Martin Albertsen jött, látott és néhány hónap után távozott

„Egy új korszak kezdődött kézis lányaink életében. A változás soha nem könnyű folyamat, de nincs helye kételynek, csak az elszánt küzdelemnek”

– írta Facebook-oldalán a Metz elleni nagy különbségű (25–38) vereség után Kubatov Gábor, a Ferencváros elnöke. Bizony igencsak ritka, hogy egy klub vezetőjének rögtön a nyitóforduló után egy olyan üzenetet kell közzétennie, amely finoman jelzi mindenkinek, hogy bár lehetnek súrlódások, az edző helye biztos. Ám nem véletlen, hogy rögtön az első BL-meccs után ilyen nagy volt a pánikhangulat, hiszen úgy tűnt, hogy tréner és játékos nem találja a közös hangot, a hozzáállásbeli problémák pedig olyan jelenetekben öltöttek testet, mint Tomori Zsuzsanna rosszalló mosolya, amikor támadásban pályára is került, vagy amikor a papíron jóval lassabb Sarah Bouktit labdával együtt futotta le Emily Bölköt. A helyzet azóta némileg konszolidálódott, a Rapid Bucuresti elleni hétvégi meccsen ilyen szempontból már voltak biztató jelek, most szerdán azonban megérkezett a Martin Albertsen távozásával kapcsolatos hír. Most azt próbáljuk megvizsgálni, mi vezetett idáig.

Martin Albertsen szerepe, felelőssége

Amikor tavasszal kiderült, hogy Elek Gábor nem folytatja a ferencvárosi munkát, mindenkinek rögtön az volt az első kérdése, hogy ki veheti át a helyét, hogy lehet egyáltalán folytatni egy ilyen örökséget, amely (a maga ellentmondásaival együtt) meghatározott egy korszakot. Ráadásul annak tudatában kellett ezen elgondolkodni, hogy Kubatov Gábor bejelentette, öt éven belül Bajnokok Ligáját szeretne nyerni a női kézilabda-szakosztállyal. A ferencvárosi kispad nem egyszerű terep: a közeg nagyon sajátos, más csapatokhoz képest fontosabbak a személyes kapcsolatok, illetve az, hogy ki mennyire képes elfogadtatni magát. Ezért sem volt tanulság nélküli, hogy Németh András augusztusban egy interjúban konkrétan úgy fogalmazott, hogy abnormális, hogy a Ferencvárosnak külföldi edzője van. De talán még fontosabb volt a korábbi szövetségi kapitány és ferencvárosi tréner egy másik mondata:

 „nemcsak a zakót cserélték ki a Fradinál, hanem a teljes öltözéket.”

Németh Andrásnak minden bizonnyal igaza van, ahogy Kubatov Gábornak is, amikor azt mondta, hogy egy teljes klubot érintő kultúraváltás nem tud konfliktus nélküli lezajlani.

Ebből a szempontból az is fontos, hogy Martin Albertsen nem topkategóriás edzőként érkezett Magyarországra. Persze korábban dolgozott többek között a Viborgnál és a Bietigheimnél, a svájci válogatott padján pedig kifejezetten jól szerepelt az ország első világversenyén, a tavalyi Európa-bajnokságon. Ám ezekkel az eredményekkel és állomáshelyekkel együtt is kijelenthető, hogy a klub és a közte kötött friggyel ő járt jobban, ezért a tárgyalási pozíciói sem voltak olyanok erősek, mint egy nála ismertebb edzőnek lettek volna, így egy teljes körű koncepcióváltást is nehezebben tudott volna levezényelni.

Ráadásul az említett mérkőzéseken Albertsen taktikai elképzeléseiből sem sokat láthattunk. Míg BL-beharangozó cikkünkben azt emeltük ki, hogy a felkészülési és bajnoki meccseken látszódott valamiféle elképzelés (például a szélsők használata a lerohanások során), a Bajnokok Ligájában ezt csupán a Vipers Kristiansand elleni első félidőben vehettük észre, egyébként kifejezetten lassan játszott a magyar csapat, ami feltétlenül meglepő annak tükrében, hogy Albertsen végig azt hangsúlyozza, hogy modern kézilabdát szeretne játszani. A dán irányításával teljesen individuális volt a Ferencváros játéka, amit az edző tovább súlyosbított azzal, hogy a fontosabb meccseken gyakorlatilag nem cserélt, pedig ahogy arra majd kitérünk a továbbiakban, a keret szűkössége miatt erre feltétlenül szükség lett volna. 

Ráadásul Albertsen azzal az örök kérdéssel is szembesült, hogy hogyan lehet úgy elkezdeni egy hosszú távú építkezést, ha rövid távon nincsenek eredmények. A bajnokságban nem rossz a Ferencváros helyzete, hiszen a Győr meglepő mosonmagyaróvári vereségének köszönhetően a népligetiek némileg még lépéselőnyben is vannak. A Bajnokok Ligájában viszont már most kényszerpályán mozog a csapat, minden bizonnyal ez vezetett oda, hogy az edző és a klubvezetés úgy érezte, nincs értelme tovább folytatni a közös munkát.

Aknamezőkön lépkedve

Ugyanakkor igazságtalan lenne nem elismerni, hogy Martin Albertsen útját gyakorlatilag minden és mindenki nehezítette. Abba most nem mennék bele, hogy a játékosok vajon szembefordultak-e az edzővel. Sok pletykát lehetett hallani, de a megfelelő információ hiányában ezek csak találgatásnak minősülnek. Az edzésmódszerek különbségei viszont valóban okozhattak konfliktusokat: a hírek szerint Albertsen egy dominánsan délszláv-magyar játékosokkal rendelkező csapatnál (ahol ráadásul a keret nagy része már karrierje vége felé jár) skandináv metódusokat akart meghonosítani. Ebből a szempontból érdemes megnézni a Kajdon Blankával készített interjút (a fiatal irányító ezen a nyáron igazolt a Moldéba), amely tökéletesen világítja meg, hogy mekkora a különbség a norvég és a magyar csapatok felkészülése között, előbbi kézilabdakultúra mennyivel nagyobb szerepet szán az egyéni felelősségnek.

A keret azonban nem csak az edzővel való együttműködésben látszik diszfunkcionálisnak. Míg bizonyos posztokon (főként a beálló) olyan túlkínálat jelentkezik, amely előzetesen is konfliktusforrásnak tűnt, más pozíciókban egyszerűen elfogyott a Ferencváros. Óriási stratégiai hiba, hogy Alicia Stolle helyére a klubvezetés nem igazolt balkezes lövőt, ugyanis bár a németnek sem volt feltétlenül jó a megítélése itt töltött ideje során, az előző idény második felének jó szereplésében neki is igen nagy szerepe volt. Illetve, bár természetesen nagyon sajnálatos Szöllősi-Zácsik Szandra sérülése, az elmúlt évek tendenciái alapján sajnos teljes váratlannak nem volt nevezhető, minden bizonnyal azon a poszton is szükség lett volna egy plusz játékosra. Ráadásul az, hogy Jelena Deszpotoviccsal és Kukely Annával mi az edző és a klub terve, továbbra is óriási kérdés. Ez a válság pedig odáig jutott, hogy az is többek fejében megfordulhat, hogy nem kellene-e szezon közben igazolnia a Ferencvárosnak? Ezek a problémák ráadásul az edzőváltás ellenére akuttak maradnak, és egy esetlegesen érkező új tréner dolgát is igencsak megnehezítik majd.

Ez a cikk éleslátóan fogalmazza meg, hogy örökké nem lehet arra hivatkozni, hogy a keretet nem az edző kívánalmai szerint alakították ki, hiszen valójában nagyon ritkán van olyan az élsportban, hogy valaki rögtön egy számára tökéletes összetétellel dolgozhat. Ugyanakkor kár lenne nem észrevenni, hogy ez a kompromisszumok meghozatalának egy nagyon szélsőséges esete volt. Albertsennek egy rossz arányérzékkel összerakott kerettel kellett volna értelmezhető eredményeket elérnie, ugyanakkor azért feltétlenül felelősségre vonható, hogy a rendelkezésére álló játékosokat sem használta minden esetben megfelelően. Helyét rövid időre másodedzője, Allen Heine veszi át, de nagy kérdés, hogy vele fejezi-e be a szezont a zöld-fehér gárda. Az mindenesetre biztos, hogy most észnél kell lennie a ferencvárosi vezetőknek, mert egy-egy elhamarkodott döntés akár évekre rossz irányba terelheti a csapatot.

Kiemelt kép: fradi.hu