Giuliano Simeone feltartóztathatatlan felemelkedése

Giuliano Simeone feltartóztathatatlan felemelkedése

2026. márc. 12.

A modern labdarúgásban a protekciós gyerek, a nepo baby címke mázsás súlyként nehezedik arra a játékosra, akinek az édesapja is híres futballista volt. A legtöbbek számára ez egy elhagyhatatlan árnyék, amely az utánpótlástól egészen a profi karrierig követi, és sok esetben az érintett egész pályafutását megnehezíti. Az Atlético Madrid vezetőedzője, Diego Simeone legkisebb fia, Giuliano számára azonban idővel ez a teher hajtóerővé változott.

Sok esetben a legnagyobb klasszisok gyermekei hiába próbálkoznak a labdarúgással, meg sem tudják közelíteni édesapjuk sikereit. Természetesen akadnak ellenpéldák is, de egy gyermeknek rendszerint keményen meg kell dolgoznia azért, hogy saját jogán legyen ismert. Mint ahogyan azt Giuliano Simeone tette.


Ma már ő nem csupán „a Cholo fia”, hanem betonbiztos helyet követelt magának az Atlético Madrid kezdőcsapatában és Lionel Scaloni argentin válogatottjának is egyre fontosabb láncszeme lett. A madridiak B csapatában még a társai közül sem tudta mindenki, hogy ő a főnök fia, mert egyáltalán nem részesült különleges bánásmódban, ugyanolyan alázattal vette ki a részét a feladatokból és a többiekkel együtt takarította az öltözőt is.

 

A nyár, amely mindent megváltoztatott

 

Giuliano a 2024-es párizsi olimpián meglepetésre került be a Javier Mascherano által irányított U23-as válogatott keretébe, ugyanis egyetlen selejtezőn sem játszott. Kívülállónak számított a korosztályos válogatottban, azonban meghívták őt a torna előtti felkészülést végző bővebb keretbe, és a Paraguay elleni felkészülési meccsen szerzett két góljával biztosította a helyét az ötkarikás játékokra utazó keretben. Argentína futballközönsége egy pillanat alatt felkapta rá a fejét, Mascherano pedig nem hagyhatta ki a csapatból. A negyeddöntőig jutott argentin csapat egyik legjobbja volt a tornán, a Marokkó elleni, 2–1-es vereség alkalmával eredményes is tudott lenni.


Apai és edzői jó tanácsok – kettő az egyben (Fotó: Getty Images)
Apai és edzői jó tanácsok – kettő az egyben (Fotó: Getty Images)


Madridba visszatérve az volt a terv, hogy Giuliano eltölt egy újabb szezont a Deportivo Alavés kötelékében, ahol az előző szezonban játszott. (Ráadásul egy súlyos sérülés miatt csupán 14 meccsen szerepelt). Diego Simeone – aki nem éppen arról híres, hogy szívességeket osztogatna, még a családtagjainak sem – azonban bízott benne, így végül maradt erre az idényre az Atléticónál, Giuliano pedig alapemberré vált, 47 tétmérkőzésen több mint 2800 percet játszott, öt gólt szerzett és nyolc gólpasszt adott. Különösen a letámadások során hárult rá kiemelt fontosságú szerep, hiszen ő az első védővonal, feladata megzavarni az ellenfél védőinek támadásépítései kísérleteit. Az Atlético az elmúlt idényben rengeteg labdát szerzett a sikeres letámadásának köszönhetően. Egy olyan modern szélső vált belőle, aki nem várja meg, amíg a labda hozzá kerül, hanem felvállalja a párharcokat és visszaszerzi azt magának.

 

Miért bízik benne Scaloni?

 

A klubcsapatában nyújtott teljesítményére a világbajnoki címvédő argentin válogatott szövetségi kapitánya, Lionel Scaloni is felfigyelt. A szakember egy olyan játékost talált Giulianóban, aki tökéletesen illeszkedik az Albiceleste DNS-ébe. A 2024-es debütálása óta kilenc mérkőzésen húzta magára a címeres mezt, eddigi egyetlen gólját a brazilok elleni, kiütéses győzelem során szerezte.


„Nagyon örülök Giulianónak. Mióta csatlakozott hozzánk, sokat változott. A folyamatos fejlődés kizárólag az ő érdeme. Bevethető a jobb és a bal oldalon is, hatalmas segítséget jelent a válogatottnak” – vélekedett róla Scaloni.



A nemzeti csapat számára Giuliano egy igazi „svájci bicska”. A legkisebb Simeone fivér a válogatottban is kamatoztatja az átlag feletti gyorsaságát, miközben elöl és hátul is képes bejátszani a széleket – védekezésben jobb- vagy balhátvéd, támadásban felfutó szárnyvédő. Egy olyan csapatban, ahol adott Lionel Messi művészete és kiszámíthatatlansága, Scaloninak mindig szüksége van az olyan melós, futó játékosokra is, akik közül Giuliano talán a legjobban kiemelkedik a terhelhetőséget és a munkabírást tekintve.

 

„Csak az apád miatt játszol”

 

A Simeone névvel felnőni nem volt egyszerű az akadémiai foci kíméletlen világában. Giuliano nem felejtette el a gúnyolódásokat, amiket 12 évesen kapott, de a folyamatos fejlődés, tanulás iránti vágy idővel elhallgattatta a kritikákat. A mérkőzések után azonnal visszanézte a felvételeket, és már a sípszó után elemezni kezdte a hibáit, hogy min kell dolgoznia a továbbiakban.


„Sokszor mondták nekem, hogy csak az apám miatt játszom. Eleinte kicsit befészkeli magát a fejedbe a gondolat, de később természetessé vált és képes voltam elengedni. Nem érdekelt, mit mondanak. Tudod, hogy azért játszol, mert szereted és mert kiérdemelted a lehetőséget” – mesélte Giuliano az El Larguero műsorában.


Amikor Walter Samuel először felhívta, hogy közölje vele a válogatottba szóló meghívót, Giuliano őszinte válasza csupán annyi volt: „nem tudom elhinni”. Azok számára viszont, akik nézték az Atlético Madrid mérkőzéseit, nem lehetett meglepetés, hiszen a 2024–2025-ös szezontól kezdve a fővárosi legénység oszlopos tagja. Giuliano kétségtelenül örökölte az édesapja küzdőszellemét, de az Atléticóban és az argentin válogatottban a helyét kizárólag a saját színtiszta, sallangmentes kemény munkájával vívja ki. A protekciós teher ugyan még ott van, de Giuliano szárnyalása szép lassan minden egyes kétkedőt elhallgattat.


Diego Simeone ráadásul arról is ismert, hogy az edzőközpontban abszolút nem apaként, hanem kőkemény szakemberként tekint a fiára. Giuliano a Cadena SER-nek elárulta: „A pályán ő a Mister, otthon az apám. De a pályán nekem kétszer annyit kell futnom, hogy senki ne mondhassa, kivételezik velem.” Ez a fajta kettősség tanította meg neki az igazi alázatot.

 


A három testvér közül Giuliano stílusa hasonlít a legjobban az édesapjáéra – a Torino FC-t erősítő Giovanni és a tavaly visszavonult Gianluca egyaránt befejező csatárok. A 23 éves szélsőben lakozik leginkább az a fajta mentalitás, ami annak idején Cholót világhírűvé tette. Spanyolországban gyakran mondják rá, hogy ő a pályán lévő edző, mert ugyanazzal az intenzitással gesztikulál és hajtja a társait, ahogyan az édesapja az oldalvonal mellett teszi. Giuliano Simeone példája jól bizonyítja, hogy a családi háttér nemcsak teher, hanem ugródeszka is lehet, ha valaki hajlandó elég keményen dolgozni.

 

Forrás: https://hooligan-soccer.com/the-relentless-rise-of-giuliano-simeone/


Borítókép: intothecalderon.com


Ha első kézből szeretnél értesülni a legfrissebb futballhírekről, látogass el a Goal.com Magyarország weboldalára, ahol rengeteg exkluzív tartalom vár rád!


 A cikk megjelenése a Szerencsejáték Zrt. tématámogatásával valósult meg.

Szerző

Ficsura Ádám

Ficsura Ádám

Ficsura Ádám

Az olasz és az argentin labdarúgás elkötelezett rajongójaként célom, hogy a hazánkban kevesebb teret kapó dél-amerikai labdarúgást és a különböző alacsonyabb osztályú bajnokságok csapatait, játékosait minél inkább „elhozzam” az érdeklődő magyar olvasók számára.