Könyvet írt és rászorulókat támogatott a különc argentin labdarúgó

Az argentinok egykori kiváló hátvédje, Juan Pablo Sorín megfordult az FC Barcelona és a Paris Saint-Germain alkalmazásában, legnagyobb sikereit azonban nem ezeknél a csapatoknál érte el, majd sérülései miatt méltatlanul korán kellett befejeznie aktív pályafutását.

Mellőzöttként lett fiatalon BL-győztes

A népszerű „Juampi” az annak idején Diego Maradonát is felfedező Argentinos Juniorsban kezdte a pályafutását. Nevelőcsapata színeiben 20 első osztályú bajnokin lépett pályára, majd miután az 1995-ös ifjúsági világbajnokságon meggyőző teljesítményt nyújtott a végső győztes argentin válogatott csapatkapitányaként, átigazolta őt a Juventus FC. Sorín a torinóiak színeiben nem találta a helyét, 19 évesen jobbára csak padozott Marcello Lippi bombaerős csapatában. A fiatal argentin mindössze három mérkőzésen lépett pályára a „zebrák” színeiben, ám így is tagja volt az 1995-1996-ös BL-győztes együttesnek, mivel egy meccsen játszott a sorozatban.

Miután nem érezte jól magát a csapatnál, egy szezon után hazatért és a River Plate játékosa lett. Sorín 1996 és 1999 között alapembere volt a négy argentin bajnoki címet és 1996-ban Libertadores-kupát nyert csapatnak, miközben hátvéd létére 114 pályára lépés alatt 16 gólt termelt a „milliomosok” színeiben.

Ezt követően 2000-ben a brazil Cruzeiróhoz került, ahol argentin állampolgársága ellenére rövid idő alatt a brazil szurkolók egyik nagy kedvence lett mindig csupaszív, odaadó játéka és barátságos személyisége révén. Sorín nagyszerűen futballozott a Belo Horizonte-i klub színeiben, 2000-ben Brazil Kupa-győzelemhez segítette az együttest, az azt követő két évben pedig regionális kupát nyert velük. Miután a „rókák” mellett az argentin válogatottban is egyre fontosabb láncszemmé vált, ismét megnyílt előtte Európa kapuja. Sorín a Cruzeirótól kölcsönbe került a Lazióhoz, azonban a 2002-2003-as idény első felében mindössze hat találkozón jutott szóhoz, az évad második felét már az FC Barcelona alkalmazásában töltötte, ahol 15 pályára lépést vállalt, az egyetlen gólját a záró fordulóban szerezte a Celta Vigo ellen.

A meggyőző színrelépés ellenére a Blaugrana sem marasztalta őt, a következő idényben a Paris Saint-Germain játékosa volt, s francia kupagyőztes lett. Átmenetileg visszatért a Cruzeiróhoz, majd 2004-ben novemberében szabadúszóként a Villarrealhoz szerződött.

A „sárga tengeralattjáró” argentin vezére

A Villarreal a LaLiga 2004-2005-ös szezonjában az előkelő harmadik helyen végzett a Barcelona és a Real Madrid mögött. A chilei Manuel Pellegrini által irányított csapatban számtalan dél-amerikai kiválóság jutott szóhoz akkoriban, hiszen Sorín csapattársa volt az európai aranycipőt is nyert Diego Forlán, valamint az argentin karmester, Juan Román Riquelme. A „sárga tengeralattjáró” a bronzérmesként zárt idény után az Everton elleni kettős győzelemmel kvalifikálta magát a Bajnokok Ligája 2005-2006-os kiírásának főtáblájára. A spanyol csapat jókora meglepetésre veretlenül nyerte meg a csoportját az SL Benfica, a Lille OSC és a Manchester United előtt. Az egyenes kieséses szakaszban a Rangers és az Internazionale ellen egyaránt idegenben lőtt gólokkal jutott tovább, majd 1–0-s összesítéssel veszítette el az Arsenal elleni, végletekig kiélezett elődöntőt.

A jellegzetes hosszú haja miatt bárki által azonnal felismerhető játékos rendkívül sokoldalú és szorgalmas labdarúgó volt. A Villarrealban tett szert szélesebb körű ismertségre, Európában ebben a csapatban nyújtotta a legjobb és a leginkább meghatározó teljesítményét. Pellegrini karakteres csapatának egyik nagy egyénisége volt a különc szélső.

Fotó: Imago

Sorín elsősorban a védekezésben jeleskedett, de gyorsasága és labdaügyessége miatt a támadásokat is előszeretettel támogatta felfutásaival, veszélyes beadásaival. Emellett a pontrúgásoknál is rendszeresen előre ment fejelni, melyekből számtalan gólt szerzett. A legtöbbször balhátvédet játszott, de akár a középpálya bal oldalán vagy a védelem közepén is megállta a helyét.

Hazatérés, jótékonykodás

Két év után elhagyta a Villarrealt, és annak ellenére, hogy angol csapatok is érdeklődtek iránta, Sorín a Bundesligában szereplő Hamburger SV-hez igazolt. Az argentin bekk az első idényében 22 meccsen négy gólt szerzett és a csapat hasznos tagja tudott lenni, a második idényében viszont folyamatos sérülések hátráltatták, így mindössze öt találkozón vetették be. A hároméves hamburgi szerződését nem töltötte ki, a második idény végén visszatért a Cruzeiróhoz. Egykori csapata színeiben azonban már képtelen volt újból kiteljesedni, az állandó fizikai problémái miatt csupán két meccsen szerepelt. 2009-ben 33 esztendősen a sorozatos sérülései miatt felhagyott az aktív labdarúgással.

2009. november 4-én a Cruzeiro és az Argentinos Juniors részvételével szerveztek egy búcsúmeccset a tiszteletére az Estadio Mineiraóban. Sorín a nevelőcsapatában és a szívéhez közel álló brazil együttesben egyaránt pályára lépett. Az eseményen több egykori klasszis vett részt, majd a meccs után a brazil közönség hősként ünnepelte a csapat legendás argentin játékosát.

A búcsúmeccs napján jótékonysági akciókat szerveztek, amely eredményeként több mint 90 tonna élelmiszert gyűjtöttek össze rászoruló gyermekek, kórházak, különböző intézmények megsegítésére.

Sorín 2005-ben adott ki egy könyvet Nagy gyermekek (Grandes Chicos) címmel, az ebből származó bevételből pedig két iskolát építtetett fel Santiago del Esteróban.

1995 és 2006 között 75 mérkőzésen lépett pályára és 11 gólt szerzett az argentin válogatott színeiben. Sorín tagja volt a 2004-es Copa Américán és a 2005-ös Konföderációs Kupán ezüstérmes Albicelestének. A rutinos bekk két világbajnokságon vett részt: a 2002-es vb-ről már a csoportkör végén búcsúzó válogatott mindhárom meccsén kezdő volt, míg a 2006-os tornán csapatkapitányként vezette a negyeddöntőben a németek ellen tizenegyesekkel búcsúzó gárdát.

Fotó: Telam

Aktív pályafutása befejezése után Brazíliában telepedett le a családjával. Éveken át televíziós szakértőként tevékenykedett, az utóbbi időben kevesebbet mutatkozott a nyilvánosság előtt.

A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője. További érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:

https://futballtango.blog.hu/

Kiemelt fotó: Getty Images