Japán villámcsapás szakította félbe a spanyol passzolgatást
A spanyolok a szünet előtt az előnyük birtokában passzolgattak nyugodtan a japánok ellen, de a lefújás előtt már a hátrányuk sem zavarta őket különösebben. Ami közben történt, az új fejezetet nyitott a labdarúgás történetében: a minimális labdabirtoklás is elég, ha egy szupervonat sebességével párosul.
Meccsritmus – Sétálgatásból száguldás
A második félidő pillanatok alatt felülírta az elsőt, így utóbbit intézzük el annyival, olyan volt, mint egy forró nyári napon a langyos Balatonban sétálgatni, hogy felüdülést nyerjünk. Az esélyesebb csapat hamar megszerezte a vezetést, irányította a játékot, az esélytelenebb kereste a labdát.
Aztán jött a hideg zuhany a spanyolok nyakába, és rajtuk kívül mindenkinek jót tett (leszámítva persze a németeket, akik Japán győzelmével gyakorlatilag nem juthattak tovább). A japánok előbb letámadtak, majd időnként a Sinkanszen sebességével rohantak át a spanyol védelmen, fordítottak, végül pedig megtartották az előnyt. Átmenetileg meghűlt a vér a spanyolokban is, hiszen a csoport másik meccsén a Costa Rica-iak is fordítottak, vagyis a virtuális tabellán mindkét európai nagycsapatot megelőzték, azaz volt egy olyan rövid időszak, amikor Japán és Costa Rica állt továbbjutásra.
Majd persze a spanyolokhoz is eljutott az újabb és újabb német találatok híre, tovább támadgattak azért, még egy-két helyzetet is kidolgoztak, de a passzok hatalmas számából is látszódott (összesen 1000 fölé jutottak), nagy szörnyűség nem történik velük, ha másodikként mennek tovább. (Elkerülhetik például Brazíliát a negyeddöntőben, már ha eljutnak addig.)
Magasles – A csapatmunka diadala
Doan Ricu és Tanaka Ao a japán gólszerzők, előbbi a félidőben állt be, és mindjárt egyenlített, utóbbit pedig a meccs legjobbjának választották. De igazából ez egy elképesztő csapatmunka volt, amolyan japános, távol-keleties, az arrafelé jellemző munkamorálra és életszemléletre jellemző, amelyben az egyén teljesen aláveti magát a közösségnek.
Ami jó volt
A South Park szerint a japánoknak ugyan nincs lelkük, de a második félidei eufória alapján gyanús, hogy mégiscsak van. Bár szinte minden csapat szurkolótáborát élmény nézni, az előző napokat is felülmúlta a mostani, egy kicsinek hitt csapat csodája láttán, amit rendesen megkönnyeztek a szurkolói.
Ami nem volt jó
Unai Simón úgy szedte be az elsőt, ahogyan nagyon nem szabad. Potyagólt a legnagyobb kapusok is kapnak, de egy távoli félmagas lövést, amely a rövid sarokra megy – és nem is igazán pontos –, illik megfogni.
Kit kövessünk tovább?
Mindkettő útja és játéka felettébb érdekes lehet az egyenes kieséses szakaszban. Japán ezzel a sebességgel, amely még talán az afrikai játékosokét is felülmúlja, új dimenziót jelenthet a labdarúgásban, minimális labdabirtoklás is elég a számára a győzelemhez (jelen esetben 18 százalék). A horvátok ellen is nyilván megmutatnák majd egy villámháború erejét valamikor, amikor a legkevésbé várja az ellenfél. Spanyolország a veresége ellenére Marokkó ellen esélyes a továbbjutásra, de abból is nagy meccs lehet a legjobb tizenhat között.
Kiemelt kép: Clive Mason/Getty Images