Karbonszálak és csókok – az aszfalton futás is lehet egészséges (mítoszrombolás?)

Utálok aszfalton futni. Fáj tőle a bokám, a térdem, mindenem, már a gondolattól is, hogy a járdán és az úttesten kell sportolnom, lakóházak között, minden sarkon megállva, autókra is figyelve, zajban és néha büdösben. Lehet, hogy minden fájdalmam csak pszichés eredetű?

Ami biztos, nem vagyok egyedül az érzéssel, az pedig már tudományosan bizonyított, hogy a zöld környezet mennyire egészséges a testnek és a léleknek. Az erdők, parkok hangulata, színvilága, levegője – és nem utolsó sorban a borítása; még a Bikás Park rekortánja is egész más érzetet kelt, mint az odáig vezető út. Más kérdés, hogy ha negyed órám van, akkor marad az aszfalton futás, amellyel lehet, hogy többet ártok magamnak, mint amennyit segítek.

De lehet, hogy nem.

Az aszfalton futás és a sérülések

Magyar gyógytornászok egy csoportja a Sherlock Rehab honlapján a szakirodalom alapján részletezte: veszélyes-e aszfalton futni, okolható-e a kemény talaj a különféle futósérülések kialakulásáért?

E szerint testünk ugyan képes arra, hogy a környezethez már az első lépés során alkalmazkodjon – mennyire feszüljenek vagy legyenek rugalmasak a szövetek az ütődés elnyeléséért –, mindennek viszont nehezen pontosítható ára van. Bár az ütközésből származó erőhatások és a sérülések szoros kapcsolata nem teljesen tisztázott, kevésbé rugalmas talajon nagyobb lesz a feszülés az ízületben, ami növeli a fáradásos sérülések esélyét.

Úgy látják, nem mindegy, milyen cipőt választunk, bár nem egyértelműen bizonyított, hogy a cipők különbözősége hogyan befolyásolja a sérülések arányát. Ha viszont „egy alapvetően egészséges tevékenységhez negatív attitűdöket csatolunk, valóban csak növeljük a sérülés esélyét”.

Optimális sebességgel a futás jót tesz a porckorongoknak, ám a gyorsabb futáshoz, nagyobb rázkódáshoz már nem tud olyan jól alkalmazkodni a gerincoszlop, így a betonon futás rejthet veszélyeket. A gyógytornászok egy meglepőnek tűnő tapasztalatot és tanácsot is hozzáfűznek mindehhez:

„Feltehetőleg az azonos felszínen futás is kockázatot rejt, ugyanis a test csak ahhoz az egy típushoz alkalmazkodik, és nem alakul ki a reflex sem, hogy korrigáljon, amikor nem az ideális környezetben van. Amennyire teheted, tedd változatossá az útvonalad: haladj át parkokon, lépcsőzz, ugorj át ágakat…”

A cipő

„Nézd meg az ötven évvel ezelőtti cipőket és a maiakat. Mi még olyan vékonytalpú sportcipőkben futottunk, mint a kínai tornacipők, ma viszont már mindent kitalálnak a becsapódás csökkentésére. A futásnál ugyanis a testsúlyod háromszorosa terheli a bokádat, a térdedet, a gerincedet, mindenedet, és betonon még nagyobb a terhelés. Az egyik amerikai sportszergyártó cég, a Saucony viszont olyan fejlesztésbe kezdett, hogy ma már kímélik a lábat a jó cipők. Bill Clinton is új fejlesztésű cipőkkel futott már”

– meséli honlapunknak Kárai Kázmér mesteredző, a patinás nagyvárosi maratonik televíziós szakkommentátora, aki a Budapest utcáin szerezhető sportélményről már beszélt az oldalunkon. Azt tanácsolja, akik futni kezdenek, mindenek előtt két dologra figyeljenek: a fokozatosságra és arra, hogy legyen jó cipőjük. A technika pedig legyen természetes.

Vastag talpak, nagy futók, óriási világcsúcsok

A cipőknél – mint a szakember részletezte – megjelentek a négy centiméter vastagságú talpak, és megjelent a Nike Alphafly-sorozata az országúti versenycipők között. Már a harmadik generációnál tart, és bár a vásárlóknak 100 ezres tételt jelent, percek alatt elkapkodják. Az idén februárban, huszonnégy évesen, autóbalesetben elhunyt Kevin Kiptum az októberi Chicagói Maratonin ebben futotta 2:00:35-ös világcsúcsát. Elsőként jutott 2 óra 1 perc alá – majdnem fél perccel.

Karbonszálak és csókok

Kárai Kázmér hozzátette, a rekordokat ma már csak akkor hitelesítik, ha a rekorder futócipője a nagyközönség számára is elérhető. A riói olimpia férfi maratonijának első három helyezettje (a kenyai Eliud Kipchoge, az etióp Feyisa Lilesa és az amerikai Galen Rupp) például még kísérleti cipőben jutott fel a dobogóra.

„Szeptemberben a Sport1-en én közvetítettem a Berlini Maratonit, amelyen az etióp Tigst Assefa megdöntötte a női világcsúcsot, majd levette az Adidas-cipőjét és csókolgatta. Vannak, akik szerint akár három percet is jelenthetnek a mai cipők, szerintem egy-másfél perc előnyt hoznak. A karbonszálaknak köszönhetően elrúgják a lábadat a földtől, nem neked kell megtenned”

– mondja a szakkommentátor.

Cipőcserék és spórolási lehetőségek

„Azért is nagyon fontos törekvés világszerte a becsapódás csökkentése, mert a maratoni futók több mint 200 kilométert futnak hetente. Kiptum például heti 300 kilométer körüli távot tett meg, és nem lehet mindig erdőben, puha talajon futni. Viszont ahogy egy autógumi is elkopik 60-70 ezer kilométer után, vagy a versenyautók gumija szétszakad hatvan kilométer után, úgy ezeket a futócipőket sem érdemes használni 1000-1200 kilométert követően. Elveszítik azt a tulajdonságukat, amiért megvettük őket, sőt olyan gyártmányok is léteznek, amelyeket csupán a maratoni egyszeri lefutására készítenek, utána el lehet dobni”

– folytatja a mesteredző, aki szerint nem feltétlenül kell százezres tételt kifizetnünk egy jó cipőért. Miután a márkák legújabb generációira hatalmas az érdeklődés, az eggyel korábbi változatokat töredék áron, 30-35 ezer forint körüli összegért kínálják, és ezek is rengeteget tudnak.

Nagyon nem mindegy az sem, hol vásárolunk. Egy belváros közeli plázához képest egy Budapest vonzáskörzetében lévő outletben akár az ár 70-80 százalékát meg lehet spórolni.

Ítélet

Lehet, hogy aszfalton futni utálatos, de elsősorban rajtunk és a hozzáállásunkon, a pénztárcánkon múlik, mennyire tesszük élvezetessé és egészségessé. Miután a gyógytornászok kifejezetten ajánlják a változatos terepet, az aszfaltra pedig minden jel szerint léteznek olyan cipők, amelyek segítik a biztonságot és a pozitív élmény kialakulását, kellő körültekintéssel érdemes néhány tízezer forintot befektetni a következő évek futásaiba. Nem félni kell, hanem természetesen futni a mesterséges környezetben is, bölcsen megválasztott tempóban, a fokozatosságot szem előtt tartva.