„Hallottam, ahogy odasúgják a fiúknak: »nem hagyhatod, hogy egy lány megverjen…«” – interjú Alice Powell autóversenyzővel
Akármennyire is fejlődik a motorsport világa, a női autóversenyző még mindig ritka, mint a fehér holló. Alice Powell azon kevesek közé tartozik, akik karriert tudtak építeni a versenypályán. A brit pilóta első nőként nyerte meg a Formula Renault bajnokságot, illetve szerzett pontot a GP3-ban, később pedig bajnoki címekért küzdött a nők számára indított W Series sorozatban. Az Envision Formula–E csapatának fejlesztőpilótájával – aki hétfőn autóba ül az elektromos világbajnokság újoncoknak rendezett tesztjén – a széria berlini versenyhétvégéjén beszélgettünk a női pilótalét nehézségeiről.
– Miért dönt egy fiatal lány az autóversenyzői karrier mellett?
– A legkorábbi emlékeim arról vannak, hogy Michael Schumachert nézem versenyezni a tévében, ő volt a legnagyobb példaképem. Mindenemnek pirosnak kellett lennie: a sisakomnak, az overálomnak, rengeteg kis ferraris modellautóm volt. Nagyon megragadott a versenyzés, a gyorsaság, az izgalom. Nyolcéves koromban volt alkalmam elmenni gokartozni, onnantól kezdve pedig nem volt megállás, folyton csak versenyezni akartam, részese akartam lenni ennek a sportágnak.
– Gondolom, nem sok lánnyal találkoztál a karriered kezdetén a gokartfutamokon. Milyen hatással volt ez rád?
– Gyerekkoromban, azaz 14-15 éves korom előtt nem voltam igazán magabiztos, emlékszem, kicsit félelmetes volt egyedüli lánynak lenni. Talán csak két-három másik lányra emlékszem a gokartos karrieremből. Néha elég magányos voltam és ez el is bátortalanított. Viszont
voltak olyan pilóták, akik nagyon barátságosak voltak velem, például Oliver Rowland (a Nissan Formula–E versenyzője – a szerk.), emlékszem, hogy ő mindig igyekezett bevonni engem a társaságba, együtt fociztunk a paddockban.
Mások viszont úgy voltak vele, hogy nem akarnak egy lánnyal beszélni… De túl kell esni ezen a szakaszon. Egy idő után úgyis elfogadják azt, hogy ott vagy. Miért ne versenyezhetnél velük együtt? Szerencsére változnak az idők, manapság egyre több lányt, nőt látni a paddockban különféle pozíciókban, beleértve ebbe a pilótáét is.
– Máshogy kezeltek téged az ellenfelek a pályán?
– Igen, voltak olyan esetek, amikor egyértelműen érződött, hogy másképp bánnak velem. Ezt egyébként a mai napig tapasztalom, amikor például ellátogatok egy-egy gokartpályára.
Emlékszem, amikor fiatalabb voltam, hallottam néhány apukát a rajtrácson, amint odasúgják a fiuknak, hogy „nem hagyhatod, hogy egy lány megverjen!”.
Sokkal durvábban csatáztak ellenem a pályán. Manapság is hallom az általam támogatott gokartversenyzők csapataitól, hogy a lányokkal sokkal keményebben bánnak, mert nem akarnak éppen egy lánytól kikapni. Ez a mentalitás lassan azért megváltozik.
– Volt, amikor pozitív megkülönböztetés ért téged a nemed miatt?
– Nem nagyon jut eszembe pozitív élmény ezzel kapcsolatban. Annak viszont örülök, hogy sok fiatal lánnyal tudtam megismertetni az autóversenyzést. Mindig jó érzés, amikor egy szurkoló azt mondja, hogy miattad nézi a versenyeket, mert látott a tévében. Ha egyedüliként vagy nő egy férfiakkal teli paddockban – ahogy én is voltam ezzel nagyon sokáig –, másfajta figyelem irányul rád, mert kilógsz közülük.
– Sokan azt mondják, hogy azért van kevesebb női autóversenyző, mert ők fizikálisan hátrányban vannak a férfiakhoz képest. Mit gondolsz erről?
– Ha elérsz egy bizonyos szintig, például a Formula–2-ig, ott az autók már rendkívül nehezen vezethetőek, az F1-gyel ellentétben ebben a szériában például nincs szervokormány. Az tény, hogy a nők nem olyan erősek, mint a férfiak, de ez nem jelenti azt, hogy idővel nem lehetnek elég erősek ahhoz, hogy el tudják vezetni ezeket az autókat. Van néhány férfi autóversenyző, akinek elég jó a fizikai felépítése, és még ők is szenvednek néha az F2-es futamokon. Persze lehetne változtatásokat eszközölni, ilyen lenne például a kormányrásegítési mechanizmus. De összességében
nem hiszem, hogy ez a fizikális hátrány bármilyen módon elbátortalanítaná a lányokat attól, hogy csatlakozzanak ehhez a sporthoz. Az alsóbb kategóriákban nincs meg ez, hiszen a gokartban minél többet vezetsz, annál erősebb leszel
valamint például a Formula–E-ben is van szervokormányzás, nem kell a valaha volt legerősebb pilótának lenned ahhoz, hogy elvezesd ezeket az autókat az utcai pályákon.
– Mit gondolsz, kezd elfogadóbbá válni a motorsport világa a női versenyzőkkel szemben?
– Egyértelműen. Ott van például az F1 Academy (az F1 támogatásával futó női bajnokság – a szerk.), nagyszerű munkát végeztünk az ott versenyző lányok támogatásában. A Formula–E hétfői tesztjén két női pilóta is részt vesz, Marta García és én. Úgyhogy igen, egyértelműen változik a sport hozzáállása a nőkhöz.
A legfontosabb, hogy a fentiekhez hasonló lehetőségeket teremtsünk a lányok számára, hiszen még így is rengetegen vannak, akik nem is gondolnak arra, hogy igenis lehetne keresnivalójuk ebben a sportban, mert a tévében csakis férfi versenyzőket, szerelőket, mérnököket látnak. Nem hiszik el, hogy van esélyük bekerülni a paddockba. Látnod kell a sportban szereplő nőket ahhoz, hogy elhidd, te is eljuthatsz idáig.
Minél inkább meg tudjuk mutatni, hogy a motorsportok közössége elfogadó, szívesen látja a lányokat a köreiben, hogy a hölgyek meg tudják állni a helyüket különböző pozíciókban, annál több nő lesz majd az autóversenyzés világában. A gokartpályákon már látni, hogy egyre több fiatal lány próbálja ki a versenyzést, és ez nagyszerű!
– Ex-W Series-pilótaként mit gondolsz a kizárólag nőknek rendezett autóverseny-sorozatokról?
– A világ legjobb pilótái ellen szeretnék versenyezni és ezzel az összes lány így van. Az én problémám az volt, mielőtt csatlakoztam a W Series mezőnyéhez, hogy nem volt meg az anyagi hátterem, nem tudtam versenyezni. Ők felkaroltak és megadták nekem a lehetőséget. Nem hogy nem kellett beletennem pénzt, még kerestem is vele, ami elég ritka. Szóval egyfajta kiváltságos helyzetben voltam, és ezt sokaktól meg is kaptam kritikaként.
Megkaptam arra a lehetőséget, hogy azt csináljam, amit szeretek, vezethessek a pályán, aztán azt, hogy itt lehessek, veled beszélgethessek. Megértem, miért kritizálnak e miatt egyesek. Ugyanakkor ezek a szériák azért fontosak, mert arra tudsz ösztönözni több lányt, hogy kipróbálják ezt a sportot, megadod nekik a lehetőséget a fejlődésre.
Ott van például Marta García: megnyerte az F1 Academyt, és most a FRECA (Formula Regionális Európa-bajnokság, egy F3-as szintű versenysorozat – a szerk.) mezőnyét erősíti. Ha nincs az előbbi, most nem tartana ott, ahol. Az, ha a lányok elindulnak egy női szériában, nem azt jelenti, hogy örökké ott kell ragadniuk és egész életükben majd csakis lányok ellen versenyezhetnek, ez nem erre lett kitalálva.
– Hogyan tudna még többet segíteni a női versenyzőknek a motorsportok közössége?
– Több esélyt kellene adni a lányoknak arra, hogy részt vegyenek az úgynevezett rookie, azaz újonc teszteken. Például beültethetnénk egy F1 Academy-versenyzőt egy Formula–E-s autóba, és lehet, hogy remekül teljesítene, ami aztán egy teljes értékű ülést biztosíthatna számára hosszabb távon a sorozatban.
– Mit mondanál azoknak a lányoknak, akik egy férfiak által dominált területen – mint például a motorsportok – szeretnének érvényesülni?
– Lesznek akadályok, nehéz időszakok, amikor egyedül érzed magad, mert ez a közeg tele van férfiakkal és ez néha kicsit riasztó. Viszont hidd el, hogy ott van a helyed, küzdd le ezeket az akadályokat! El tudsz érni valami nagyszerűt, csak ki kell használni az adandó lehetőségeket.
Kiemelt kép: Alice Powell X