„Ha a következő tíz meccsen tíz gólt szerzel, egy korosztállyal feljebb játszhatsz”, mondták neki. Tizenkettőt lőtt. Ő Noni Madueke

„Ez a hely egy igazi szarkupac”

– írta ki szabadfordításban az Instagram-felületére Noni Madueke azután, hogy csapatával megérkezett Wolverhamptonba, és ha nem is a közvéleménynek szánta, a posztot véletlenül megosztotta a publikummal, ami értelemszerűen nem váltotta ki a 260 ezer lakosú város szimpátiáját. Minthogy pedig Wolverhampton minden kilencedik polgára helyet foglalt vasárnap délután a Molineux Stadionban, Madueke minden egyes labdaérintését hangos pfujolás kísérte, mintegy jelezve neki is, mennyire értékelték a „városleírását”.

„Szeretnék mindenkitől bocsánatot kérni, akit esetleg megbántottam, nem akartam. Nem szabadott volna ilyesminek a közösségi oldalamon megjelennie, ártatlan hiba volt. Biztos vagyok benne, hogy Wolverhampton egy aranyos város”

– mondta már a bajnokit követően, azután, hogy mesterhármassal kínálta meg ennek az „aranyos városkának” a futballcsapatát.

Noni Maduekének így azért a kellemetlen incidens ellenére is örökké „aranyos” marad a város, pláne, hogy több gólt szerzett a karrierje során eddig Wolverhamptonban, mint a Stamford Bridge-en.

És micsoda gólokat! Az egy dolog, hogy mindahányszor Cole Palmer szolgálta ki, no de amilyen magabiztossággal értékesítette Madueke a helyzeteit, az korántsem mindennapos. Az ő esetében legalábbis biztosan nem. Elvégre az egyik vele szembeni kritika éppen az volt, hogy nem elég gólérzékeny, és hogy a végjátékban (a kiszolgálást tekintve is) pontosabbnak, határozottabbnak kellene lennie. Hát most az volt.

Enzo Maresca felfogását jól jellemzi, hogy mégsem csak a három gólja miatt nevezte játékosa teljesítményét fantasztikusnak, hanem azért, amilyen elánnal igyekezett meggátolni a Wolves kontratámadásait; a melós énjét méltatta, hogy azzal az odaadással, mentalitással futballozott, ami az olasz maestrónál elengedhetetlen.

És amiben nyilván fejlődnie kell(ett) a 22 éves angolnak, akinek sosem a képességeit kérdőjelezték meg, sokkal inkább a védőmunkáját. Hogy eléggé kiveszi-e a részét a kulimunkából, a letámadásból, a megfelelő intenzitással hajlandó-e azt végrehajtani. 

Ha ebben nem lesz hiba, és a kapu előtt is hasonlóan határozott marad, a Chelsea értéke lehet, és a kezdőcsapatban is megőrizheti a helyét, noha a pálya jobb szélén Palmer, Pedro Neto, vagy akár Joao Félix és Mihajlo Mudrik is bevethető lenne. És ha Mudrikon kívül a másik háromnak valamivel jobbak is az alapképességei, Maduekét ugyancsak szupertehetségnek tartották tinikorában.

„Cristiano Ronaldo miatt kezdtem el futballozni, amikor még a Manchester Unitedben játszott. Ő volt a példaképem, úgy nőttem fel, hogy az ő játékát figyeltem”

– mondta korábban Madueke, aki hétéves koráig követhette az idolt MU-mezben, azután a madridi futballjában gyönyörködhetett tovább A ronaldós kapocs ellenére sem írt azonban alá a Unitednek, noha a 16 éves Maduekét a manchesteriek is megkörnyékezték. A nigériai származású, Londonban született Madueke kilencévesen igazolt a Crystal Palace-ba, és 12 volt, amikor a Tottenham Észak-Londonba édesgette. Tizenöt éves korában már az U18-as csapatban játszott, istenáldotta tehetségnek tartottták, Madueke viszont éppen azért választotta 16 évesen a PSV Eindhovent, hogy azt kibontakoztathassa.

„Sokan kerestek, a United mellett a Chelsea és számos európai klub. De amint megérkeztem a PSV-be, tudtam, ide akarok igazolni. Azt tudtam, ha a Spursből a Manchester Unitedbe szerződöm, ugyanott vagyok, én viszont azt akartam, hogy mielőbb eljussak az első csapatba. A PSV-ben, amelyik mégiscsak topklub a kontinensen, ez megvalósíthatónak tűnt, úgy éreztem, ez a helyes választás. Az, hogy tizenhat évesen országot kellett váltanom, nem feszélyezett. A futball az futball, Hollandiában is. A játékosok kezdenek rájönni, hogy Anglián túl is van élet, és más ligák is segíthetnek abban, hogy eljussanak oda, ahova szeretnének. Aztán a legtöbben úgyis vissza akarnak térni Angliába, ahhoz azonban, hogy a Premier League-ben is sikerüljön megvetni a lábad, játszanod kell.”

Az sem lehetett persze utolsó szempont, hogy a PSV második csapatában a korábbi United-legendával, Ruud van Nistelrooyjal dolgozhatott együtt, aki javított is az angol támadó gólképességén.

„Nagyon sokat köszönhetek Ruudnak

– mondta néhány éve Madueke. –

Majdnem két évig foglalkozott velem, taktikailag nagyon felkészült tréner, mindent, amit tanácsolt, igyekeztem magamba szívni, sokat tanultam tőle. Mindig azt hangoztatta: a futball egyszerű játék, ha nálad a labda, ne akarj semmit túlkomplikálni, ugyanakkor hagyd, hogy a képességeid vezessenek.”

A döntése helyességét igazolta, hogy 17 éves korában megkapta az esélyt, hogy bemutatkozzon a felnőttek között, de az azt követő, 2020-2021-es szezontól kezdett el rendszeresen az első csapatban futballozni. Mivel mindig is korán érő típusnak számított, az sem jelentett különösebb meglepetést, hogy 18 éves korára a PSV kezdőcsapatának állandó tagja lett.

„Mindig mindenkinél jobb akart lenni

– idézte fel a fiatalkori énjét a BBC-n Justin Cochrane, Madueke londoni ifiedzője. –

Ha valaki jobban teljesített nála, fogadkozott, hogy ő fog több gólt szerezni. Nem félt semmitől és senkitől, mindig nagyon hitt magában.”

A ronaldói örökség, ugyebár…

„Emlékszem, az U14-ben és az U15-ben játszott, amikor egy nap megkérdezte, mit kellene tennie ahhoz, hogy bekerüljön az U16-os csapatba? Lőj tíz gólt a következő tíz meccsen, és az U16-ban találod magad, feleltem. Úgy emlékszem, tizenkettőt lőtt…”

„Mindig is az egy vagy két évvel idősebbek között játszottam – emlékezett vissza a szélső. – Azt, hogy nagyobb, erősebb, jobb ellenfelekkel szemben kell futballoznom, megszoktam. Szerintem ezért is tudtam viszonylag simán játszani a felnőttek közt.”

Kisvártatva azonban beütött a pandémia, Maduekének pedig egy idegen országban kellett átvészelnie a magányos, bizonytalansággal teli heteket.

„Rengeteget dolgoztam a járvány idején, úgy akartam visszatérni a pályára, hogy leteszem a névjegyem a felnőtt futballban.”

Úgy lett. Hét bajnoki góllal és hat gólpasszal segítette klubját a 2020-2021-es idényben, a PSV a nyáron négyéves szerződéshosszabbítást kínált neki, megkapta a tízes mezt – amit azért akart, mert abban játszanak a legjobb futballisták, ő pedig azzá akart válni –, és ha a kisebb sérülései időszakosan vissza is vetették, próbálta ott folytatni azután is, ahol 2021 tavaszán abbahagyta.

Azt gondolta azonban, ez csak a kezdet, a törekvő, nagy terveket szövögető Madueke, aki le is jegyezte magának a céljait, bár azt a nagyérdeművel nem óhajtotta megosztani, még több gólra és trófeákra vágyott. 

Tavaly januárban úgy vélte, a Chelsea lehet az a klub, amelyikkel megvalósíthatja álmait. 

Mit mondjunk, eddig nem úgy tűnik, hogy jó lóra tett. Hét és fél éves szerződést írt alá, amelyből másfél telt el, de már a negyedik edzői felfogáshoz kell igazodnia. Graham Potter idején érkezett, Frank Lampard ideiglenes irányítása alatt sem adhatta alább, és amikor már úgy tűnt, a Chelsea valaki mellett végre leteszi a garast, és Mauricio Pochettino hosszú távon dirigálhat a Stamford Bridge-en, az edző, sportigazgató, tulajdonosi kör háromszögében újra csak felütötték fejüket a bajok, és szakítás lett a vége. Enzo Maresca volna hivatva végre futballt alkotni a Chelsea-nél, s ha hagyják, talán sikerül is neki; ahogy a Kékek átrohantak a Wolveson (miközben pont nem azt a játékot vallja az olasz tréner sajátjának), az legalábbis biztató.

Ahogyan az is, mennyire élt Madueke a kínálkozó lehetőséggel. Az első játéknapon, a Manchester City ellen csereként sem vetette be edzője, és mert szélső poszton a már említett kiválóságok (Palmer, Neto, Félix, de akár Christopher Nkunku is) egyaránt bevethetőek, sőt felkészülve a jövőre, a Chelsea a klubhoz csábította a következő idényben csatlakozó 17 éves brazilt, Willian Estevaót, valamint a 17 éves chilei Kendry Paezt is megszerezte, miközben sokáig ostromolta a végül a Bayernt választó Michael Oliseh-t is, azt lehetett gondolni, nem feltétlenül Maduekét látná szívesen a jobbszélső helyén. Még a rajt előtt megkérdezték erről az angolt.

„Hiszek a képességeimben – válaszolta határozottan a jövőjét firtató érdeklődésre. – Nagyszerű csapatunk van, nagyszerű játékosaink, akik megannyi poszton bevethetők. Szerintem ez jó. A magam részéről mindent megteszek, hogy a legjobbamat nyújtsam, aztán meglátjuk, mi történik. Az csak természetes, hogy a topklubokban nagy a konkurencia.”

Ha a válasz sematikusnak tűnik is, a Wolves elleni bajnoki igazolta, nem csak a szokásos közhelyeket puffogtatta Madueke, ő bizony nagyon  is komolyan gondolta, hogy belead apait-anyait.

Amúgy is komolyan veszi a futballt, 2021 óta személyi edzővel dolgozik, de nem ám erőnlétivel, mint azt a többségnek szokása, hanem személyi futballedzővel, Saul Isaksson-Hursttel, aki a legközelebbi bizalmasa, és akivel egyebek mellett egy az egy elleni gyakorlatok sorát végzi, valamint különböző technikai képességet fejlesztő gyakorlatokat, a jobbá válás egyértelmű szándékával. Mielőtt a nyáron csatlakozott volna a felkészülést elkezdő Chelsea-hez, egy hetet dolgozott Isaksson-Hursttel Marbellán. Személyi trénere fogalmazott úgy: „Sokat beszélgettünk a csapatba kerülési esélyeiről is, de mindig józanul gondolkodik, most is amondó volt, hogy ez a nagy klub velejárója, mindig lesz verseny, magas szintű, de az csak előre viszi. Noni mentalitása példaértékű, mindig jobb akar lenni, mélyen hisz magában, a képességeiben, nagyon erős belső motiváció munkál benne.”

Van azért honnan előrelépnie, minthogy az előző szezon öt PL-gólja, két gólpassza és húsz kialakított helyzete nem éppen a futball csimborasszója, igaz, 23 bajnoki fellépéséből csak 13-at jegyzett kezdőként. 

Idén sokkal többet lenne az, pedig még nehezebb lesz a dolga. Személyes pechje, hogy mire végképp meggyőzte volna Pochettinót a képességeiről – az utolsó kilenc bajnokin rendre kezdett –, elváltak a klub és argentin edzője útjai. Jött Maresca, ő meg bizonyíthat újra.

„Jól érzem magam – hangsúlyozta még a felkészülés idején. – Új edző, új taktikai elképzelések, és ígéretesnek gondolom ezeket az eddigiek alapján. Szerintem alkalmasak vagyunk erre az újfajta játékstílusra. Magasan kell játszanom, várni azt a gyilkos passzt, amivel megindulhatok, és eredményes lehetek. Ezt a fajta fegyelmet várja el a mester, de ha ez a feladat, ezt teszem.”

Isaksson-Hurst is kiemelte a céltudatosságát.

„Noni mindig száz százalékot ad. Olykor mondom neki, egy nap pihenés igazán rád férne már, de ő nem hajlandó pihenni. Egy gép. Ezen a nyáron rengeteget gyakoroltuk a befejezéseket, az utolsó passzokat, mert azon a poszton játszik, amelyiken az embert a gólok és a gólpasszok száma alapján ítélik meg.”

Wolverhamptonban elég sokat tett a jobb megítélésért.

Kiemelt fotó: Sky Sports