Ismét az első osztály felé tekinthet a Sporting Gijón

A Sporting Gijón a spanyol országos bajnokság 1929-es kialakítása óta sosem játszott a másodosztálynál alacsonyabb ligában. Eddigi szereplése alatt 42 idényt húzott le az első osztályban és 51 szezonban volt tagja a másodosztálynak.

14 éves fiatalok alapították

A Spanyolország északnyugati részén található Asztúria régió legnagyobb városának, a több mint 270 000 lakosú Gijónnak 1905 óta van futballklubja. Az akkor mindössze 14 éves Anselmo López az utcákon focizó barátaival alapította az egyesületet, ő maga a csapat kapusa és első elnöke volt. (Később a regionális szövetség főtitkáraként tevékenykedett, 28 évesen bélgümőkor következtében vesztette életét.) A csapat kezdetben más helyi szerveződésekkel játszott mérkőzéseket, de a többi csapat rövid időn belül megszűnt, így a Sporting lett a város első számú klubja. Játékosai a kezdetektől piros-fehér csíkos mezben szerepeltek, amely igen népszerű színösszeállítás volt akkoriban, hiszen a bilbaói Athletic Club és a madridi Atlético is hasonló szerelést választott.

XIII. Alfonz spanyol király a királyi jelzővel ruházta fel az egyesületet, így a klub hivatalos neve Real Sporting de Gijón lett. A klub első nagy sikere az 1914-ben megnyert asztúriai bajnokság volt, három évvel ezt követően vették használatba a Spanyolország legrégebben épített stadionjának számító El Molinónt, amely azóta is a csapat otthonául szolgál. 1969-ben a gijóni stadion lett az első teljes egészében fedett lelátókkal rendelkező létesítmény az országban, egy évvel később pedig itt játszották (az Osasuna ellen) az ország történetének első élő televíziós meccsét.

Az országos bajnokságok 1929-es kialakítása után a klub a másodosztályba nyert besorolást, ahonnan először 1944-ben jutott fel az élvonalba. 1940 és 1970 között egy ideiglenes törvény megtiltotta az idegen nyelvű csapatnevek használatát, így három évtizeden keresztül Real Gijón néven versenyzett. Első nekifutásra a legmagasabb osztályban négy idényt húzott le, majd bár időről időre visszatért, többnyire a második vonalba rendezkedett be. Az 1960–1961-es szezon végeztével kiesett volna a másodosztályból, azonban egy visszalépésnek köszönhetően osztályozót játszhatott a bennmaradásért, melyet sikerrel vívott meg.

A csapat sikerkorszaka, legnevesebb játékosai

A szűk három évtized alatti egyetlen kiesés utáni visszatérés alkalmával a Gijón először kvalifikálta magát a nemzetközi porondra az 1977–1978-as bajnokságban elért ötödik helyezéssel. Az ezt követő szezonban a Real Madrid mögött mindössze négy ponttal lemaradva a második, majd az 1979–1980-as idényben a harmadik helyen végzett.

A minden idők legjobb Sporting Gijónjából a klublegenda Quini mellett Cundi és Antonio Maceda is a spanyol válogatott meghatározó játékosa volt, míg az argentin Enzo Ferrero korábban a Boca Juniorsnál ért el sikereket.

Az oviedói születésű Quini (Enrique Castro González) az első osztályban háromszor, a másodosztályban kétszer volt gólkirály. Az egyesület ikonikus alakja a két évtizedes pályafutása nagy részét Gijónban töltötte, de négy évig az FC Barcelonát is erősítette. 1981-ben a katalánok játékosaként egy Hércules elleni győztes bajnoki után két fegyveres elrabolta, majd 25 nap fogság után sértetlenül szabadon engedték, elrablói ellen azonban nem tett feljelentést. Quini túlélt egy rákos megbetegedést, azonban 2018-ban szívroham következtében életét vesztette. Halálát követően a tisztelet jeléül a stadion hivatalos elnevezésébe (Estadio Municipal El Molinón-Enrique Castro Quini) is bekerült a neve.

A csapat kiváló kapusát, Juan Carlos Ablanedót az 1980-as években háromszor jutalmazták a spanyol bajnokság legjobb hálóőrének járó Zamora-trófeával.

Akárcsak a bajnokságban, az országos kupa, a Copa del Rey történetében is a második helyezés volt a klub legjobb eredménye: az 1981-es döntőben az FC Barcelonától, egy évvel később pedig a Real Madridtól kapott ki. Így igazán nagy sikert soha nem vitt véghez, legnagyobb eredménye az öt másodosztályú bajnoki cím. A Sporting a legsikeresebb időszakában hat alkalommal mérette meg magát a nemzetközi porondon, azonban az egyenes kieséses lebonyolításban zajló UEFA-kupából négyszer már az első, kétszer a második fordulóban kiesett.

Legnagyobb regionális ellenlábasa a Real Oviedo. Az asztúriai derbi már csaknem 100 éves múltra tekint vissza, 1926 óta több mint 150 mérkőzést játszottak az első osztályban. Ugyan fénykorukban az első osztályban csaptak össze egymással, immár évek óta a másodosztályt színesíti a mindig felfokozott hangulatú rangadó.

Nagyszerű labdarúgókat indítottak útnak

Az 1990-es évektől kezdve anyagi gondokkal küzdő egyesület sokáig hősiesen tartotta magát az első osztályban, azonban az 1997–1998-as szezonban mindössze 13 pontot szerezve sereghajtóként végzett. A következő években történt tulajdonosváltások nem vezettek sikerre, a növekvő tartozások miatt 2005-ben a megszűnés is komolyan fenyegette a klubot. 2008-ban, Manuel Preciado hatéves edzősége idején a csapat a másodosztály harmadik helyezettjeként visszatért az első osztályba, majd zsinórban négy szezont is eltöltött a LaLigában. A 2012-es újabb kiesét követően három szezont húzott le a második vonalban, majd újból visszatért két szezonra a helyi kötődésű Abelardo Fernández vezetésével, azonban 2017 óta ismét távol van a legmagasabb osztálytól.

Abelardón kívül a Gijónból olyan későbbi válogatottak kerültek ki az elmúlt évtizedekben, mint a világ- és Európa-bajnok David Villa, a később a Real Madridban és az FC Barcelonában címeket nyerő Luis Enrique, vagy éppen az ugyancsak válogatottságig jutó Javier Manjarín és Juanele.

Mexikói tulajdonos lépett színre

A Sporting Gijón a legutóbbi kiesését követően először negyedik lett a másodosztályban, majd egyre inkább beleszürkült a LaLiga2 mezőnyébe és a legutóbbi két kiírásban már csak az utolsó, bennmaradást jelentő helyen ért célba.

2022 nyarán az akkori főrészvényes eladta a klub többségi tulajdonrészét a mexikói Orlegi Sports élén álló Alejandro Irarragorrinak, aki a Sporting történetének első külföldi tulajdonosa lett. A közép-amerikai befektető hosszú távon gondolkozik és székfoglalójában a klub akadémiájának felvirágoztatását tűzte ki célként.

Az új vezetés első évében a csapat csak a 17. helyen végzett az idény közben kinevezett Miguel Ángel Ramírez irányításával, azonban az edző első teljes idényében már hatékonyabban teljesített. A Kanári-szigetekről származó Ramírez évek óta az amerikai kontinensen dolgozott, gijóni hazatérése előtt az ecuadori Independiente del Vallét, a brazil Internacionalt és az MLS-ben szereplő Charlotte FC-t gardírozta. Bizonyára az elnök és az edző kapcsolatainak is köszönhető, hogy több tengerentúli játékos is tagja a keretnek, akik közül a legnevesebb a Boca Juniors egykori csapatkapitánya, Carlos Izquierdoz és a korábbi kolumbiai korosztályos válogatott Juan Otero.

A 2023–2024-es szezonban a 25. forduló után a Sporting a bajnokság hetedik helyén áll, nem messze a rájátszástól. A bajnokság végén az első két helyezett automatikusan feljut, az alapszakaszt a harmadiktól a hatodik helyig záró csapatok a playoffban döntenek a harmadik feljutó kilétéről.

A gijóniak olyan nagy múltú együtteseket is megelőznek, mint a Real Zaragoza vagy a Racing Santander. Úgy tűnik, hogy most minden korábbinál jobb esélyeik vannak arra, hogy Asztúriában belátható időn belül újra LaLiga-mérkőzéseket rendezzenek, de ehhez bizonyára még erősödniük kell.

A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője. További érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:

https://futballtango.blog.hu/

Kiemelt kép: Real Sporting de Gijón