Hogyan lett a Copa América a világ első kontinenstornája?
Míg a futball Európa-bajnokságok története „csak” 1960-ig nyúlik vissza, az első Copa Américára sokkal hamarabb, 1916-ban került sor, a legelső dél-amerikai nemzetek közötti tornát pedig még korábban, 1910-ben tartották. Miért ekkor kezdődött ennek a viadalnak a története, kik voltak a kulcsfigurák, és milyen történeti kontextusba ágyazódik be az Argentínában rendezett első Copa? Ezekre a kérdésekre keressük a választ.
A futball Eb mellett hamarosan a Copa América is kezdetét veszi, eljön tehát az éjszakai meccsnézések ideje, három hétig figyelhetjük az egyik legpatinásabb futballtrófeáért zajló küzdelmet. A címke ebben az esetben egyáltalán nem túlzó, hiszen több mint százéves történelmével ez a torna méltán van ott az egyetemes sporttörténet legfontosabb sorozatai között. Ám ahhoz, hogy megértsük, milyen szerepet tölt be a Copa a dél-amerikaiak (sport)életében, muszáj foglalkoznunk a történelmi kontextussal.
Függetlenné váló Argentína, forradalmi futball
Argentína modern történelme első néhány évszázadát spanyol gyarmatként töltötte. A hispán telepesek 1580-ban létesítettek itt állandó gyarmatot, a következő évszázadokban az ország különböző államformákban a Spanyol Birodalom része volt. A 19. század elején azonban Napóleon hódításainak köszönhetően megrendült a spanyol uralom, a független Argentínát végül 1816-ban kiáltották ki.
Mindez pedig azért fontos, mert az 1916-os Copa Américát az argentin függetlenség százéves évfordulójának alkalmából rendezték meg.
A futball eddigre már évtizedekre visszanyúló múlttal rendelkezett a kontinensen, így szinte elkerülhetetlennek tűnt, hogy egy ilyen tornát tető alá hozzanak.
A labdarúgást a kontinensre az európai gyarmatosítók hozták be, az 1860-as évek második felében Buenos Airesben már számottevő csoportok játszották a játékot. 1867-ban két angol bevándorló, Thomas és James Hogg megalapította az első dél-amerikai egyesületet, a Buenos Aires Football Clubot. Az 1890-es években egyre szélesebb körben terjedt el a sportág, majd 1910-ben már az első, kettőnél több ország részvételével megrendezett tornára is sor került. Ezen a viadalon Chile, Argentína és Uruguay vett részt, a mérkőzéseket májusban és júniusban rendezték, a trófeát az argentinok emelhették fel. 1916-ban pedig már az első olyan tornát is megtartották, amelyet hivatalosan Copa Américaként ismertek el, igaz, akkor még Campeonato Sudamericano de Fútbol néven futott a versenysorozat (egyébként ekkor alakult a CONMEBOl, a Dél-amerikai Labdarúgó-szövetség is).
Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy miért pont a futball lett az a sport, amely ilyen hamar hatalmas népszerűségre tett szert Dél-Amerikában. Matthew Brown kutató, a Sports in South America című könyv szerzője így fogalmaz ezzel kapcsolatban:
„Mindig is az fogott meg a leginkább, hogy mennyit jelent a helyieknek a futball, és hogy ezt a szenvedélyt milyen mértékben támogatják a különböző intézmények is. A foci különlegességét véleményem szerint Juan Villoro mexikói szerző fogta meg a legjobban, mindig rá hivatkozom ilyenkor. Szerinte a futball az emberi mivoltunk kifejezésének egyik legszabadabb formája, ráadásul valódi egyenlőséget teremt: nem megugorhatatlan a belépési szint, globális kommunikációs csatornákon terjed, még az időtartama is olyan, hogy egy hosszú munkanap után is meg tudunk nézni egy meccset.”
Brown egyébként kiemeli, hogy egy időben a rögbi is népszerű volt Dél-Amerikában, ám szerinte az olyan multikulturális társadalmakban, mint amilyen a kontinens legtöbb országáé, egy ennyire direkt kontaktsport nehezen honosodik meg hosszú távon (hiszen erőszakos konfliktusokat, társadalmi feszültségeket idéz fel).
Az első Copa hősei és tragédiái
Az első Copa Américát 1916. július 2–17. között tartották, négy nemzeti együttes részvételével. Uruguay, Brazília, Chile és a rendező Argentína vett részt a tornán, előbbi csapat rögtön meg is szerezte első kontinensbajnoki címét. A viadal során a gárdák körmérkőzéses formában találkoztak egymással, a győzelem kettő, a döntetlen egy pontot ért.
A torna találkozóit két stadionban rendezték. A Buenos Aires-i Gimnasia y Esgrima 18 ezres befogadóképességével akkoriban az ország futballjának egyik szentélye volt, azonban az 1910-es éveket követően inkább rögbieseményekre használták, manapság koncertek helyszínéül szolgál. A másik helyszín a 30 ezer néző befogadására alkalmas avellanedai Racing volt, amely létesítményt aztán az 1940-es években zárták be, hogy új stadiont építsenek a városban.
Az első Copa gólkirálya az uruguayi válogatott játékosa, Isabelino Gradín volt, aki karrierje során mindössze két együttesben fordult meg, a Peñarolban és az Olimpiában. Az ő személye a torna idején jelentős vitát generált, hiszen a chileiek azzal vádolták meg, hogy egy csapattársával együtt afrikai felmenőkkel rendelkeznek, így nem vehetnének részt a tornán.
Nem ez volt azonban az egyetlen botrány az első Copán, hiszen az argentin–uruguayi mérkőzés alig kezdődött el, amikor a játékvezetőnek néhány perc után meg kellett állítani a találkozót, mert a nézőtéren zavargások törtek ki, majd az egyik falelátón tűz ütött ki. Mivel a meccset nem tudták befejezni az eredetileg kijelölt stadionban, így végül a másik helyszínen játszották le (0–0).
Kiemelt fotó: Uruguay Football ENG X
Szerző
