„Ilyen rendszert én nem képviselek!” – Fair Play (filmajánló)
1983. Ekkor született a ma érvényes legrégibb atlétikai világcsúcs Csehszlovákia dicsőségére, és ekkor játszódik az országban az egyik legmegrázóbb, realista, sporttémájú filmdráma, a Fair Play. Bárdos Judittal a főszerepben a csehek Oscar-díjra jelölték.
A pozsonyi Bárdos Judit alakítja Anna Moravcovát, a tehetséges sprintert, aki az 1984-es Los Angeles-i olimpiára akar kijutni. A képességeit látva pedig a szocialista rendszer abban a kegyben részesíti, hogy beveszi az állami szintű „gyógyszerelési programba” – magyarán elkezdi doppingolni. Kedvesen és kegyetlenül.
Lélegzetelállító tájakon fut a Magas-Tátrában, a teljesítményén egyre inkább látszik a változás, az egészségügyi állapotán pedig a mellékhatások. A gyönyörű nő elindul a férfivá válás útján, biológiailag. Az utolsó szót kiemelnénk, és egy kis kitérőként felidézzük a legrégibb világcsúcsot tartó Jarmila Kratochvílová versenyeit. Bár 800-as rekorderként megjelenésében kifejezetten a férfiakhoz hasonlított, azok a kollégáink, akik kapcsolatba léptek vele, lényének nőiességére csodálkoztak rá. (1:53.28-as eredményéhez négy évtized alatt mindössze ketten tudtak egy másodpercnél közelebb kerülni, az egyikük Caster Semenya volt.)
Ami a Fair Playt illeti, sokkal, de sokkal több mint egy 100 perces német-cseh-szlovák film; Andrea Sedlácková 2014-es alkotását nem véletlenül jelölték a csehek 2014-ben Oscar-díjra a legjobb idegen nyelvű filmek között. A futónő édesanyját meghurcolta a rendszer, így tehetséges teniszezőből takarítónő lett. Az édesapja disszidált, a barátja családjával együtt nyugatra akar menekülni, mindezek mellett az édesanya éppen azért biztatja doppingolásra – így az állami szervekkel való együttműködésre –, hogy az eredményeinek köszönhetően átjusson a vasfüggönyön, és a túloldalon maradjon.
Anna egyre inkább magára marad. Egy család drámája bontakozik ki, orvosi, etikai, társadalmi, politikai és mindenekelőtt emberi kérdésekre adhatunk magunknak választ, mígnem az édesanya és az olimpiai szintidőt megfutó lánya is megadja a feleletet, az utolsó pillanatban.
„Ilyen rendszert én nem képviselek!” – emeli ki a tételmondatot a Filmtekercsen a fiatalon elhunyt Sergő Z. András, a keleti-európai filmek egykori szakértője, az Eurosport volt munkatársa.
Anya és lánya végül emberek maradnak az embertelenségben. Akkor is, ha ezzel minden érdekük ellen vannak, és akkor is, ha ebből börtönbüntetés lesz – az édesanyánál rendszerellenes röpiratokat találnak, de visszautasítja a titkosszolgálat kiszolgálását.
A rendszer romlottsága a film után, a történelemben újfent megmutatkozik, hiszen 1984 tavaszán a keleti blokk bojkottálta a Los Angeles-i nyári játékokat, saját sportolóikat újból, máshogyan feláldozva.
Kiemelt fotó: Variety.com