Hány Bartucz-szintű játékost rejt még a kézilabda NB I?

Pécs, Tatabánya, Cegléd, Csurgó, Tatabánya, Gyöngyös, Tatabánya. Mindezek a 32 éves Bartucz László eddigi klubpályafutásának állomásai, a magyar népmesékbe illő történetét pedig már mindenki ismeri: egy szerencsés pillanatban nyolc év után újra lehetőséget kapott a nemzeti csapatban, kivédte a jobbnál jobb ellenfelek szemét, így előbb Európa-bajnoki ötödik helyhez, majd olimpiai szerepléshez segítette a magyar válogatottat. De mint minden igazi mese, ez is tanulságos, és kérdések sokaságát veti fel.

Hol rejtőzött 2016 óta? Talant Dujshebaev óta az ötödik szövetségi kapitánynál tartunk, hogyan fordulhat elő, hogy senki nem fedezte fel? A legnagyobb tétre volt szüksége ahhoz, hogy a legjobbat hozza ki magából? Hány ilyen talentum van még a hazai élvonalban? Léteznek-e nemzetközi példák hasonlóra? Ezekre a kérdésekre keressük a választ, először is Borsos Attilával, a Sport TV szakértőjével, aki szintén három időszakban volt a Tatabánya játékosa, közben pedig a Nantes, a Nimes, a Saint-Brice, a Chambéry és a Villeurbanne csapatában lőtte a gólokat.

 

Speciális helyzet, rutin és a beteljesülés élménye

 

„A kapusposzt speciális helyzet, hiszen ha itt olyan domináns játékosa van egy válogatottnak, mint a franciáknál Thierry Omeyer vagy itthon Mikler Roland, mögöttük generációk kophatnak el, ha nem kapnak elég lehetőséget. És nemcsak beugró szerepet, mint Székely Márton, aki időnként beszállhatott és jól is védett, de nem derült ki róla, hogy hosszabb távon mire lett volna képes. Korszakos első számú kapusok esetében gyakran előfordul hasonló, így nem meglepő, hogy Bartucz László sem tudott eddig érvényesülni”

– véli az egykori 182-szeres válogatott jobbszélső.

 



„A másik, hogy léteznek későn érő típusok. A kapustevékenység 40 százaléka a tapasztalaton alapszik, így alakul ki az elővételezés, amikor egyre inkább kiismeri valaki, milyen szituációból hová és hogyan lőhet a támadó

– folytatja Borsos. –

Bartucz Laci 25 évesen talán nem lett volna ennyire jó, ezt persze nem tudhatjuk. A harmadik, hogy akik későn lettek válogatottak, időnként sokkal jobban megbecsülik a lehetőséget. Természetesen annak is nagy dolog a válogatottság, aki az ifjúsági és a junior után egyből stabil tag lehet a felnőttek között is, velem ez történt. Aki viszont sokat vár rá, minden pillanatát másképp értékelheti. Bartucz Lacin nagyon jól látszik, hogy akár az első, akár az 50. percben lép a pályára, ugyanolyan motivált.”

 



Yann Genty, egy másik őstehetség

 

A francia bajnokság egykori balkezes gólkirályának elmondása szerint Bartuczénál extrémebb esetek is léteznek a nemzetközi mezőnyben. Yann Genty, a Chambéry korábbi kapusa, az Omeyer utáni időszakban, 2019-ben lehetett először válogatott, 38 éves korában. Egy évvel később a PSG szerződtette a 185 centiméter magas hálóőrt, további egy év múlva, közel 40 esztendősen pedig olimpiai bajnok lett Tokióban.

 

Más esetekben Borsos szerint a hiányposztokat inkább csak fiatalokra bízzák, hogy majd megoldják hosszú távon, és ritkán próbálnak ki 30 év feletti játékost. Pedig éppen Franciaország válogatottja esetében volt rá példa, hogy ez is bejött a balszélen. A kapusposzt mellett ugyanis a szélsőposztok azok, amelyeket gyakran egy-egy játékos ural évtizedeken át, így csak sérülés, kiöregedés esetén juthat szóhoz más. 

Dujshebaev és az utóhatások

 

Bartucz mostani tündöklésével napvilágot látott az az elmélet is, hogy ő a 2016-os tisztogatások egyik áldozata volt az elmúlt nyolc évben. Előzményként Talant Dujshebaev szövetségi kapitányként tizedelte meg a keretét egy drasztikus fiatalítás során, amelyre aztán ráment az olimpiai kvalifikációs Európa-bajnokság – és a Kielcében dolgozó Dujshebaev magyarországi másodállása is. A kerete egy részét a következő kapitányok el is felejtették; a fentiek alapján viszont Bartuczé egyedi eset, ráadásul többször sérült is volt az akkori válogatottsága óta.

„Kétségtelenül voltak áldozatai annak az időszaknak

– véli Borsos. –

Dujshebaevet megvezette az akkori szövetség, hogy fiatalítson bátran, miközben azért azt várták tőle, hogy a csapat jusson ki a riói olimpiára. Nem ő szemelt ki mindenkit, Faluvégi Rudolfot irányítóként játszatta Császár Gábor és Lékai Máté mellőzésével, de ebben a szerepkörben nem tudta hozni azt a szintet. Dujshebaev leváltása után pedig visszanyúltak mindenkihez, akit ő kihagyott.”

 

Ha a csillagok összeállnak

 

Aztán lemaradtunk még egy olimpiáról, Tokióról, Párizs azonban a felejthetetlen tatabányai hosszú hétvégén, Bartucz kiváló teljesítményével a kapuban összejött. A teljesség kedvéért hozzá kell tenni, hogy magára az olimpiai selejtezőtornára még nehezebb volt eljutni a tavalyi világbajnokságról, amelynek kulcsfontosságú győzelmei során Mikler Roland hozott bravúrokat a kapuban, mindenekelőtt az Izland elleni hatalmas hajrában.

A vb-n a nyolc közé kerülés selejtezőtornát ért, a 39 éves Mikler így nyugodt szívvel kérhetett felmentést az idei Európa-bajnokságról. Az Eb elején Palasics Kristóf élvezte a bizalmat, meg is hálálta, a nála 11 évvel idősebb Bartucz menet közben lépett elő főszereplővé. Palasicsnak a középdöntő alatt megműtötték a vakbelét, Bartucz pedig a sporttörténeti sikert jelentő ötödik helyért vívott mérkőzésen feltette a koronát a teljesítményére.

Másfél hónappal később Mikler első számú kapusként állt be védeni az olimpiai selejtezőben, Bartucznak a padról kellett megint beszállnia, és a még nagyobb tét alatt még inkább elkápráztatta a közönséget.

 



„Biztos, hogy vannak még az NB I-ben olyan játékosok, akik ha odakerülnek, hogy ilyen lehetőséget kapjanak, bizonyítani tudnak, és másképp alakul a pályafutásuk. De össze kell állnia a csillagoknak, hogy pont a legjobbkor kapjanak játéklehetőséget”

– véli Borsos.

Esetünkben összeálltak, Mikler tavalyi védéseinek és idei döntésének is köszönhetően.

Kiemelt fotó: Getty Images