Három alapember hiányában is a spanyolok felé billen a mérleg Münchenben

Közel azonos utat járt be az elmúlt időszakban a két szomszédos futballnagyhatalom. Franciaország 2021-ben nyerte meg a Nemzetek Ligája A-divízióját, míg Spanyolország a következő kiírásban lett a legjobb. Az előző Európa-bajnokságon a hispánok voltak tovább versenyben – csak az elődöntőben kaptak ki tizenegyesekkel a későbbi győztes Olaszországtól, a franciák viszont világbajnoki döntőt játszottak a katari világbajnokságon, ahol ugyancsak tizenegyes-párbajban maradtak alul Argentínával szemben, egy fantasztikus, 3–3-as mérkőzést követően. Az Eb-n a franciák búcsúztak a legjobb tizenhat között tizenegyesekkel, Svájc ellenében, a vb-n Luis Enrique csapata esett ki ugyancsak a nyolcaddöntőben, a Marokkó elleni „szétlövést” követően.

Az idei évet mindkét ország válogatottja vereséggel kezdte, Spanyolországból Kolumbia távozott győztesen egy felkészülési mérkőzést követően, Franciaországban a németek törtek borsot Kylian Mbappéék orra alá. Azóta egyik csapat sem szenvedett vereséget. Tavaly is csak egyszer, így mindkét gárda 83 százalékos évet zárt, ami – talán mondani sem kell – nagyon erős mutató. A kiszámíthatatlanságot és az egyenlő erőviszonyokat a legutóbbi négy egymás elleni találkozó is alátámasztja, ahol felváltva nyertek az együttesek. Sok hasonlóság ide vagy oda, a két válogatott teljesen más gondolatok mentén szervezi a játékát, merőben más elképzeléseik vannak a sikerig vezető útról.

Luis de la Fuente feladta a magas labdabirtoklást a siker érdekében

Luis Enrique válogatottjától megszokhattuk a magas arányú labdabirtoklást, az ellenfelek 90 percen át tartó fárasztását, hibára késztetését, ami olykor nem párosult megfelelő hatékonysággal. A kapu előtti impotencia éppen a katari világbajnokságon csúcsosodott ki, amikor a Costa Rica elleni nagyarányú győzelmet (7–0) követően elég döcögősre váltott a szekér: hiába az átlagban 76 százalékos labdabirtoklás, az első játéknapot követő három meccsen már csak két gólt szerzett Spanyolország – Marokkó ellen egyet sem, így búcsúzni kényszerült. A 2023. január elsejével érkező Luis de la Fuente készen állt arra, hogy feladja az ellenfelek feletti dominanciát a hatékonyság kedvéért.

Teret nyitni a gyors átmenetek és a szélsők előtt 

Jöttek is az eredmények, a Nemzetek Ligája-trófeával az első serleg is a vitrinbe került és továbbra is a spanyol mesteré a legjobb pont per mérkőzés átlag (2,6) a tornán részt vevő szakvezetők közül. Rodriék ezúttal is számos statisztikai mutatóban az élen állnak: övék a legtöbb gól, illetve a kísérletek és a kaput eltaláló lövések terén is vezetik a táblázatot, és a sikeres cselek terén is csak Portugália előzi meg Spanyolországot. Az átlagos 57,2 százalékos labdabirtoklás a korábbiakhoz mérten kevés, de így is a negyedik legjobb adat a tornán.

Mutatja azt, hogy nem feltétlenül csak a labdával lehet eredményt elérni, néha, bizonyos időközönként át lehet adni a kezdeményezés jogát, lehet így is teret nyitni az átlagnál gyorsabb, az átmenetekben is rendkívül erős fiatal szélsőknek.

Sokoldalúság, ellenfelekhez alkalmazkodni tudó keret, kevés kapott gól

Talán ez az igazi erőssége és szépsége a spanyol válogatottnak. Bármilyen taktikát választanak, megvannak a kellő technikai tudású és gyorsaságú embereik hozzá. A leggyengébb láncszem a védelmük – mondhatnánk, ám a csoportmérkőzések alatt még gólt sem kaptak, aztán Georgia ellen is csak a Robin Le Normand térdén megpattant labda talált utat Unai Simón hálójába. És a németek is csak a 89. percben tudták bevenni a spanyol kaput, ekkor egyenlítettek, természetesen Florian Wirtz révén, aki a Bayer Leverkusennel jó néhányszor gyakorolhatta az előző szezonban az utolsó perces találatok utáni gólörömöt.

Konzervatív játékelképzelések, nem szerzett, de nem is kapott akciógólt még Franciaország

Franciaország és Didier Deschamps már egy jóval konzervatívabb játékfelfogás híve, hiába van a kezei alatt a számtalan sikert elérő bombaerős keret. A francia szakvezető tudja, hogy felesleges nagy kockázatot vállalnia, a kiváló játékosai tudása és az ellenfelek tudása közötti különbség előbb-utóbb úgy is gólokban ölt testet, ha pedig mégsem, semmi sem sikerül, akkor jöhetnek a tizenegyesek: ott is legtöbbször a kvalitás, az önbizalom és a higgadtság dönt. A legutóbbi két világbajnokságon döntőt játszó – Moszkvában diadalmaskodtak is – csapat stabilitása a kevésbé szórakoztató futball ellenére is szemet szúr. Hiába a mindössze három szerzett gól (kettő öngól és egy tizenegyes), a legkevesebbet is Franciaország kapta eddig a tornán, csak Robert Lewandowskinak sikerült Mike Maignan kapujába találni – tizenegyesből.

A Maignan, Saliba, Kanté tengely masszívan állja eddig a rohamokat

A kiválóan teljesítő William Saliba által vezérelt négytagú bekksor, a visszatérő N’Golo Kantéval, Adrien Rabiot-val, netalán a Real Madrid fiataljaival, Eduardo Camavingával és Aurélien Tchouaménivel megtámogatva eddig áthatolhatatlannak bizonyult az ellenfelek számára. Egyetlen ellenfél sem jutott tizenegyesek nélkül 0,9-es xG fölé, Maignannak átlagosan három kapuját eltaláló lövéssel kellett csak szembenéznie.

Mbappé sérülése is óvatosabbra írta át a francia terveket

A biztonságot azért is választhatta Didier Deschamps, mert az aduásza, Kylian Mbappé orrcsonttörést szenvedett az osztrákok elleni meccsen, az első játéknapon. Hiába került azonnal szakértő kezek közé a sérült testrész, hiába készült el rekordgyorsasággal a szükséges maszk, azért az állandó mozgás, rázkódás, ütközés, a párharcok és az esések közepette egy törött orr, vagy bármilyen más, nem teljesen egészséges végtag nem a legkellemesebb társ a pályán. Ez pedig nagymértékben csökkentette a gallok bármikor megvillanni tudó csodafegyverének hatékonyságát.

A frissen Madridba igazolt klasszis maródisága mellett is lenne azonban gólokban is mérhető támadópotenciál a francia keretben, ezt azonban nem ezen a tornán fogja kikísérletezni Deschamps.

Az eddig mutatott játék egyértelműen a spanyolok irányába billentené a mérleg nyelvét, illetve a szép és eredményes támadófutball szerelmeseinek a fejét is, azonban az angolok első számú sípmestere, Anthony Taylor tett arról, hogy az esélyek kiegyenlítődhessenek: a németek elleni negyeddöntőben 14 sárga és egy piros lapot is kiosztott, így a mai találkozón Spanyolország kénytelen mellőzni Daniel Carvajal, Robin le Normand és az egész tornától a sérülése miatt búcsúzni kényszerülő Pedri szolgálatait. Ettől azonban még nem lesz merészebb Franciaország!