Franciaország megcélozza a duplázást Párizsban, változások előtt a sportág? – öt pontban az Európa-bajnokság tanulságairól

A kapusok szerepe

Ahogy más sportágakban (és egyébként sok tekintetben a társadalomban), úgy kézilabdában is érvényesül a hatás-ellenhatás elve. Elkezdődnek folyamatok, de hamar megszületik az ezekre adott válasz is. Az elmúlt évek kézilabdában a drasztikusan növekvő támadásszámokról szóltak, amit tökéletesen lehetett követni a gólszám emelkedésével is. Ezen az Eb-n viszont némi visszaesést láthattunk a találatok mennyiségében, ennek egyik oka pedig feltétlenül az egyre jobb kapusteljesítmények.

A gyors támadásokkal szembeni egyik leghatásosabb fegyver a magas színvonalú, közeli lövések ellen hatékony kapusteljesítmény. Nem véletlenül szerepelt az Eb legnagyobb sztárjai között a német Andreas Wolff és a svéd Andreas Palicka is (akik a bronzmeccs után mezt is cseréltek), a legnagyobb felfedezettek egyike pedig az osztrák válogatott fiatal hálóőre, Constantin Möstl lett, aki szinte biztosan bekerült néhány sportigazgató noteszébe.

Szűkülő élmezőny, nagyon szoros középső harmad

Ennek az Európa-bajnokságnak az egyik legnagyobb tanulsága, hogy az elit minden korábbinál szűkebb. Franciaország és Dánia egyszerűen érinthetetlennek tűnt a tornán (illetve utóbbi csak akkor volt fogható, ha számára már tét nélküli volt a találkozó), de Svédország is könnyedén verte a nála gyengébbeket. A legjobb példa erre a jelenségre Németország: Alfred Gíslason csapata elérte, ami ezen a tornán reálisnak tűnt, bejutott a legjobb négy közé, ám ott a számszerű végeredményt leszámítva (amely mindkét esetben háromgólos vereség volt), valójában egyik találkozón sem volt igazán esélye, pedig a keret jelentős százaléka hétről hétre magas szinten, a Bundesligában játszik.

Forrás: Alamy Stock Photo

Ez egyébként a lebonyolítási rendszer anomáliáit is felszínre hozta: bár alapvetően úgy gondolhattuk, hogy a középdöntős szisztéma izgalmasabbá teszi a tornát, reálisabban mutatja meg a csapatok közötti különbséget, a legjobb együttesek valójában ebben a keretrendszerben is könnyen tudtak súlyozni. Régen volt olyan kézilabda világverseny, ahol a középdöntő utolsó körében ennyi lett volna a legalább egyik csapat számára tét nélküli találkozó.

Az erőviszonyok kapcsán nagy kérdés még, hogy az ezen a tornán gyengélkedő, az előző években viszont szinte mindig a döntő hétvégéig jutott Spanyolország hova sorol majd vissza a mezőnybe.

Új edzőgeneráció

A legerősebb válogatottak hosszú évek óta ugyanazokkal a szövetségi kapitányokkal dolgoznak, ám a sokat emlegetett középmezőnyben kezdenek feltűnni olyan fiatal edzők, akik a következő években meghatározó szaktekintéllyé válhatnak. A magyar szövetségi kapitány, Chema Rodríguez mellett az osztrák együttessel váratlanul sokáig jutó Ales Pajovic, valamint a Szlovéniát irányító Uros Zorman is egyre jobb eredményeket érnek el. Különös kapcsolat hármuk között, hogy mindannyian játszottak a 2000-es évek egyik legmeghatározóbb klubcsapatában, a Ciudad Realban, s mindhárman többet hoztak ki a mostani csapatukból, mint amire előzetesen számítani lehetett. Taktikai éberségük mellett az is látszik, hogy a kisebb korkülönbség nyomán remek kapcsolatot ápolnak a játékosaikkal.

Fotó: Szandelszky Béla / Associated Press / Alamy Stock Photo

Taktikai újítások

Minden nagy tornán érdemes figyelni, hogy milyen új játékelemek tűnnek fel, esetleg korábbiak kerülnek-e ismét az előtérbe. Ezen az Eb-n az emberelőnyös figurák sokszínű variációit láthattuk: a magyar csapatról szóló cikkeinkben már említettük a mieink hét az öt elleni megoldását, de a szlovénok például sokszor öt az öt ellen játszottak, annak ellenére, hogy a hatodik játékos is a pályán volt (ő sokszor az akciótól elszeparálva mozgott, lendületből érkezett bizonyos játékelemeknél). A belső játékosok befutása is nagyobb szerephez jutott, mint korábban: főleg a németek éltek ezzel a megoldással, a hazaiak kulcsjátékosa, Juri Knorr számtalanszor futott be a falba labda nélkül, de más együtteseknél is láthattuk ezt a taktikai elemet, ami megfelelő lendülettel nagyon hatékony lehet.

Rekordok, növekvő népszerűség

A sportág népszerűségének terén is pozitív tendenciát tapasztaltunk az elmúlt hetekben. A nyitónap világrekordjáról már írtunk, de általánosságban is kiemelkedő volt az Európa-bajnokság látogatottsága, mindent összevetve kicsivel több mint egymillió néző nézte a helyszínen a meccseket, ez nagyjából négyszázezerrel több, mint a tavalyi világbajnokságon. Németországban a televíziós nézettségi adatok is kiemelkedők voltak, az elődöntőt például majdnem tízmillióan nézték, ami annak ellenére is döbbenetes szám, hogy az ország lakossága több mint 80 millió. De abban is biztosak lehetünk, hogy a jó magyar szereplés itthon is újbóli lökést adott a sportágnak.

Kiemelt kép: Christof Koepsel / Getty Images