Két fecske nem csinál nyarat Paraguayban

Paraguay több korszakban is fontos szerepet játszott a dél-amerikai labdarúgásban, így a Copa Américán is, a legtöbben mégis csak az ezredforduló táján figyeltek fel a többek között a gólvágó kapus, José Luis Chilavert nevével fémjelzett válogatottra, amely zsinórban négy világbajnokságra is kijutott, 2010-ben pedig egészen a negyeddöntőig menetelt. Az akkori nagy generáció azonban már a múlté, a többnyire piros-fehér csíkos mezben pályára lépő együttes az elmúlt években sem kontinentális, sem nemzetközi szinten nem alkotott maradandót – az idei Copáról például szerzett pont nélkül búcsúzott.

 

Paraguay válogatottja az első négy Copán még nem vett részt, mivel nem volt a CONMEBOL tagja, 1921 óta viszont csupán öt alkalommal hiányzott a tornáról, és sikerből is jócskán jutott a csapatnak: 1953-ban és 1979-ben megnyerte a kontinensviadalt, ezüstérmet pedig összesen hat alkalommal szerzett – legutóbb 2011-ben, Argentínában.

 

Tulajdonképpen az Uruguay ellen elveszített fináléval zárult le a nemzeti csapat történetének legsikeresebb olyan időszaka, amelynek már az európai futballrajongók is tanúi lehettek: bár a gárda az 1986-os világbajnokságon is ott volt – sőt tovább is jutott a csoportjából – a világ igazán csak tizenkét évvel később, a franciaországi vb-n ismerte meg a hat és félmilliós ország nevét.

 

Az elsősorban Chilavert kapus védéseire, valamint a kőkemény és fegyelmezett hátsó alakzatra építő gárda sem Bulgáriától, sem Spanyolországtól nem kapott ki a csoportkörben, Nigériát pedig le is győzte, így a titkos esélyesnek tartott ibériai együttest megelőzve továbbjutott csoportjából, a nyolcaddöntőben pedig csak aranygóllal kapott ki a későbbi győztes házigazdáktól.

 

Négy évvel később a hátul szinte változatlan összetételben, elöl pedig immár Roque Santa Cruzzal felálló paraguayiak ismét eljutottak a nyolcaddöntőig: ezúttal ugyan kikaptak a spanyoloktól, a Dél-Afrika elleni döntetlen és a szlovének legyőzése azonban elegendőnek bizonyult a továbbjutáshoz. A legjobb 16 között a németek ellen egészen a 88. percig tartották magukat a dél-amerikaiak, ekkor azonban Oliver Neuville találata véget vetett a csapat menetelésének. 

Amit 2006-ban már nem sikerült megismételni, az uruguayi Aníbal Ruíz együttese hiába győzte le Trinidad és Tobago válogatottját, Anglia és Svédország túl nagy falatnak bizonyult, így Paraguay a csoportkör végén kénytelen volt hazautazni Németországból.

 

A következő, dél-afrikai vb-nek már úgy vághatott neki a csapat, hogy a riválisok ismerték, sőt tisztelték is Paraguay-t. Ez nem is csoda, hiszen a keretben olyan sztárok szerepeltek, mint az ekkor már a Manchester Cityt erősítő Santa Cruz, a Benfica csatára, Óscar Cardozo, vagy a dortmundi támadópáros, Nelson Haedo Valdez és Lucas Barrios.

 

A csapatban tehát volt potenciál, amit ki is hozott magából az argentin Gerardo Tata Martino vezette gárda: a csoportmérkőzések során az olaszokkal és Új-Zélanddal döntetlent játszott, a szlovákokat pedig 2–0-ra legyőzte, így csoportelsőként jutott a legjobb 16 közé.

 

A nyolcaddöntő nem tartozik a támadójáték szerelmeseinek kedvenc meccsei közé: Japán ellen 120 perc gól nélküli hadakozás után a tizenegyes-párbajt 5–3-ra megnyerték Cardozóék, így Paraguay a története legjobb eredményét elérve készülhetett a negyeddöntőre.

 

És alaposan fel is készült, a spanyolok ugyanis csak egy hajrában bebirkózott David Villa-góllal tudták két vállra fektetni a dél-amerikaiakat, akik a korábban látott remek védelmük mellett ezúttal időnként már támadásban is mutattak látványos dolgokat – minden esély megvolt tehát arra, hogy a jövő is tartogat néhány szép vb-pillanatot Paraguay számára.

 

Azonban egyáltalán nem ez történt: a 2014-es világbajnoki selejtező-sorozatban történelmi mélységekbe süllyedt a paraguayi válogatott, amely a kontinentális tabella utolsó helyén zárt, így esélye sem volt kijutni Brazíliába. 

Négy évvel később ennyire nem szerepelt tragikusan a csapat, de ezúttal is lemaradt a tornáról – ahogyan a 2022-es, katari vb-ről is.

 

A sikertelen világbajnoki kvalifikációk miatt felértékelődött a Copa América-szereplés, de a 2015-ös negyedik helyet követően ebben sem volt sok köszönet: az előző négy tornán csak két elbukott negyeddöntőt (2019-ben a házigazda Brazília, két évvel később pedig Peru búcsúztatta a csapatot tizenegyesekkel), és két balul sikerült csoportkört tud felmutatni Paraguay, amely az idei Copára először készülhetett úgy, hogy mindkét Premier League-ben szereplő légiósa ott lehetett a keretben. 

Miguel Almirón már az előző három kontinenstornán is pályára lépett, de 30 esztendősen, immáron öt és fél PL-szezonnal a lábában minden szempontból alkalmasnak tűnt arra, hogy a csapat vezérévé váljon – ráadásul éppen az Egyesült Államokban, ahol annak idején bajnoki címet szerzett az Atlanta United játékosaként.

 

Ráadásul idén már ott lehetett mellette Julio Enciso is: a Brighton húszéves ifjú titánja hosszú sérüléséből felépülve épp a szezon hajrájára lendült formába, így joggal várhattak tőle sokat a paraguayi szurkolók.

 

Akiknek a lelkesedését némileg mérsékelhette, hogy csapatuk Costa Rica mellett Dél-Amerika legjobb formában lévő válogatottjával, a két éve veretlen Kolumbiával, valamint Brazíliával is egy csoportba került.

 

A továbbjutáshoz tehát legalább egy bravúrra mindenképpen szükség lett volna, ez azonban elmaradt: a kolumbiaiak elleni hiába szerezte meg pályafutása első Copa-gólját Enciso, ez csak a szépítéshez volt elég.

 

A brazilok ellen még rosszabbul alakult a mérkőzés: a szünetben már háromgólos hátrányban volt Paraguay, amely hiába szépített Omar Alderete révén, végül 4–1-re kapott ki, és ezzel már az utolsó forduló előtt eldőlt, hogy nem juthat tovább.

 

A paraguayi futballrajongók a záró kört megelőzően már csak a szép búcsúban reménykedhettek, de nem sokáig: Costa Rica már a hetedik percben 2–0-ra vezetett, Ramón Sosa szünet utáni találata csak a vereség mértékének csökkentéséhez volt elég.

 

Paraguay tehát három vereséggel, három rúgott és nyolc kapott góllal zárta a tornát, így tovább rontotta amúgy sem túl fényes közelmúltbeli mérlegét:

a csapat az elmúlt egy év során 12 mérkőzést vívott, és ezek közül csupán kettőt, a Bolívia elleni hazai vb-selejtezőt és a Panama elleni felkészülési találkozót tudta megnyerni, ráadásul a tucatnyi találkozókon összesen négy találatra volt képes, ami egészen csapnivaló teljesítmény – főleg egy olyan csapattól, amelyben két Premier League-támadó is szerepel.

 

Bármennyire is rossz formában van az együttes, a világbajnoki részvételre megvan az esélye – igaz, ez elsősorban a létszámemelésnek köszönhető, a 48 csapatos vb-re ugyanis Dél-Amerikából hat csapat biztosan kijut, a selejtező-sorozat hetedik helyén záró gárda pedig pótselejtezőt játszhat majd.

 

Paraguay hat fordulót követően éppen ezen a bizonyos hetedik helyen áll – ami tulajdonképpen bravúrnak is tekinthető, ha azt nézzük, hogy a válogatott 540 percnyi játék alatt csupán egyetlen találatra volt képes. De legalább a védelem megfelelően teljesít, hiszen a három kapott gól nem ad okot szégyenkezésre.

 

A kvalifikáció neheze azonban csak most következik, szeptemberben ugyanis előbb idegenben Uruguay, majd hazai pályán Brazília lesz a paraguayiak ellenfele, novemberben pedig még Argentínát is fogadja az együttes – ezeken a meccseken is szükség lesz a stabil védekezésre, de támadásban is illene valamit mutatni, ha Paraguay nem akar az utolsó pillanatig izgulni a világbajnoki részvétel miatt.

 

Kiemelt fotó: lanacion.com.py