A spanyol másodosztályban szenved az egykori hatszoros kupagyőztes

Az egykori hatszoros Spanyol Kupa- és egyszeres KEK-győztes Real Zaragoza már egy évtizede a spanyol másodosztályban szerepel, és nem úgy tűnik, hogy egyhamar visszatérhet a legmagasabb osztályba.

Az első sikerek az 1960-as években

Zaragoza Spanyolország északi részén található, Madrid és Barcelona között nagyjából félúton. Az Aragóniai Királyság egykori koronázó székhelye, Spanyolország ötödik legnépesebb városa, 2021-es adatok szerint 675 000 lakosa van. Az Ebro folyó partján, egy völgyben fekszik, ahol a Huerva és a Gállego folyó beletorkollik az Ebróba. A futballklubot 1932-ben alapították két helyi egyesület, az Iberia SC és a Real Zaragoza CD egyesítésével.

Az új egylet a harmadosztályban kezdte meg működését, de hamar feljutott a második vonalba, a spanyol polgárháborút követő hároméves kényszerszünet után pedig történetében először, 1939-ben már az első osztályban szerepelt. A Real Zaragoza két szezon után kiesett, majd egy évre visszatért, de az 1950-es évek elejéig ismét távol került az élvonaltól, amikor újból csak két szezont töltött el az első osztályban.

A csapat 1957-ben foglalhatta el máig használatos otthonát, a 33 608 néző befogadására alkalmas La Romaredát. Az Aragónia legnagyobb, Spanyolország 12. legnagyobb stadionja három csoportmérkőzésnek adott otthont az 1982-es világbajnokságon, legutóbb pedig 1994-ben esett át felújításon.

Azok után, hogy az együttes 1956-ben visszatért az első osztályba, az 1960-as években nagyszerű eredményeket ért el. A csapat játékosait akkoriban a Los Magníficos (csodálatosak) becenévvel illették.

Eközben két bronzérmet nyert meg, míg 1964-ben és 1966-ban egyaránt elhódította az országos kupát. Ráadásul a Zaragoza első nemzetközi sikere is erre az időszakra esett, ugyanis a csapat megnyerte a Vásárvárosok-kupája 1963–1964-es kiírását. A nemzetközi menetelés alkalmával a negyeddöntőben a Juventust, a fináléban a Valenciát múlta felül.

Az 1961–1962-es idényben a később az FC Barcelonánál is sikeres perui Juan Seminario 30 meccsen szerzett 25 góljával a spanyol bajnokság gólkirálya lett. A sikerkorszakban rajta kívül olyan kiválóságok alkották a kék-fehérek támadósorát, mint Canário, Carlos Lapetra, a klub történetének legeredményesebb játékosának számító Marcelino, valamint EleuterioSantos és Juan Manuel Villa.

Kupaspecialisták

Bár a klub 1971-ben kiesett az első osztályból, nem sokkal a visszatérés után előbb egy újabb harmadik, majd egy második helyezést jegyzett a bajnokságban. A Zaragoza az 1974–1975-ös szezonban a Real Madrid mögött elcsípte a második helyet, egy évvel később pedig az Atlético Madrid ellen kupadöntőt játszott. Az évtized végén ugyan újból kiesett az élvonalból, ám azonnal visszatért és 1978-tól kezdve több mint két évtizeden át folyamatosan az élvonal tagja volt.

1986-ban harmadik alkalommal nyerte meg az országos kupát, miután a döntőben az uruguayi válogatott Ruben Sosa góljával 1-0-ra legyőzte az FC Barcelonát. 1991 tavaszán a Zaragoza csak a Real Murcia elleni osztályozón őrizte meg élvonalbeli tagságát, de bennmaradt az első osztályban. Az idő tájt három szezonban a szabadrúgásgóljairól is híres paraguayi José Luis Chilavert védte a csapat kapuját.

Ezt követően Víctor Fernández irányítása alatt a Zaragoza rendre a spanyol bajnoki mezőny első felében végzett, majd 1994-ben újból magasba emelhette a Spanyol Kupát, miután a gól nélküli döntetlennel záruló finálé végén tizenegyesrúgásokkal győzte le a Celta Vigót. Kupagyőztesként elindulhatott a KEK 1994–1995-ös kiírásában, melyet fantasztikus menetelés végén meg is nyert. Az aragóniaiak a döntő felé vezető úton a Feyenoordot és a Chelsea-t is kiejtették, majd a párizsi fináléban hosszabbításban diadalmaskodtak 2-1-re az Arsenal ellen. A kupadöntőben a sorozatot nyolc góllal záró Juan Esnáider fantasztikus találata után a 119. percben Nayim a felezővonal közeléből emelt David Seaman hálójába. A KEK-győztes csapat egyik legjobbjának tartott Gustavo Poyet a Chelsea-nél töltött időszakát megelőzően hét évet töltött a Zaragozában. Az uruguayi irányító ezalatt 207 mérkőzésen 53 gólt szerzett a csapat színeiben.

Nemzetközi szereplések, nagy nevek az ezredforduló környékén

A Büntető olvasószerkesztője, Dévényi Zoltán 1995 őszén a helyszínen tekintette meg a KEK-címvédő Zaragoza 2-1-re megnyert hazai mérkőzését a sorozat második fordulójában az FC Bruges ellen. Kérésünkre felelevenítette az akkori emlékeit:

„Egy hosszú spanyol túrán vettünk részt autóval, a Zaragoza mellett láttuk a Real Madrid–Ferencváros (6-1) és az FC Barcelona–Vitória Guimaraes (3-0) meccseket. Fantasztikus nevekből állt a csapat: Cáceres, Nayim, Poyet, Morientes, de számomra Dani García volt a legjobb. Nagyjából 25 000 néző volt a stadionban, fantasztikus atmoszférát teremtettek. A La Romareda mindkét oldalán hatalmas közparkok vannak, nagyon rendezettek, gondozottak voltak már közel 30 éve is. Ott gyülekezett a Ligallo Fondo Norte, a legnagyobb, legrégebbi helyi ultracsoport. A többezer szurkoló onnan vonult a stadionhoz, nem sokkal a meccs előtt özönlöttek csak be a szektorokba, ami kicsit furcsa volt. A rendezők jellemzően idősebb férfiak voltak, és olyan sapkát viseltek, mint a baszkok. A nézőtéren szinten mindenki dohányzott, nagyon erős szagú cigarettát szívtak, az illata az egész stadiont belengte, szerintem még a pályán is érezték a játékosok. Nagyon kedves emlék ez a túra.”

A Deportivo La Coruna történelmi bajnoki címével záruló 1999–2000-es idényben a Zaragoza még a negyedik helyen végzett, a következő szezonban azonban épphogy bennmaradt az első osztályban, közben ismét a Celta Vigo legyőzésével hódította el a Spanyol Kupát 2001 júniusában.

A klub 2002-ben sereghajtóként kiesett az élvonalból, de azonnal visszatért és 2004-ben az eddigi utolsó, hatodik alkalommal is megnyerte a kupasorozatot. A fiatal David Villa is a csapatot erősítette 2003 és 2005 között, mielőtt a Valencia CF soraiban nemzetközi sztárrá vált volna. Ugyancsak ebben az időszakban neves argentin kontingens is erősítette a keretet, hiszen a Milito testvérek, Pablo Aimar, Roberto Ayala és Andrés D’Alessandro is megfordult a csapatnál, amely 2007-ben egy hatodik helyet is ünnepelhetett.

Ebben az idényben Diego Milito 23 góljával harmadik lett az Aranycipőért folytatott versenyben Francesco Totti (AS Roma, 26 gól) és Ruud van Nistelrooy (Real Madrid, 25 gól) mögött.

Egy évtizede a másodosztályban

A Zaragoza a 2007–2008-as idényben ismét kiesett az első osztályból, de újból rögtön visszajutott és további négy szezont töltött el az élvonalban 2009 és 2013 között. Akkoriban viszont már csak a mezőny második feléhez tartozott, majd tíz évvel ezelőtt sereghajtóként búcsúzott, azóta pedig nem volt számára visszaút.

Két alkalommal tudott igazán közel kerülni a feljutáshoz, 2018 és 2020 tavaszán egyaránt harmadik lett a bajnokságban, így részt vehetett a rájátszásban, de mindkét esetben már az első körben búcsúzott – előbbi idényben a Numancia, utóbbi alkalommal a később feljutó Elche állította meg.

Az előző idényt a Zaragoza a tizedik helyen zárta, jelenleg három fordulóval a bajnokság vége előtt a 14. helyen tanyázik, közelebb a kieséshez, mint a rájátszáshoz. Némi reménysugarat jelenthet a csapat számára, hogy tavaly áprilisban egy amerikai milliárdos Jorge Mas Santos vezette befektetési alap szerezte meg a klub részvényeinek többségét. Ha a tulajdonosok hajlandók lesznek áldozni az erősítésekre, belátható időn belül talán újra feljebb juthatnak a kék-fehérek, hogy ismét igazán hangulatos mérkőzéseket játszhassanak a La Romaredában.

Korábbi írásaink „eltűnt” spanyol csapatokról:

A Málaga sikerének és bukásának története

Santanderben már csak távoli emlék a LaLiga

Az ezredforduló felejthetetlen spanyol bajnoka

Csak a negyedosztályban szerepel a legrégebben alapított spanyol egyesület

A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, további érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:

https://futballtango.blog.hu/