Érzelmi hullámvasút Nápolyban
A Napoli a 2022–2023-as idényben megszerzett bajnoki címe után rögtön látványosan visszaesett, címvédőként mindössze a tizedik helyen zárt. Antonio Conte 2024-es érkezése és a keret drasztikus átalakítása után a klubnak sikerült a bravúr: ismét elhódította a scudettót. Bár az aktuális kiírásban a csapat teljesítménye elmarad a várakozásoktól, a mostani visszaesés korántsem hasonlítható a két évvel ezelőtti pokoljáráshoz. A Napoli az elmúlt évek egyik legnagyobb érzelmi hullámvasútját járta be: a történelmi bajnoki cím utáni összeomlást látványos újjáépítés követte, de a „Conte-átok” továbbra sem múlt el teljesen.
Miután a 2023–2024-es szezonban a Napoli rosszul választotta ki az edzőit, a klubtulajdonos Aurelio De Laurentiis megelégelte a félmegoldásokat és Antonio Conte személyében egy igazi nagyágyút ültetett le a kispadra. Az olasz válogatott korábbi szövetségi kapitánya nagy ambícióval látott munkához, és már az első szezonban bajnokcsapatot épített, miután jelentősen átalakította a keretet. Conte nem számíthatott Luciano Spalletti korábbi sikercsapatának húzóemberei közül Hvicsa Kvarachelia és Victor Osimhen szolgálataira sem, bevetette viszont a jól bevált „csodafegyverét”, Romelu Lukakut, de az akkori új igazolások közül Scott McTominay, Billy Gilmour és Alessandro Buongiorno is hamar nélkülözhetetlen szereplőkké váltak.
A címvédő keret finomhangolása
Az előző idényben a Napoli malmára hajtotta a vizet, hogy a csapat nem vett részt a nemzetközi kupasorozatokban, csak a Serie A-ra kellett fókuszálnia. A bajnoki címmel a csapat visszatért a Bajnokok Ligájába, így a nápolyiak igyekeztek tovább erősíteni a keretet.
Az egyik legfontosabb érkező Kevin De Bruyne volt, akinek játékjogát szabadon igazolhatóként szerezték meg, miután a belga klasszis szerződése lejárt a Manchester Citynél. A rutinos játékos azonnali erősítést jelentett a középpályán, egyrészt levette a terhet McTominay válláról, másrészt 34 éves kora ellenére a Serie A-ban még mindig kiemelkedően magas szintet képvisel. De Bruyne az ősszel súlyos combsérülést szenvedett az Inter ellen egy tizenegyes értékesítése közben, így csak a közelmúltban térhetett vissza négyhónapos kihagyást követően.
Ugyancsak fontos szerepet vállalt a Manchester Unitedtől vételi opcióval kölcsönvett Rasmus Höjlund, akinek az érkezése leginkább Lukaku kiesése miatt vált szükségessé, de ha mindketten egészségesek lesznek, akkor is további lehetőséget jelenthet a rotációban. A még mindig csak 23 éves dán középcsatár a manchesteri gyengélkedése után Olaszországban újból hatékonyan teljesített, az első 26 bajnokiján tíz alkalommal talált be – jó esély mutatkozhat a véglegesítésére.
A hátsó alakzatban a nyáron igazolt Sam Beukema (Bologna FC) és Miguel Gutiérrez (Girona CF) az idény előrehaladtával egyaránt egyre fontosabb játékosok lettek.
Stabil bajnoki szereplés, nemzetközi kudarc
A bajnoki cím megvédésének célja mellett a Napoli a Bajnokok Ligájában is szerette volna letenni a névjegyét, de kellemetlen meglepetésre csak a 30. helyen végzett az alapszakaszban, így nem jutott be a sorozat playoff körébe. Mindez alaposan rányomja a bélyegét a Napoli jelenlegi szezonjára – talán legfeljebb a címvédés kárpótolhatná a szurkolókat a gyenge nemzetközi szereplésért.
A Partenopei címvédőhöz méltóan, négyből négy győzelemmel kezdte a Serie A 2025–2026-os kiírását, azonban az idény első rangadóján szeptember végén 2–1-es vereséget szenvedett az AC Milantól. Megtörni látszott a kezdeti lendület, mert két körrel később becsúszott egy váratlan pofon, Conte csapata kikapott a Torinótól.
Mindezt ráadásul a PSV Eindhoven elleni, 6–2-es BL-vereség követte, de október végén a nápolyiak megnyerték az Inter elleni rangadót, amely a vezetőedző számára is sokat jelenthetett, hiszen korábbi csapatát múlta felül (ekkor vesztették el De Bruynét). A Nerazzurri legyőzésével ismét egy jobb sorozat vette kezdetét, ugyanis a Napoli ettől kezdve hét bajnokiból csak egyszer talált legyőzőre, a Bologna ellen, menet közben pedig hazai környezetben az Atalantát és a Juventust, idegenben pedig az AS Romát is felülmúlta. A felkapaszkodásnak az Udinese elleni vereség vetett véget, melyet követően viszont decemberben az AC Milan és a Bologna legyőzésével a Napoli elhódította az olasz Szuperkupát.
A kék-fehérek a bajnoki folytatásban sorban hat meccset vívtak meg veretlenül (három győzelem, három döntetlen), ezalatt viszont az Inter elleni, idegenbeli pontszerzés mellett nem bírtak a Parmával és a kiesőjelölt Hellas Veronával sem. Január végén 3–0-ra elvesztették a Juventus elleni presztízscsatát, majd közvetlenül ezután jött a Chelsea elleni, 3–2-es hazai vereség, mellyel megpecsételődött a csapat sorsa a BL-ben.
Ennek ellenére az azóta lejátszott nyolc bajnokiból csak egyet vesztett el: az Atalanta elleni vereség mellett az AS Romával ikszelt, a többi hat találkozót megnyerte. Igaz, hogy jobbára a táblázat második felében található csapatokkal játszott, de elmondható, hogy a BL-búcsú óta a bajnokságban egyenletesen teljesít a csapat. Időközben a Napoli a Coppa Italia negyeddöntőjében is alulmaradt tizenegyesekkel a Comóval szemben, így a szezon végén már csak a bajnokságra kell koncentrálnia – ami egyfelől csalódás, másrészt jótékony hatása lehet.
A „Conte-átok” és a mentális fáradtság
Bár Conte érkezése és a 2025-ös bajnoki cím visszahelyezte a Napolit a futballtérképre, 2026 tavaszára a városban és a klubon belül ismét megjelent egyfajta feszültség, amelyet az olasz sportsajtó csak „a második szezon szindrómájaként” emleget. Conte edzői filozófiája – amely a végletekig feszített fizikai megterhelésre és a katonás fegyelemre épül – a mostani szezonban, a kettős terhelés alatt (BL és bajnokság) láthatóan kikezdte a keret állóképességét.
A leccei származású szakember előszeretettel játszatja ugyanazt a 14-16 kulcsembert a szezon végéig. Ez 2026 elejére oda vezetett, hogy az olyan húzóemberek, mint Buongiorno vagy a középpályán robotoló McTominay, látványosan lassultak. A januári, februári pontvesztések nem taktikai hibákból, hanem sokkal inkább koncentrációs zavarokból és fizikai fáradtságból fakadtak.
A szurkolók jelentős része kritizálja a mestert, amiért a Bajnokok Ligájában nem tudott megújulni, és még a legjobb 24 közé sem vezette be az együttest. Bár Conte zseniális építőmester, a címei megvédése során gyakran elbukott, és csapatai rendre hatékonyabbak tudnak lenni a hosszú bajnoki menetelések során, mint a kupasorozatokban. A vezetőedző taktikája a bajnokságra van optimalizálva. Amikor a címvédés mellett a Bajnokok Ligájában is helyt kellene állni, a kettős terhelés alatt a csapatai gyakran összeroskadnak, mert képtelen rotálni.
Valószínűsíthető, hogy Conte elképesztően magas intenzitása és maximalista munkamorálja egy-két év alatt felemészti játékosait, és a keret mentálisan elfárad a második szezonra. A visszaesés után Conte hajlamos felmenteni magát és a klubvezetésnek üzengetni a gyengébb keretminőség miatt, ami nyilvánvalóan feszültséget szül a csapaton belül és átszivároghat az öltözőbe is. Érdekes módon ez a húzás Nápolyban – legalábbis a nyilvánosság előtt – még nem került elő, és a BL-kudarc ellenére látszólag töretlen a bizalom a felek közt.
A Napoli idei visszaesése relatív, hiszen a csapat jelenleg is dobogós helyen áll a bajnokságban, jó eséllyel kiharcolhatja a BL-indulást és még a címvédésére is van matematikai esélye. A kiesések utáni felszabadultság – tehát hogy a csapatnak március közepétől már csak heti egy meccse van – paradox módon pont Conte kezére játszhat. A történelem azt mutatja, hogy ha a mesternek van ideje egy teljes hetet készülni egy-egy ellenfélből, akkor válik igazán kegyetlen győzelmi gépezetté. A kérdés már csak az, hogy a játékosok képesek lesznek-e a szezon hajrájában mozgósítani az energiáikat – Lukaku és De Bruyne viszonylagos pihentsége még jól jöhet a végjátékban.
Akárhogy végződjön a 2025–2026-os szezon, a Napoli Contével a fedélzeten újra tényező lett Olaszországban. A BL-szereplés ugyan sebeket hagyott a szurkolókban, egy esetleges tavaszi hajrá és egy újabb dobogós helyezés végleg megerősítheti: Nápolyban a győzelem már nem a véletlen műve, hanem a kőkemény, olykor fájdalmas munka gyümölcse.
Borítókép: sports.sky.it
Szerző
Ficsura Ádám
Ficsura Ádám
Kapcsolódó cikkek
Egy nem várt név a Napoli kispadján, akit már most leírnak – vélemény
Nem kis meglepetést okozott, amikor az SSC Napoli csütörtökön bejelentette az új vezetőedzőjét, az olasz bajnok kispadját Rudi Garcia veszi át. A neves szakemberekről szóló pletykák után a semmiből jött a francia vezetőedző kinevezése, és eléggé le is sújtotta a szurkolókat. De vajon tényleg ennyire egyértelmű, hogy ez egy rossz döntés volt?
Conte kíméletlen kritikája jogos, de saját felelősségéről megfeledkezik
Miért rúgatja ki magát egy Premier League-élcsapatnál dolgozó kiemelkedő edző, aki több olasz csapattal és a Chelsea-vel is volt már bajnok? Mi vitte rá Antonio Contét, hogy a klub és a nyilvánosság képébe vágja: ha a Tottenham nem változtat a filozófiáján, továbbra is alkalmatlan lesz arra, hogy a legnagyobbak közé verekedje magát? A ritkaságszámba menő nyilatkozat okai, valóságtartalma mellett azt is megvizsgáltuk, mivel lehetett korábban sikeres az olasz edző, és mi hiányozhatott a receptből Londonban.
Conte felkavarta az állóvizet a Napolinál
Azok után, hogy az SSC Napoli 2023-ban fölényesen megnyerte az olasz bajnokságot, jelentősen visszaesett a csapat teljesítménye. A legutóbbi idényben a nápolyiak három edzőt is alkalmaztak, de a morális válságba került klub így is csupán a tizedik helyen végzett, lemaradt a nemzetközi kupaszereplésről. A Napolit immár két évtizede irányító tulajdonos, Aurelio De Laurentiis megelégelte a középszerűséget, és a nyáron Antonio Conte személyében karizmatikus trénert ültetett le a kispadra, miközben a játékoskeretben is több változás történt.