Futsal, Dani Jarque, fair play – Iniesta pályafutásának meghatározó időszakai

Andrés Iniesta 2024. október 8-át választotta visszavonulása napjának, ennek pedig egyetlen oka van, karrierje során két mezszámmal játszott: a 24-esben és a 8-asban. Pályafutása lezárására csapattársai, ellenfelei, edzői róla mondott idézeteivel emlékeztünk. Most jöjjenek azok az érdekességek, amelyek ugyan szorosan kapcsolódnak hozzá, ám a félelmetes cselek, ritmusváltások, gólok mellett homályban maradtak, amíg futballozott.

Futsal: mindennek az alapja

Andrés Iniesta olyan kicsi településről származik, ahol még a nagypályás futball lehetősége sem volt adott. Fuentealbilla Albacetétől nem messze fekvő falu, nagyjából annyian élnek ott, mint Felcsúton (1800 fő). Lakosait békáknak becézik a környékbeliek, rengeteg kétéltű él a falu melletti lápokban, és vándorol a közutakon. (Cikkünk témáját tekintve nem elhanyagolható részlet, hogy Fuentealbilla mindössze 27 pernyi autózásra van Iniesta (!) községtől.)

Mivel Fuentealbillában Iniesta gyermekkorában hiány volt füves futballpályákból, a gyerekek kispályán játszottak. Andrés is ott kezdett, sokáig futsalozott, ami később a javára vált. A brazil futballisták esetében szokás emlegetni, milyen sokat számít, hogy jó részük gyerekkorában kispályán, a futsal révén ismerkedik meg a labdával, így iszonyatos mennyiségű labdaérintése van, mire belekóstol a nagypályás futballba. A technikai alapokat a spanyol futballista is magas szinten elsajátította kis korában.

„Futsaloztam, mert csak ezt lehetett csinálni. Fuentealbilla kisváros, csak az iskolai focipályánk volt, más nem. Mindenki, aki focizni akart, oda kellett jönnie. A futball és a futsal két külön sportág, hiszen más a taktika, mások a mozgások. Ám közös pont a kombináció, és a gyors döntéshozatal is – mondta a Barca TV-nek bő tíz éve egy Nike-reklám forgatásakor. – A futsal segített abban, hogyan kezeljem le a labdát szűkebb területen. Ha sportágat váltanék, időbe telne, míg hozzászoknék a futsalhoz, de ugyanabban a stílusban játszanék. Nem csinálnék mást, mint most.”

Lokálpatriotizmus

A középpályás nyolcéves koráig csak futsalozott a sulija pályáján, aztán elhívta a legközelebbi nagyobb város csapata, az Albacete Balompié.

Négy éven át játszott ennek a klubnak az utánpótlásában, mielőtt az FC Barcelona megkereste, és beiratkozott volna a La Masia akadémiára.

Nem csak szülőhelyén, Fuentealbillában őrzik fantasztikus lelkesedéssel Iniesta gyermekkorának, karrierjének emlékeit, az Albaceténél is. A klub róla nevezte el edzőkomplexumát, és a tartalékcsapat, az Atlético Albacete stadionját is. A hála nem csak a renoménak szól.

2011-ben, már világbajnokként Iniesta beszállt az Albacete tulajdonosi körébe, 420 000 eurós befektetésével ő lett a többségi tulajdonos. Két évre rá a klub bizonytalan anyagi helyzete tovább romlott, vissza akarták sorolni a negyedik osztályba. Ekkor Iniesta ismét a zsebébe nyúlt, és 240 000 euróból kifizette a fedezetlen bérköltséget.

Iniestát múltja és emberbaráti jellemvonása miatt héroszként tisztelik, a Carlos Belmonte stadionnál szobrot is kapott. „Megindító ez a pillanat. Büszke vagyok a gyökereimre, Albacete az a hely, ahol elindult az utazásom a labdarúgásba. Megtisztelő ez a szobor. A pillanat, amit megörökít, meghatározó számomra, az egész spanyol futball számára. Mi spanyolok mindannyian részesei vagyunk ennek a pillanatnak” – mondta a szobor felavatásakor videós köszöntőjében Andrés Iniesta. A megörökített pillanat a hollandok elleni világbajnoki döntőben végigvitt lövőmozdulata, amelyből megszületett a győztes gól.

A perfekcionista

A klasszis futballisták zöme csupán részben támaszkodik szédületes tehetségére. Emellett odafigyel a jól ütemezett pihenésre, az ideális alvásmennyiségre, alvásminőségre, az egészséges táplálkozásra, a mentális állapotára, és arra, hogy folyamatosan javítsa a pályán elkövetett hibáit.

A Sport című lapnak adott interjújában a visszavonuló középpályás arról beszélt 2017-ben, hogy miképp a futballisták jelentős része, ő is nehezen alaszik el az adrenalinlöket miatt a mérkőzések után, és ezt arra használja, hogy megfeleljen saját elvárásainak.

„A meccsek után az ember általában nem tud hamar elaludni, és ezt ki lehet használni. Meg lehet nézni, mit csináltunk a mérkőzésen A mai napig újranézem őket a lefújás után, elemzem, miket hibáztam, min tudnék javítani. Azzal, hogy ezt megteszem, esélyt adok annak, hogy nem fogom ugyanazokat a hibákat elkövetni. Biztos vagyok benne, hogy egészen a visszavonulásom napjáig tudok új dolgokat tanulni. Ez elemi fontosságú, ha az ember fejlődni, javulni szeretne. Van az a pillanat, amikor azt hiszed, mindent tudsz, de ez nem valóságos.”

Dani Jarque és a lelki mélység

Nem is lenne profi sportoló, ha Iniesta nem küzdött volna legalább egyszer a depresszív állapottal. Abból amikor apátiába süllyedt, nem sokat érzékelt a külvilág, csak évekkel később, 2016-ban mesélt róla a The Guardian újságírójának, majd 2018-ban az ismert spanyol újságírónak, Risto Mejidének, később Jordi Wild youtubernek.

Daniel Jarque González szoros barátságot ápolt Andrés Iniestával, a védő is barcelonai születésű, de a legnagyobb Barca-riválisnál, az RCD Espanyolnál nőtt fel, és felnőttként is ott játszott. A két futballista pályája hajnalán még együtt is lakott, rengetegszer játszottak egymás ellen az ifjúsági csapatok meccsein, és együtt is, például az U19-es Európa-bajnokságot megnyerő spanyol válogatottban.

Jarque 2009 nyarán, mialatt Firenzében edzőtáborozott csapatával, a babájukat váró barátnőjével beszélt telefonon, amikor szívinfarktust kapott, összeesett, és meghalt. 26 évet élt.

Iniesta nehezen tudta feldolgozni a történteket. Önéletrajzi könyvéről évekkel ezelőtt beszélgetve úgy fogalmazott, nem volt ez igazi depresszió, igazi mentális betegség sem, egyszerűen azt érezte, hogy semmi sem igazán jó körülötte.

„Dani áldozatává vált valaminek, ami elborzasztott engem” – mondta Jarquéról, hozzátéve, szabadesésszerű érzése támadt a tragédia után. Emiatt a 2009–2010-es szezonban többször is előfordult, hogy képtelen volt elmenni az edzésre. Végül terapeutához fordult.

„Nem voltam önmagam, nem éreztem semmit a környezetemben lévő emberek iránt. Kiüresedtem. Az elménk ilyenkor nagyon sérülékeny, sok kétséggel küzdünk. Jó mentális állapotból nagyon gyorsan rossz állapotba tudunk kerülni. Soha nem jutottam el addig a pontig, hogy feladom. Először csak egy lépést tudtam tenni előre, aztán kettőt, végül ötöt. Egy folyamat volt, hogy kikerüljek ebből az állapotból.”

A folyamat legvégét mindenki ismeri: 2010. július 11-én, a világbajnoki döntő 116. percében Iniesta a bal alsó sarokba vágta a labdát Hollandia ellen, kiszaladt az oldalvonalhoz, és levette a mezét. A pólóján pedig az volt olvasható: Dani Jarque, siempre con nosotros, vagyis Dani Jarque, örökre velünk maradsz.

Iniesta barátja iránti elkötelezettsége olyan mélyen megragadt az Espanyol-szurkolókban, hogy ritkán látható gesztust tettek. Hiába játszott a legnagyobb rivális mezében, egy 2015-ös mérkőzésen felállva tapsoltak neki lecserélésekor, majd egy másodperccel azután, hogy elhagyta a pályát, a váltótársát, Xavit fülsiketítő füttyszóval köszöntötték – ahogy a hagyományok szerint az egy Barca-játékosnak jár.

Családi hagyomány

A Büntetőn írtunk már róla, az Iniesta-család több generáció óta foglalkozik szőlőműveléssel és borászattal. Gyerekként maga Andrés is rendszeresen szüretelt a családi ültetvényen, mindig is közel érezte magát a szőlőhöz és a borhoz. Felnőttként új termőterületeket vásárolt, szőlőt telepített, feldolgozó- és palackozóüzemet építtetett Fuentealbilla mellett, és megnyitotta a Bodega Iniesta borászatot.

A borai jelentős részét exportra szánja, az üzlet szempontjából ezért is volt jelentős lépés, amikor 2018-ban a japán Vissel Kobéhoz igazolt. A csapat tulajdonosa hatalmas mennyiségű bort vásárolt tőle, és elkezdte forgalmazni Ázsia-szerte.

Egyik bora, az Iniesta Minuto 116 a vb-döntőben lőtt góljára emlékeztet. Valeria nevű chardonnay-macabeo cuveéje pedig lánya nevét viseli.

Fair play

Joao Moutinho, Toni Kroos, Michel Platini – elvétve találni a modern focitörténelemben olyan középső vagy (mélységi) irányító középpályást, aki a sok párharc ellenére piros lap nélkül fejezte be a pályafutását. Iniesta egy a kevesek közül: a Transfermarkt szerint 831 mérkőzést játszott, s ezeken egyszer sem állította ki a játékvezető. Sárga lapból 65-öt gyűjtött, ami azt jelenti, hogy minden 13. mérkőzésén büntette meg a játékvezető, ez is tiszta játékra utal.

Kiemelt fotó: thesefootballtimes.co