Ha a klasszisok nem hozzák magukat, Tuchel összes problémája a felszínre kerül

A bajorok aktuális idényét egy szóval el lehetne intézni, ha Thomas Tuchel felelőségét negligálni szeretnénk, ez pedig a pech lenne, hiszen a Bayern a 21. fordulóra 50 ponttal és plusz 40-es gólkülönbséggel érkezett, aminél a német bajnokság történelmében mindössze öt csapat nyitott erősebben.

A hagyományos számok mellett elsőre a haladó statisztikák is a rekordbajnok balszerencséjére világítanak rá, ugyanis amellett, hogy a topligákban egyetlen csapat sem szerzett több gólt (59), a münchenieké a legmagasabb xG is (54,9). A legtöbb lövéssel rendelkeznek mérkőzésenként (19,38), és e kísérletek is kimagasló pozíciókból történnek (0,13 NPxG/Sh). További remek mutató, hogy a bajnoki találkozók több mint háromnegyedén minimum eggyel magasabb várható gólmutatóval bírnak az ellenfelüknél.

A számok pont olyanok a jelen Bayernje esetében, mint maga Tuchel szerepvállalása: távolról nézve, a végeredményből levezetve többnyire jól néz ki, ám közelről megvilágítva meglepő mintázatokat mutat.

A Bundesliga történetének legjobb csapatai 20 forduló után (Forrás: Transfermarkt)

Hogy jönnek ki a szorításból?

Tuchel esetében a Németországon kívüli projektjei leginkább a hatalmi harcokról és a kompromisszumkötésekről szóltak, ezért sokan remélték, hogy hazatérve újra a Borussia Dortmundnál és az 1. FSV Mainznál látott támadófutballt produkálja majd egy általa irányított csapat. Ez Münchenben alkalomadtán be is következik, amikor előnybe kerül a csapat és az egyre magasabbra fellépő ellenfél mögött vagy a vonalai között megnő a terület, amiben a visszalépő Harry Kane és az ennél kisebb réseken is lyukat ütő Jamal Musiala mellett a kezdősebességéből adódóan a szélről befelé törve és a mélységet támadva is nehezen féken tartható Leroy Sané is lubickol. Ekkor jöhetnek az átmenetek, melyek során kijön a játékoskeretek közötti különbség, és elkezd nyílni az olló eredményben és statisztikák terén is.

Azonban a magabiztos vezetésig el kell jutni, és a bajoroknál ez korántsem kikövezett úton történik. Tuchel ugyan már majdnem egy éve ül a Bayern kispadján, de állandó jelleggel működő sémákról nem beszélhetünk a labdakihozataloknál. Olykor-olykor akadnak üzemelő automatizmusok, ilyenek Sané bal oldalon játszatásakor az ő visszamozgásai, amely során magával húzza a védőjét, majd a neki érkező passzt azonnal továbbítja a belső területen lendületből érkező társnak, aki vagy az őrzőjéről könnyedén leforduló Sanéhoz játssza vissza a labdát, vagy maga cipeli fel azt, erre volt példa a Borussia Dortmund elleni második gól.

Ez inkább egy üdítő kivétel, semmint a hétköznapokra jellemző megoldás, hiszen a kiesőjelöltek közül többen is megfojtották a Bayern építkezését, amely szorításból edzői változtatás helyett a játékosok klasszisa vagy a szerencse hozta meg az áttörést

A csapatok magasan megszerzett labdái és az ebből következő lövések (Forrás: markstats bot Twitter)

A Bo Svensson által irányította 1. FSV Mainz már korábban is mumusnak számított, és most is úgy indult a találkozójuk, hogy bajba kerülhet a Bayern. A mainziak viszont nem tudtak élni a becsapdázott Joshua Kimmich–Leon Goretzka duótól elcsent labdákkal, sőt az egyik ilyen szituációból még a bajorok vittek végig egy kontrát, amivel a meccs dinamikáját végleg a javukra fordították.

A Mainz ellen korán megszerzett vezetés hibátlan helyzetkihasználással, majd rosszul befejezett veszélyes ellentámadások. A Darmstadt ellen az első félidőben helyzet nélkül maradt a Bayern, míg utána kilenc ember ellen kijön a minőségi különbség (Forrás: markstats bot Twitter)

A Galatasaray elleni Bajnokok Ligája-mérkőzésen megmutatkozott, hogy egy teljes pályán emberező ellenfél mekkora nehézségeket képes okozni, ám a Mainz és a török csapat ellen elszórt labdák nem voltak olyan látványosak, mint a Darmstadttal szemben. A végül kiütéses, 8–0-s győzelemmel zárult meccsen megint Kimmich kapta nyomás alatt a labdát az ellenfél kapujának háttal, a szorongatott helyzet újabb rossz döntéshez vezetett, ami ezúttal piros lappal járt. A Bayern nem csak emberhátrányban, hanem tíz a tíz ellen sem találta a megoldást, és amennyiben nincs a második kiállítás az újoncnál, akár egy kiélezett meccset is kaphattunk volna.

Mi történik, ha nincs presszing?

Nem a szombati Bayer Leverkusen elleni rangadó volt az első alkalom, ahol a Bayernt a tanácstalanság jellemezte, amikor az ellenfél átadta a kezdeményezés jogát. Az Augsburg a saját térfelét megszállta, ám ott csapatszinten nagyon agresszíven támadták a labdás játékost, ezzel pedig 30 percig reménytelenül küzdöttek a bajorok, de egy elváltásból következett öngól, majd egy balszerencsés büntető lezárta a bajor derbit.

Az Augsburg és az RB Leipzig elleni mérkőzés várható gól és várható gólveszély idővonala. Az előbbi találkozón a semmiből lett kétgólos előny, majd a végére a müncheniek ki is dolgoztak a végeredménnyel megegyező mennyiségű helyzetet. Utóbbi összecsapáson nem volt valódi veszély a játékukban, a kontra és a büntető okán mégis több mint kiegyelítettnek tűnik az összecsapás (Forrás: markstats bot Twitter)

Az Augsburgnál sokkal jobb erőkből álló RB Leipzig ellen még ennél is nagyobb volt a gond. A lipcseiek a 4-2-2-2-es felállással a belső területeket teljesen lezárták, ahhoz pedig túl lassú és kiszámítható volt a Bayern labdajáratása, hogy a széleken teremtsen álladó jelleggel egy az egy elleni szituációkat a szélsőknek. Végül egy szöglet után bemutatott villámgyors kontra és egy büntető mentette meg a címvédőt a vereségtől, miközben felállt védelemmel szemben egyetlen nagy helyzetet sem tudott kialakítani.

Megkérdőjelezhető személyi döntések

Tuchel az egész szezon során panaszkodott az elérhető játékosok mennyiségére és azok profiljára. Valóban nincs egyszerű helyzetben, mert Bayern anyagi lehetőségeihez képest szűk keretről beszélhetünk, de az edző az elmúlt időszakban számtalan megkérdőjelezhető döntést is hozott. Ezek közé tartozik a tükörszélsők időszakos elhagyása. Ez az átmeneteknél kifizetődött, hiszen így a szélső az elé tálalt labdát állítgatás nélkül lőhette kapura, ám egy visszahúzódó riválissal szemben beadások sokaságával jár.

Raphael Guerreiro az állandó változtatások egyik szenvedő alanya. A portugál nagy reményekkel érkezett dortmundi szerződése lejárta után, és a kezdeti sérüléseket hátrahagyva meg is kapta a lehetőséget, de hétről hétre a pálya más szegletében, más szerepkörbe helyezi az edző, pedig az már a sárga-feketéknél eldőlt, hogy akkor érzi magát otthonosan, ha a kapuval szemben, a baloldali félterülteben kombinálhat és érkezhet a tizenhatoson belülre. Ezt már Münchenben is megvillantotta, de emellett vetették be bal oldali tízesként is, ahol háttal kellett megtartania a labdát és kellet volna forgatnia a jobb oldalra, ami egyértelműen ballábas játékosként pont annyira volt testidegen tőle, mint amikor felfutó jobbhátvédként vetette be Tuchel.

Ennek az útkeresésének volt a csúcsa a Leverkusen elleni vereség, ahol az egész évben nem használt 3-4-3-mal próbálta Tuchel letükrözni az ellenfelet. Ebben megint nem a legjobb szerepkörbe helyezte a labdarúgóit, ugyanis a kezdőként most debütáló Sacha Boey-nak támadásban balszélsőként a mélységet kellett volna futnia vagy egy az egyben levennie Josip Stanisicot, míg a másik szárnyon ezt a feladatot nem Sanéra bízta, hanem a korábban szélső védőként is inkább a félterületben élő Noussair Mazraouira, miközben Sané teljesen elszigetelődött a pálya belső területein.

Összegzés

Tuchel ugyan a Chelsea-től való távozását követően megjárta Indiát, ám a feltöltődés alatt sem talált vissza a dortmundi önmagához, ahol elsősorban csapata jó futballjával tett mély benyomást a sportág szerelmeseire. Jelenleg ismét a Párizsban és Londonban megismert meghasonuló, együttese gépezetét a trófeákért vívott harcban állandóan szerelő trénert látjuk. Ám a Bundesligában sebezhetetlennek tartott Bayern München egyre biztosabban hullik darabjaira irányítása alatt.

Kiemelt kép: Alamy Stock Photo