Reggeli kávé Rudival – egy milliméteren múlt Németország továbbjutása

Az 1966-os világbajnokság óta, mióta rögzítenek statisztikai adatokat, még soha nem veszített úgy el egy csapat egy mérkőzést, hogy több, mint hétszázat passzolt volna. Ezen a világbajnokságon rögtön két válogatott is elmondhatja ezt magáról, hiszen Japán mindkét futballnagyhatalom képviselőit úgy verte meg, hogy szinte alig találkozott a labdával. Luis Enrique játékosai 1059 passzal és 93%-os passzhatékonysággal zárták a találkozót, ami csak azért nem számít új csúcsnak, mert Costa Rica ellen kettővel több átadásra jutott idő. A két középső védő, Rodri (204) és Pau Torres (174) több sikeres passzal végzett egyenként, mint az egész japán válogatott (153), és ez azon túl, hogy nagyon árulkodó adat, sok kérdést fel is vet Spanyolország mérkőzéshez való hozzáállásával kapcsolatosan.

Miután már a délutáni párosítások után biztossá vált, hogy az F-csoportból Marokkó jutott tovább első helyen, Horvátország pedig a másodikon, így a spanyolok számára ideális forgatókönyv az lett volna, hogy egy szoros vereséggel a csoport második helyén jutnak tovább. Ez azt eredményezhette volna, hogy nem csak az egyik esélyest, Németországot zárják el a további küzdelmektől, hanem egy gyengébbnek gondolt afrikai együttes ellen játszhatnak a nyolcaddöntőben, elkerülve az argentinok, illetve nagy valószínűséggel a brazilok ágáról is.

Spanyolország az ezernél is több passzal az egész mérkőzés alatt 82%-ban birtokolta a labdát, a második félidőben pedig, amikor a játékrész nagy részében futniuk kellett volna az eredmény után, támadni és helyzeteket kialakítani, akkor 0,31-es xG-re volt csak képes az a csapat, melynek a két középső védője új passzrekordot állított fel. Magyarul hátul járatták a labdát. A német válogatott a jó játéka ellenére saját magának, az első játéknapon elkövetett pár perces kihagyásának köszönheti búcsúját, de ettől függetlenül a sportszerűség és a futball íratlan szabályainak határát súrolja az ibériai vállalkozó kedv és hozzáállás.

Álvaro Morata ezúttal is eredményesnek bizonyult, így mind a három csoportmérkőzésen betalált, ez korábban egyetlen spanyol labdarúgónak sikerült csak világbajnokságon, Telmo Zarra 1950-ben szerzett gólt az összes csoportellenfél ellen. Japán olyat tett, amit egyetlen gárda sem korábban világbajnokságon, 17,7%-os labdabirtoklással – Doan Ricu 48. és Tanaka Ao 53. percben elért találatával – nyerte meg a találkozót (2–1). Egészen hihetetlen, hogy Japán attól a Costa Ricától vereséget szenvedett, amelyet a spanyolok 7–0-ra legyalultak, a két nagynevű ellenfelet viszont egyaránt legyőzte. A spanyolok ellen öt, a németek ellen nyolc perc alatt fordítottak, és elsőként zárták az E-csoportot. Horvátország vár rájuk a legjobb tizenhat között.

A Horvátország–Belgium találkozó is beállt a gól nélküli mérkőzések sorába, de ilyen 0–0-s mérkőzéseket szívesen néz az ember, különösen a második félidőre gondoljunk. A belga válogatott önmagához képest jól teljesített, nekik kellett futni az eredmény után, de ez semmit nem von le abból, hogy az eddigi legjobb produktumot láthattuk tőlük. Az izgalmas és fordulatos találkozót 3,06-os xG-mutatóval zárták, ami azt mutatja, hogy minimum három gólt kellett volna szerezniük a helyzeteik minősége alapján. De ezúttal egyet sem szereztek, pedig az sem szokatlan, hogy ilyen statisztikával egy gárda megszórja az ellenfelét, ilyen volt például Spanyolország Costa Rica ellen, ahol 3,53-as xG-re szereztek hét gólt Moratáék.

A helyzetekből a szünetben pályára lépő Romelu Lukaku vállalt a legtöbbet, 1,73-es xG-re egyszer sem sikerült a kapuba találnia, pedig négy igen kedvező lehetősége is adódott a második játékrészben. Ezzel azonnal a kihagyott nagy helyzetek listájának az élére ugrott, ami nem kis teljesítmény, ha hozzávesszük, hogy az Inter sérülésből felépülő játékosa mindezt 45 perc alatt hozta össze és jobb minőségű helyzetei voltak ennyi idő alatt, mint a csoportgyőztes marokkói válogatottnak Kanada és Horvátország ellen összesen.

A világbajnokságot a világranglista második helyéről kezdő Belgium tehát képtelen volt bevenni Dominik Livakovic kapuját, ebben pedig leginkább a húszéves Josko Gvardiol volt a kapus segítségére. Gulácsi Péter és Szoboszlai Dominik csapattársa olyan érett futballt és jó teljesítményt tett le az asztalra tegnap délután, amely után bármelyik top csapat kitöltetlen szerződést tolhatna az orra alá. A 95%-os passzhatékonysága mellett a legtöbb tisztázás is a nevéhez fűződik, egyetlen egyszer sem sikerült kicselezni, átjátszani a mérkőzés folyamán, nyolc labdavisszaszerzéssel, három győztes párharccal és két sikeres szereléssel zárta a találkozót, nem mellesleg pedig az előre játékból is kivette a részét. Az első félidőben nem kis érdemeket szerzett Dries Mertens semlegesítésében (őt le is kapta Roberto Martínez szövetségi kapitány), a második játékrészben pedig Lukaku sem találta meg mellette a mérkőzés ritmusát.

Kanada második nekifutásra is győzelem nélkül zárta a tornát, hasonló statisztikával csak El Salvador dicsekedhet. Belgiumnak ez az első nagy tornája 2000 óta, ahol nem tud továbbjutni a csoportból, eljött az idő a váltásra a Benelux államban. Marokkó csoportelsőségével az első afrikai csapat Nigéria 1998-as szereplése óta, aki az élen tudott végezni kvartettjében, illetve ugyancsak Nigéria és a két napja kvalifikált Szenegál után a harmadik fekete kontinensről érkező nemzet, amelynek sikerült másodszor is a kieséses szakaszba lépnie.

Németország drámai körülmények között kénytelen elhagyni a tornát, igaz volt olyan három perc a mai este folyamán, amikor Costa Rica és Japán állt továbbjutásra a két európai top válogatott előtt. Hansi Flick csapata azonban a csereként beálló Kai Havertz és Niclas Füllkrug góljaival megfordította és 4–2-re megnyerte a találkozót, az eddigi legtöbb, 32 helyzetet kialakítva – 6,08-as xG mellett. A sok gól és az imponáló futball ellenére Németország egy milliméternek köszönhetően esett ki a világbajnokságról, hiszen ennyivel érintette kívülről a labda az alapvonalat a második japán gólnál, amellyel az ázsiaiak végül megverték Spanyolországot. A Nationalelf a 2018-as oroszországi vb-n két vereséggel és egy győzelemmel búcsúzott, ezúttal a négy pont sem volt elegendő a továbbjutáshoz. Így most ők hallgathatták fájó szívvel saját szurkolói rigmusukat: Auf Wiedersehen, azaz viszontlátásra, Németország! Egy remek válogatott jó futballjával lett szegényebb ez a világbajnokság.

Kiemelt kép: Bleacher Report Football