Kinőtte a rámaradt kabátot – Ivan Toney
A nemrég véget érő Championship-szezon gólkirályi címét elhódító Ivan Toney története sem akármilyen, de a teljesítménye talán még azt is felülmúlja. A Brentford csatára új ligarekordot állított fel, így jó eséllyel akkor is megvalósíthatja a Premier League felé tartó álmait, ha a csapata idén sem tudja sikerrel venni a playoff jelentette akadályokat.
Ivan Benjamin Elijah Toney karrierje szülővárosában, Northamptonban kezdődött. A helyi klub, a Town akadémiáján pallérozódott, tehetségét pedig több élvonalbeli klub is figyelemmel követte már akkoriban is, de a családjához közel akart maradni sokáig, így nem került sor a váltásra. Mindössze 16 esztendős volt, amikor bemutatkozhatott a „cipészek” felnőtt csapatában. Az FA-kupa első körének megismételt találkozóján debütált a hosszabbításra beállva, ahol egy gólpasszt is kiosztott, de végül büntetőkkel alulmaradtak a Bradford City ellenében.
A következő két szezon már egyre több esélyt tartogatott számára, sőt a második idényben már meghatározó tagja volt a csapatnak. Ezután jött el a pillanat, hogy betöltve a 18-at, elfogadta a Newcastle United ajánlatát és élvonalbeli játékossá vált. Az élet nem volt kegyes hozzá, ahogy ez oly sok ifjú tehetségről elmondható a Premier League-csapatoknál. Noha megkapta a bemutatkozás lehetőségét, de többnyire a második csapatban számítottak rá. Ezt követően elkezdődött a kölcsönadások időszaka, amit nagyon nehezen viselt lelkileg, és ez a teljesítményére is hatással volt.
Három szezon alatt öt alkalommal került új helyre – a Scunthorpe Unitednél kétszer is járt –, mígnem 2018 nyarán felhagyva azzal az álmával, hogy élvonalbeli játékos lesz, elfogadta a Peterborough United ajánlatát. Az állandóság kulcsfontosságú volt Toney számára. Amint beleszokott a helyi közegbe, azonnal meghatározó lett. Első szezonját a „The Posh” mezében 16 góllal és 7 gólpasszal zárta, amivel a csapat legjobbja lett a szurkolók szerint. A második idényében még egy lapáttal rá tudott tenni: megszerezte a gólkirályi címet 24 találattal, de a 6 előkészítését sem szabad elfelejteni, ami alátámasztja, amit a társak sokszor mondanak róla, hogy minden klubjánál első a csapatérdek, másodlagos az egyéni.
A 2019/20-as League One-szezon legjobb gólvágója és legjobb kapusa is a Peterborough United együttesét erősítette. (Forrás: EFL)
A remekül sikerült Cambridgeshire-i időszak okán már télen érdeklődést mutatott iránta a Brentford FC, amelynek végül a nyáron sikerült is megállapodni a Peterborough vezetőségével és a játékossal is, aki 2020 nyarán áttette székhelyét a Nyugat-Londonba 4,5 millió font fejébe.
ELŐSZŐR A CHAMPIONSHIPBEN
A sok kölcsönadás ellenére Toney még sosem szerepelt a másodosztályban, s most egyből egy olyan kabát várt rá, amibe még League One-gólkirályként is bele kellett nőjön, mert a „méheknél” a távozó Ollie Watkins pótlását várták tőle, aki 25 góllal zárta a végül playoff-döntős vereséggel befejeződő szezont.
Thomas Frank vezetőedző nem árult zsákbamacskát, mert Toney rögtön elsőszámú centernek számított. A csatár ennek megfelelően igyekezett felnőni a feladathoz. Kissé lassú kezdés után – három meccsen 5 lövés – egyre kényelmesebbé vált számára új kabátja, egyhamar ipari mennyiségben termelni kezdte a gólokat. Októberben hat mérkőzésen lépett pályára, ezeken pedig összesen nyolc találatot jegyzett, valamint egy gólpassz is került a neve mellé, amivel fölényesen hódította el a hónap legjobbjának járó díjat.
Október hónap legjobbja. (Forrás: Ivan Toney Twitter)A novemberi válogatott szünet kicsit lelassította, de december elején ismét remekelt. A karácsonyi nagy hajtást nehezebben viselte egy kisebb combsérülés miatt, majd a koronavírus ledöntötte őt is a lábáról több csapattársával együtt, és ez negatív hatással volt rá is. Ekkor volt egy ötmeccses sorozata gól nélkül, viszont három asszisztot kiosztott így is.
Január végén aztán visszaszerezte a gólvágó cipőjét, és egészen márciusig remekelni tudott. Az április messze a legrosszabb hónapja volt, csak egy meccsen tudott meghatározó lenni, ez pedig a csapatra is kihatott – itt szakadtak le a Norwich mögül –, majd az utolsó két fordulóban ismét kétszer bevette az ellenfelek kapuját és megdöntötte Glenn Murray 30 gólos rekordját.
MITŐL ILYEN JÓ?
Toney egyik legnagyobb erőssége, hogy képes magát félretenni a csapat érdekivel szemben, ez pedig azt is jelenti, hogy nem sajnálja a munkát, amit be kell fektetni meccs közben. A passzjátéka egy centerhez képest kiemelkedő, amit Thomas Frank ki is aknázott, mert rendszerint bevonták az összjátékba is. A hőtérképe is jól visszaadja, hogy bár többnyire fölényben játszottak a fővárosiak, a csatár visszamozgásait ez nem gátolta meg, ami mindkét oldalra megtörtént részéről.
A visszalépéseivel egyrészt passzopciót jelentett a társaknak labdakihozatalok során, másrészt megnyitotta a területet a szélsők számára, akik így több esetben is egy az egy elleni párharcot vívhattak a védőjükkel, mert a belső embereknek muszáj volt menni Toney után. A passzjátékát általánosan ismertető képen azt láthatjuk, hogy a két „nyolcas”, valamint a két szélső felé ment az átadásainak a többsége, amikor visszamozgott. Az önzetlen, de progresszív stílusa nem csak a kapu előtt érhető tetten, amit a tíz gólpassza is visszaad, hanem a pálya minden területén, mert rengeteg esetben inkább választotta a kockázatos kulcspasszt, hogy helyzetbe hozza a társat, minthogy cselezni kezdjen. A szezon végén a 72%-os passzhatékonysága nem fest rosszul, ha hozzávesszük, hogy 1,87 progresszív átadást és 0,98 kulcspasszt átlagolt kilencven percre vetítve; csatárként ez egészen impresszív mutató.
Viszont egy csatár még a modern fociban is (többnyire) a góljai jellemeznek, márpedig Toney a boxon belül élt leginkább. A szezon során regisztrált 120 lövése közül mindössze 24 jött a tizenhatoson kívülről, miközben az ötösön belülről 16 is, ami jól visszaadja, hogy milyen mértékben képes érkezni a kapu közvetlen közelébe az akciók során.
Külön érdemes kiemelni esetében, hogy mennyire kiváló a fejjátéka. Ez azért is érdekes, mert csak 179 cm, de atletikusságával sokat tud kompenzálni. A kísérleteinek az egynegyede fejjel történt, ami mindenképp figyelemre méltó, hogy a 30 próbálkozásnak a fele kaput talált, míg a 6 fejesgólja a liga legjobb mutatója lett ebben a kategóriában.
Az alapvetően jobb lábas Toney megfelelve a modern elvárásoknak nem csak támaszkodásra használja a balját sem. Noha még dolgozni kell rajta, amit ő is és Thomas Frank is ecsetelt a szezon során, de már így is jegyzett vele két gólt, valamint az idény utolsó meccsein egyre többször láthattuk, hogy bátran vállalkozik vele kockázatosabb átadásokra vagy épp ívelésekre.
Az összképet tekintve az 57 kaput találó lövése a második legtöbb volt a ligában, amiből 31 ólt szerezni igazán elit teljesítmény. Ezt még a legjobb csatárok közül is csak kevesen tudják összehozni, ez pedig joggal keltette fel több Premier League-együttes figyelmét is, akik abban reménykedhet, hogy ha a Brentford nem tud feljutni, akkor magukhoz csábíthatják a centert.
A két alsó sarok kedvelt célpontja Toney-nak, és igazán imponáló hatékonysággal váltja is gólra az oda tartó lövéseit. (Forrás: Instatscout)
Az idényvégi díjak kiosztásakor második helyen végzett a szezon legjobbja-díj szavazásán, amit végül a bajnoki címet elhódító Norwich City argentin középpályása, Emiliano Buendía kapott meg, de „újoncként” egyáltalán nem kell szégyenkeznie Toney-nak egy ilyen produktum miatt.
Amikor annak idején elfogadta a Peterborough United ajánlatát, akkor lemondott az álmáról, hogy egy napon egy Premier League-csapat meghatározó játékosa legyen, most viszont realizálhatjuk, ez az álom akkor kezdődött csak el igazán, mikor a ,,The Posh” futballistája lett. A League One után meghódította a Championshipet is, és már első szezonjában bebizonyította, hogy Ollie Watkins kabátja kicsi volt rá.