Konfliktusok és a „fiatalpercek” hiánya – Kuznyecovot az eredmények sem mentették meg

Divatos kifejezéssel élve „letarolta” az internetet, illetve annak magyarországi, sportközpontú részét szerda este a bejelentés, amelyet hivatalos felületein tett közzé az OTP Bank Liga hetedik helyén álló Diósgyőr labdarúgócsapata. Ifjabb Kuznyecov Szergej vezetőedző szűk másfél év regnálás után, három nappal a bajnokság tavaszi idényének kezdete előtt távozott a piros-fehérektől. A klub honlapján megjelent kommüniké címe egyszerre hangzatos és semmitmondó: „Senki sem lehet fontosabb a klubnál” – igen, az igény persze jogos, de hogy ebben az esetben mit jelent pontosan, azt jótékony homály fedi.

Persze az elmúlt napokban okosabbak lettünk, lehettünk. Csütörtökön a Diósgyőri Szurkolói Koordinációs Iroda hosszas Facebook-bejegyzésben mesélte el, hogy kedden egy szurkolók–vezetők találkozón régóta lappangó feszültség vált láthatóvá Kuznyecov, a sportigazgató, Bajúsz Endre és az elnök, Sántha Gergely között. A most már csak volt vezetőedző fájdalmas hangon beszélt a szerinte vékony keretről, illetve arról, hogy szerinte a klub NB II-es szintű költségvetése alaposan lecsökkenti a mozgásterét az erősítéseket illetően. Erre a sportigazgató és az elnök heves cáfolatba kezdett és arról tájékoztatta a szurkolókat, hogy a DVTK költségvetése már a másodosztályban és élvonalbeli volt és a most futó idényre tovább nőtt, de a felelős gazdálkodás korábban is szempont volt és most is az.

Nem tudjuk, kinek van igaza, de nem is biztos, hogy bárkinek egyöntetű igazságot kell adni. Sokkal valószínűbb az, hogy érdekek ütköztek. Egybehangzó értesülések szerint az generált feszültséget az edző és felettesei között, hogy utóbbiak az éves költségvetésbe már beépítették a fiatalok szerepeltetéséért járó támogatást, így nem engedhetik meg maguknak, hogy lemondjanak az így megszerezhető összegről.

Kuznyecov Szergej munkáját egyre feszültebben figyelhette Bajúsz Endre sportigazgató (Forrás: dvtk.eu)

Mint ismert, 325 millió forint a tét, amelyet akkor kap meg egy csapat, ha a bajnoki idény során lejátszott 2970 perc (33x90) felén, azaz 1485 percben legalább egy U21-es korosztályú futballista lehetőséget kap. Ebben a vonatkozásban igencsak rosszul áll a DVTK, amely eddig csak 483 percet adott a fiataloknak és ezzel utolsó előtti a mezőnyben (csak a Fehérvárt előzik meg).

A borsodiak téli aktivitása az átigazolási piacon ugyanakkor igencsak reménykeltő volt: Kazincbarcikáról megszerezték a 19 éves kapust, Tóth Balázst, aki amellett, hogy a jövő embere, életkorából fakadóan a jelené is lehet, de legalább ilyen fontos, hogy minőségileg is megfelelő, korábban a Red Bull Salzburgnál és annak fiókcsapatánál, a Lieferingnél pallérozódott. Rajtuk kívül furcsamód a csapat egyik legjobbja, Lukács Dániel játékjogának eladása is a fiatalpercek növelését vetíthette előre, mivel a bal szélre szorult NB II-es gólkirály helyét így átveheti/átvehette volna a szurkolók nagy kedvence, a saját nevelésű Jurek Gábor. Az U19-es válogatott szélső az előző idényben sorra szállította a fontos gólokat a kispadról beszállva, az NB I-ben azonban elvétve kapott lehetőséget, igaz, sokszor sérülés is hátráltatta. Kettejük mellett ott van még az U21-es nemzeti csapatban többnyire számításba vett Bényei Ágoston, aki annak ellenére, hogy korábban a csapatkapitányi karszalagot is viselhette a klubnál, sokadik jelölt a középpálya közepén.

Tóth Balázs lehet az egyik kulcsember a „fiatalpercek” teljesítésében (Forrás: dvtk.eu)

Az is igaz ugyanakkor, hogy a DVTK a tavaszi feljutás óta nem kevesebb, mint 17 légióst szerződtetett, és a novemberi Koman Vladimir-interjúnkból tudjuk, hogy az érkezők és távozók kiválasztásában fajsúlyos szerepet kapott Kuznyecov. A bajnokságot megnyerő csapatból olyan nagy neveknek is könnyedén búcsút intett a klub (az edző?), mint az azóta már a lengyel élvonalba igazoló Eppel Márton vagy épp a Pakssal szárnyaló Könyves Norbert.

Valljuk meg, a légióshad szerződtetése meglehetősen rossz üzenetet közvetít úgy összességében a magyar futballról, és persze a klub akadémiájáról is, hiszen felveti azt a kérdést: elég jók-e az NB I-hez az ott pallérozódó fiatalok? Ahhoz, hogy végképp ördögi körré váljon e kérdés, meg kell jegyeznünk: sosem derül ki, mire képesek a fiatalok az NB I-ben, ha nem is kapják meg a lehetőséget. Ez a szakmai oldal, az azonban már gazdasági, hogy minőségi magyar futballistát nehéz szerződtetnie a legtöbb csapatnak, mert a jók, vagy azok, akik azt gondolják magukról, hogy jók, időnként horribilis igényekkel rukkolnak elő a bértárgyalások során.

Persze lehet mondani, hogy Kecskeméten és Pakson is remekül megvannak magyar futballistákkal, adott a minta, amit követni lehet. Ám az atomvárosban ez a klubkultúra immár közel két évtizedre nyúlik vissza, Kecskeméten pedig majd 2-3 év múlva látjuk reálisan a teljes képet, mert eddig egy kiugró szezonra jutott egy közepes fél, ráadásul a „fiatalpercek” terén ott is van még teendő bőven (a DVTK-t nem sokkal megelőzve, a 10. helyen állnak ebben a rangsorban).

Ugyanakkor az is igaz, hogy bár az eredmények Kuznyecovot igazolják (meccsenként 1,41 pontos átlag, ami a legjobb őszi produktum a klubnál, amióta tizenkét csapat alkotja az élvonal mezőnyét), a stílusa gyakran szolgáltatott beszédtémát.

A kommunikációja gyakran támadási felület alapja volt, elmondása szerint ő kérte Senkó Zsombortól, hogy védje ki az MTK-szurkoló kisfiú rávezetéses kezdőrúgását, de volt olyan is, hogy a saját szurkolóit kritizálta, mert szerinte nem voltak annyian a stadionban, ami feldobta volna a játékosokat. Utóbbi elég nagy bátorságra utal, mert Miskolcon épp magasztalni szokás a publikumot. Az ellenfelek játékstílusától sem volt elragadtatva , sem a másodosztályban, sem az élvonalban, az októberi, Fehérvár ellen 4–0-ra elveszített bajnoki után például arról beszélt, hogy a védekező futball nyert. Alig volt sajtótájékoztató, ahol ne bírálta volna a saját klubját az erősítések elmaradása miatt (még egyszer szögezzük le, nyár óta tizenhét légiós érkezett a csapathoz), folyamatosan a keret fejlesztését szorgalmazta. Néhány forrás szerint a mellőzött néhány játékos kifejezetten nehezményezte a vezetési stílusát, amely időnként meglehetősen autoriterré vált, csak a konfliktusokat idáig sikerült kordában tartani.

Kuznyecov Szergej ideje kitelt Diósgyőrben (Forrás: dvtk.eu)

Az időzítés meglehetősen különös persze, hiszen a DVTK decemberben hangyányit sem állt jobban/rosszabbul a „fiatalpercek” tekintetében, mint most, mégis csak mostanra eszkalálódott a helyzet olyanná, amely szakítást eredményezett. Szintén csak hírlik, hogy volt a szerdai napon egy értekezlet a vezetőedző és a sportigazgató között, amelynek kimondott témája volt a „fiatalpercek” elosztása, ám hiába a gazdasági szempontok, a tréner elzárkózott a rákényszerített klubérdek végrehajtásától.

Bármennyire is logikusnak és ésszerűnek tűnik ezek után, hogy a 41 éves szakembert menesszék, valahol védhetőnek látszanak az ő szempontjai is. Attól a perctől kezdve, hogy egy edző anyagi okokból tesz be a csapatba egy-egy labdarúgót, inkorrekt lesz olyan futballistákkal szemben, akik a teljesítményük alapján esetleg több játéklehetőséget érdemelnének. Sérül az edző szakmai hitelessége, a jól teljesítő, de nem játszó futballista frusztrált lesz, bizonytalan és mindez hosszú távon az öltöző többi részére is rossz hatást gyakorol. Sokan, sok helyen elmondták már – többek között lapunknak is – hogy a fiatalok támogatása üdvözölendő a Magyar Labdarúgó Szövetség részéről, de a mindennapokban mégis káros lehet az egyén, a csapat és a közeg szintjén is. Fel lehet tenni a kérdést, hogy miért a holland Elton Acolatse, a brazil Pernambuco játszik egyik vagy másik szélen, ha ott van Jurek Gábor, illetve akár azt is, hogy miért a spanyol Alex Vallejo kap lehetőséget, amikor ott van az U21-es válogatott Bényei Ágoston? Lehetséges, hogy egy edző ne a mindenkori legjobb és legjobb formában lévő játékosait játszassa?

Kuznyecov Szergej utódja átmenetileg az a Simon Miklós, aki korábban a Magyar Futball Akadémián dolgozott sokáig, illetve a Budapest Honvéd első csapata mellett is megfordult asszisztens-, négy meccs erejéig pedig megbízott vezetőedzőként, tavaly nyár óta pedig a DVTK LSA szakmai igazgatója. Függetlenül attól, hogy hány mérkőzésen irányítja majd az első csapatot, világos, hogy több fiatal felbukkanása is sejthető, és az eddigiek alapján tudható az is, hogy a később véglegesen kinevezendő vezetőedzővel szemben is ez lesz az elvárás. Érdekes kérdés, hogy ki ülhet le ezek után a miskolciak kispadjára, mert az öltöző nagyon színes, nagyon heterogén és egy meglehetősen konok edző határozott elképzelései mentén összeállított keretet kell majd átvenni és jól menedzselni, ami igencsak embert próbáló feladatnak mutatkozik.

Kiemelt fotó: dvtk.eu