnak is, aki sokkal stabilabban véd, mint az előző szezonban.

Ez az eredménysor elég ahhoz, hogy a Győrnek már hat fordulóval a csoportkör vége előtt sem kell különösebben aggódnia amiatt, hogy megszerzi-e az A jelű nyolcas első helyét, ez pedig biztos negyeddöntős szereplést biztosíthat a számára.