Európai kupaporondra tör a Mainz

A Mainz jelenleg 41 ponttal a Bundesliga-tabella nyolcadik helyén áll, mindössze két ponttal lemaradva a jelenleg hatodik, ezzel már biztos európai kupainduló helyen álló Bayer Leverkusentől, amellyel tulajdonképpen kéz a kézben zárkózott fel a visszafogott őszi szezon után. Jelentős előrelépés ez azok után, hogy novemberben, a világbajnokság miatti leálláskor a mainziak csak a 12. helyen álltak és úgy nézett ki, hogy inkább hátrafelé kell figyelniük. Viszont Ludovic Ajorque és Andreas Hanche-Olsen személyében nagyon jól beváltak a téli erősítések, a csapat pedig újra képes hatékonyan megvalósítani Svensson innovatív elképzeléseit a pályán.

A 43 éves dán edző 2021 januárjában szinte kilátástalan helyzetben érkezett meg Mainzba, ahol korábban, 2007 és 2014 között futballozott, és többek között a most már a Bayern München másodedzőjeként dolgozó Lőw Zsolt, illetve Szalai Ádám is volt a csapattársa. A dán éppen a Red Bull Salzburg fiókcsapatát, az FC Lieferinget irányította sikeresen az osztrák másodosztályban, amikor elfogadta Christian Heidel klubmenedzser hívását.

Heidel 1992 és 2016 között kulcsszerepet játszott a klub élvonalba jutásában, majd az ott maradás elérésében. 2020 decemberében tért vissza, amikor a klub már egy ideje súlyos identitásválságban tengődött és a kiesés valamilyen módon való elkerülése volt az egyetlen cél. Sandro Schwarz vezetőedző 2019 őszi távozása óta a csapat a belső vitáktól volt hangos, oda veszett már a szimpatikus kiscsapat (a híres mainzi farsangi karneválra utalva: Karnevalsverein) nimbusza.

A triónak emberes feladatot kellett megoldania. Először is vissza kellett téríteni a klubot az eredeti útjára, illetve valahogy benntartani az első osztályban.

A 2020-2021-es szezon felénél a Mainz mindössze hét ponttal szerénykedett a kieső zónában, de amikor Svensson megérkezett, gyökeresen megváltoztak a dolgok. A dán szakembernek sikerült gyorsan markáns stílust adnia a csapatnak a pályán. Az edző elsődleges célja nem is a bennmaradás bebiztosítása volt, hanem mindenekelőtt egy felismerhető játékstílus kialakítása és a mainzi identitás visszahozása.

(Forrás: Sky Sport)

Ez kétségtelenül sikerült is neki. A csapat agresszív, védekezésben és támadásban is kezdeményező stílusa nem csak, hogy elnyerte a szurkolók tetszését, hanem egy szenzációs tavaszi menetelést is eredményezett. A klub a Bayern München és a Borussia Dortmund mögött a tavaszi tabella harmadik helyén zárt, a 17 forduló alatt megszerzett 32 ponttal pedig biztosan bent is maradt az élvonalban. Ezzel a szezon talán legnagyobb bravúrját hajtották végre a mainziak és világos tervekkel, bizakodóan tekinthettek a jövőbe. 2021 nyarán Heidel és Schmidt nagytakarítást végzett a keretben, összesen 12 játékos érkezett a csapathoz. Ez a folyamat Svensson hathatós támogatásával ment végbe, ami abból is látszik, hogy az ekkor igazolt játékosok nagy része a csapat oszlopos tagjává vált. Anton Stach, Silvan Widmer, Marcus Ingvartsen és Li Dzse Szung a mostani tavaszi menetelésben is kulcsszerepet vállal. Kialakult tehát Svensson alapcsapata, amely a 2021-22-s szezonra már teljesen magán viselte az edző stílusjegyeit. A csapat képes volt szintet lépni, hiszen a Bundesliga felsőházában, a nyolcadik helyen végzett, egy pillanatig sem veszélyeztetve a kieséstől. A sikerekben nagy szerepet játszott Svensson maximalista mentalitása, aki edzőként arról ismert, hogy soha nem elégszik meg az átlagossal és a játékosainak is mindig azt hangsúlyozza, hogy miben javulhatnának még.

Hullámző őszi szereplés

Miután egy tradicionálisan kiscsapatról beszélünk a célkitűzések nem verdesték az egeket, ahogy ezt a jelenlegi szezonban szintén remeklő Union Berlinnél és az SC Freiburgnál is megfigyelhetjük. A cél mindenekelőtt a biztos bennmaradás volt, de azért nyilván titkon reménykedtek a csapatnál abban, hogy még feljebb lépve akár az európai kupaindulás is kivívható, amely eddig a klub története során mindössze háromszor sikerült, legutóbb 2016-ban a jelenlegi sportigazgatóval, Schmidttel.

Tavaly nyáron viszont a csapat legstabilabb pontjának számító védelemben jelentős változások történtek. A csapatkapitány, Moussa Niakhaté Angliába, a Nottingham Foresthez távozott és a holland Jerry St. Juste is elhagyta a csapatot. Az első számú pótlás a VfL Bochum tavaly tavaszi bravúros bennmaradásában alapemberként közreműködő Maxim Leitsch volt, viszont ő még nem igazán tudott beilleszkedni, ráadásul ősszel sokat volt sérült is.

A létszámhiány miatt Svenssonnak az ősz nagy részében improvizálnia kellett a hátsó sorban. A szintén nyáron érkező, elsősorban bal oldali szélső védőnek számító Anthony Caci is a védelem közepén volt kénytelen besegíteni, illetve a középpályás Edimilson Fernandest is a bekksorba vezényelte. És még az is előfordult, hogy az eredetileg elsőszámú jobb oldali szárnyvédő Widmernek kellett középen játszania. Elég sokszor cserélődött a hármas védőlánc személyi összetétele, így nem voltak túlságosan összeszokva. Pedig ez különösen fontos egy olyan csapatnál, amely szeret magasan letámadni, ebből pedig a védőknek is aktívan, egységesen kell kivenniük a részüket a területszűkítésnél, illetve a lesre állításoknál. A hiányzó összhang miatt nagyobb verésekbe is beleszaladt a mainzi alakulat ősszel.

A másik problémaforrás az volt, hogy nem volt igazi csatára a gárdának, miután az előző szezonban 11 bajnoki gólt szerző Jonathan Burkardt a jelenlegi szezonban végig kisebb-nagyobb sérülésekkel bajlódik, és eddig mindössze egy gólt ért el a bajnokságban. És bár az osztrák Karim Onisiwónak, valamint a dán Marcus Ingvartsennek voltak jó periódusai, állandó jelleggel nem tudták szállítani a gólokat, illetve a szélekre is sokszor ki kellett mozogniuk. Ezzel aztán nem volt meg a kellő jelenlét az ellenfél tizenhatosán belül, ami főleg a mélyen visszaálló csapatok ellen jelentett gondot. Bár alapvetően nem volt reménytelen a helyzet, azért az világos volt, hogy télen erősítésre szorul a keret.

Marcus Ingvartsen (Forrás: FAZ)

A védelem stabilizálása

A vezetőség nem is habozott és teljesítette Svensson kívánságait. Az elsődleges prioritást mindenképpen a védelem stabilizálása jelentette, ahová sikerült szerződtetni Andreas Hanche-Olsent a KAA Genttől. A norvég telitalálatnak bizonyult és képes volt azonnal alkalmazkodni a mainzi környezethez és Svensson követelményeihez. Alapemberré vált a háromfős védelem jobb szárnyán és a rutinos Stefan Bell-lel, illetve a védőként magát újradefiniáló Fernandessel stabilan alkotják a mainzi védelmet a tavaszi szezon folyamán.

„Andreas Hanche-Olsen nagyon egyenletesen teljesít, mióta a télen megérkezett hozzánk. Nagyon erős a párharcokban. Talán ez hiányzott nekünk egy kicsit, mióta Moussa Niakhaté távozott. Nincs sok olyan típusú játékosunk, aki a földön és a levegőben megvívott párharcokban is ilyen kemény, erős lenne. Ezentúl pedig a legutóbbi meccseken lehetett látni, hogy hatalmas távolságokat képes befutni.”

– dicsérte Bell a kollégáját a Kickernek.

Olsen tehát jól beleillik a rendszeresen magasan védekező mainzi csapatba. Erős a párharcokban, illetve a futóteljesítménye is jónak mondható, így a mögötte lévő területet is tudja kontrolálni Fernandessel és a sokszor kimozgó kapussal, Robin Zentnerrrel. A jobb személyi összetételnek köszönhetően tavasszal már Caci is az első számú posztján, bal oldali szárnyvédőként játszhat, ahonnan a szezon végén valószínűleg távozó Aarón Martínt szorította ki. A francia szélső hatékonyan képes támogatni a letámadást, amit a Mainz rendszeresen már az ellenfél kapujának előterében elkezd. A támadók igyekeznek minden középre vezető passzopciót elzárni az ellenfél elől, miközben a szélen Caci csak arra vár, hogy más opció híján kikerüljön az ellenfél szélsővédőjéhez a labda, akit a labdaátvétel pillanatában már közvetlenül nyomás alá helyezhet. A középső védők eközben a felezővonaltól folyamatosan szűkítik a területet és egy-egy előreívelésnél elsősorban a labdát váró támadók megelőzésére esetleg lesre állítására törekednek. Ezt a preventív hozzáállást jól szemlélteti, hogy lefülelt átadásokat tekintve a mainziak a Bundesliga éllovasai 13,4 ilyen módon megszerzett labdával 90 percre vetítve.

Svensson csapata tehát tudatosan vállalja fel az egy az egy elleni párharcokat védekezésben, ami egy összeszokott, magasan meghúzott védővonal esetén arra is jó lehet, hogy tartósan beszorítsa az ellenfelet a saját kapuja elé.

Februárban a Bayer Leverkusen is megszenvedett a Mainz letámadásával. Ebben a szituációban már a kapus Lukas Hradecky-t (1) is letámadták. Karim Onisiwo (9) a fedezőárnyékát kihasználva jobb oldalra kényszerítette a kapust, miközben a társai középen zártak el minden passzopciót. A szélen Anthony Caci (19) csak arra várt, hogy Hradecky kitegye a labdát Odilon Kossounounak (6) és a passz elindításának pillanatában teljes sprintben rá is startolt a labdát váró védőre. Látható, hogy minden mainzinak megvan a saját embere, Kossounou pedig eleinte teljesen tudatosan volt szabadon hagyva, hogy aztán amikor labdát kap, lendületből támadják meg őt az oldalvonalnál

Ajorque, a hiányzó láncszem

Jelentős eredménye volt a téli átigazolási időszaknak, hogy a védelem mellett a támadósorban meglévő problémákat is sikerült orvosolni, méghozzá Ludovic Ajorque leigazolásával. A Franciaországhoz tartozó, az Indiai-óceánban található Réunion szigetén született hórihorgas, 196 centiméteres centert nem győzik dicsérni a csapattársai és az edzői. Az RC Strasbourg-tól igazolt Ajorque fizikumával nem csak ideális célpont a felívelt labdáknál (Zielspieler), hanem területet is biztosít a társainak. Stefan Bell az ő szerepét így jellemezte:

„Ludót nem szabad alábecsülni. A magassága ellenére nagyon technikás és tud profitálni a tapasztalataiból, az ösztöneiből. Teljesen megváltoztatta a játékunkat, vele sokszínűbbek vagyunk, a játékosoknak több szabad területe van körülötte.”

Bár Ajorque erősségei sokrétűek, elsősorban mégis csak a fizikumának veszi hasznát a csapata. Hiszen vele most már többféle úton is tudnak támadást építeni a mainziak, azért az elsődleges profil még mindig az úgynevezett második labdákra van kihegyezve. A kapus, illetve a védők elsősorban Ajorque-ot szokták keresni az előreívelésekkel, majd aztán a francia centertől lecsorgó labdákat gyűjtik be a mélységből érkező társak. Bár a sok hosszú átadás nyilván nem javítja a passzpontosságot (meccsenként átlagosan 71,1%-s passzpontossággal a Mainz utolsó előtti a bajnokság vonatkozó rangsorában), ezt is rendszerint tudatosan vállalja fel a csapat.

A fenti szituációban Zentner (27) ezúttal is Ajorque (19) felé íveli fel a labdát. Megfigyelhető, hogy a két mainzi szárnyvédő, Caci (19) és Danny da Costa (21), illetve a két középpályás, azaz Dominik Kohr (31) és Leandro Barreiro (8) elég távol helyezkedik a védőktől, nem törekednek arra, hogy közvetlen passzopciót biztosítsanak számukra, hanem inkább arra koncentrálnak, hogy az elöl lecsorgó labda begyűjtésében és megjátszásában segítsenek

Ajorque természetesen az ellenfél kapuja előtt is jeleskedik, bár eleinte még nem gólokkal hívta fel magára a figyelmet. Mint ahogy azt már a társai és az edzője is többször kiemelte, képes területet biztosítani a társainak, ezzel még jobban elősegítve a kibontakozásukat. Erős testfelépítésével egyszerre két védőt is képes lekötni, ezzel óhatatlanul zavart tud kelteni az ellenfél védősorában, játékolvasásának köszönhetően pedig érzi, hogy mikor és hol érdemes így szabad területet kreálnia. Ráadásul az utóbbi időben már a gólokkal is egyre inkább jönnek, nem is akármilyenek. A Hertha és Leipzig ellen is a tizenhatoson kívülről ért el egy-egy szépségdíjas találatot.

A Leipzig elleni bravúros, 3–0-s sikerből Ajorque (19) nem csak a góljával vállalt kulcsszerepet. A fenti szituációban Anton Stach (6) adta be a labdát, miközben középen a francia center mindkét lipcsei középső védőt lekötötte, ezzel megteremtve a területet a mélységből a kapu elé érkező Barreirónak. A luxemburgi középpályás fejére hajszálpontosan érkezett a labda, bár itt teljesen üres állva nem sikerült a kapuba találnia

Barreiro és Stach mindenképpen sokat profitál Ajorque jelenlétéből. A két játékos igazi box-to-box középpályásként fáradhatatlanul futja be a középpályát és tavasszal már több szabad terület áll a rendelkezésükre az ellenfél tizenhatosának környékén is. Még náluk is látványosabb a koreai középpályás, Li Dzse Szung kivirágzása. A 30 éves játékos talán élete legjobb formájában játszik a tavaszi szezon nagy részében és az elsődleges mozgatórugója annak, hogy a Mainz képes a labdát a földön tartva is támadást építeni. A mainziak elsősorban a jobb szélen szoktak túltöltésekkel operálni, ami a bal félterületben helyezkedő koreainak kedvez, aki visszalépve sokszor kéri a labdát, majd aztán kényszerítőket kezdeményezve tudja felgyorsítani a támadásépítéseket.

Ebben a szituációban is egy gyors oldalváltásból alakult ki egy veszélyes mainzi lehetőség. A fehér mezesek a jobb oldalra koncentrálódtak, ezzel fellazult a Leverkusen védekezése a másik oldalon. Ezt látta hátulról Bell (16) és forgatott át a félterületben labdát kérő Linek (7). A koreai rögtön kényszerítőt kezdeményezett Cacival (19), mialatt lendületbe jött és az oldalváltásra csak késve reagáló leverkuseni középpályásokat simán lehagyta. Li végül a tizenhatos sarkáról adhatott be, középen pedig éppen csak menteni tudtak a leverkuseni védők

Összegzés

A Bundesligát azért is érdemes követni, mert több kiscsapat is a lehetőségeit messze meghaladva képes teljesíteni innovatív edzői megoldásokkal és következetes, kitartó munkával. Az Union Berlin és a Freiburg mellett a szezonban a Mainz is jó teljesítményt nyújt, és jó eséllyel pályázik az európai kupaindulást jelentő helyek egyikére. Egy esetleges kijutás megkoronázhatná Svensson edzői ténykedését. A dán a 2021 januári érkezése után újra karakteres arculatot tudott adni a mainzi kiscsapatnak, amely a téli erősítésekkel, Hanche-Olsen és Ajorque érkezésével úrrá tudott lenni az őszi hullámzáson.

Kiemelt fotó: Bundesliga