Lehet-e Kimi Antonelli világbajnok?

De még mielőtt bővebben elmélyülnénk a Mercedes (és az F1) erőviszonyaiban, muszáj foglalkoznunk Andrea Kimi Antonelli eddig teljesítményével, mert csomagban döntögeti a rekordokat. A még mindig legénytollas olasz pilóta az ausztráliai szezonnyitón még „csak” második volt 28 éves csapattársa, George Russell mögött, azóta azonban kizárólag sprintfutamon tudták legyőzni.

Antonelli-rekordok könyve

Antonelli zsenge koránál fogva már tavaly is több ízben beírta magát a Formula–1 nagykönyvébe, hiszen ő lett: a Mercedes történetének legfiatalabb versenyzője, aki rajthoz állt (Russell után); a legfiatalabb versenyző, aki pontot szerzett: rögtön a szezonnyitó Ausztrál Nagydíjon (negyedik lett); a legfiatalabb sprintidőmérő-győztes: a Miami Nagydíjon; a legfiatalabb versenyző, aki valaha vezetett egy nagydíjat: a Japán GP-n 18 évesen és 224 naposan állt az élre tíz kör erejéig, ezzel megdöntötte Max Verstappen korábbi csúcsát. 2026-ban a Kínai Nagydíjon megszerzett pole-jával minden idők legfiatalabb időmérő győztese lett, majd a verseny megnyerésével a második legfiatalabb futamgyőztes, Verstappen után.

A múlt heti miami diadala után pedig a következőket jegyezhettük fel Antonelli neve mellé: az első versenyző az F1 történetében, aki első három egymás utáni pole-pozícióját győzelemre váltotta; Michael Schumacher és Ayrton Senna mellett az egyetlen versenyző, aki első három pole-ját közvetlenül egymás után szerezte meg; Damon Hill és Mika Häkkinen után a harmadik pilóta, aki az első három győzelmét közvetlenül egymás után aratta; az első versenyző, aki az első rajtsorból indulva nyerni tudott Miamiban; az első olasz versenyző, aki három egymást követő futamot nyert Alberto Ascari 1952-es sorozata óta; az első olasz versenyző, aki három egymást követő pole-pozíciót szerzett Riccardo Patrese 1991-es szériája óta; az első Mercedes-versenyző, aki három egymást követő futamot nyert Lewis Hamilton 2021-es sorozata óta; az első olasz pilóta, aki egynél több futam után vezeti az egyéni világbajnokságot Michele Alboreto (1985) óta (ez már a kínai győzelme után is igaz volt). 

Ezek a rekordok persze elősorban a korából és a nemzetiségéből adódnak, utóbbiaknak nincs is különösebb sportszakmai jelentősége, ekkora mennyiségben azonban mégis egymást erősítik, és nagyon is beszédesek. Antonelli első két győzelme még nem volt annyira különleges, hiszen a Mercedes kiemelkedett a mezőnyből, Miamiban viszont már új szelek fújtak, hiszen a sprintkvalin és a sprintfutamon is a McLarenek domináltak. Az olasz azonban nagyon érzi ezt a pályát, nem véletlenül itt villant meg először tavaly, és az időmérőn és a versenyen is nyilvánvalóan hozzátette a maga extra teljesítményét a sikerhez. Amit az is igazol, hogy Lando Norris mindössze három másodperc hátrányban ért célba mögötte, a negyedik Russell pedig több mint 40 másodperccel később – ugyanabban az autóban.

A két ezüst nyíl között nyíló ollóra persze mondhatnánk, hogy a brit egyszerűen kevésbé érzi az idei konstrukciót, vagy nehezebben birkózik meg az új szabályrendszer támasztotta kihívásokkal, csakhogy Melbourne-ben még simán nyerte az időmérőt és a futamot is. Kínában már csak második volt Russell, Japánban és Miamiban pedig negyedik. Szuzukában technikai gondjai is voltak, legutóbb viszont egyszerűen csak küszködött. De ez nem lesz mindig így.

Russell vs. Antonelli

A Mercedes versenyzői között papíron egyértelmű lenne a leosztás: Russell az ötödik évét kezdte a csapatnál, nyilvánvalóan a Hamilton utáni éra első számú pilótájának szánták, és mindent meg is tett azért, hogy ez így legyen. Három közös évük során kétszer is a fiatalabb brit gyűjtött több pontot a világbajnokságon (2022-ben és 2024-ben), eggyel több futamot nyert (3–2) és 39–29 arányban gyorsabb volt az időmérőkön is a hétszeres világbajnoknál.

A 2025-ben a Ferrarihoz távozó Hamilton helyére érkező Antonelli első évében jócskán elmaradt kilenc évvel idősebb csapattársától. Russell 319 ponttal világbajnoki negyedik lett, míg az olasz kevesebb mint fele annyi pontot (150) gyűjtve csak hetedik. A brit kilencszer állt dobogón (egyszer nyert is), rutintalanabb társa csak háromszor. Antonelli debütáló szezonja kezdetnek egyáltalán nem volt rossz, de kiemelkedő sem, és látványos volt a kontraszt, hiszen amíg Russell mindent kisajtolt az autóból, az olasznak ez sokkal ritkábban sikerült.

Russell minden kétséget kizáróan a mezőny legtehetségesebb még nem világbajnok versenyzője, egész pályafutása során felülteljesített az autójához képest. Már a Williamsben is villogott, és amikor 2020-ban Bahreinben a Szahír Nagydíjon, a pozitív Covid-tesztet produkáló Hamilton helyére átülhetett a Mercedesbe, nagyon közel állt ahhoz, hogy első igazi esélyét rögvest győzelemre váltsa, ettől csak a szerelők kapitális hibája (véletlenül Valtteri Bottas első kerekeit tették fel az autójára, ezért vissza kellett mennie a bokszutcába) fosztotta meg. Verstappen mellett, után az elmúlt években egyértelműen ő volt az, aki a legtöbbet hozzá tudta tenni az autója potenciáljához, aki a legkiegyensúlyozottabban és legmegbízhatóbban vezetett versenyről versenyre.

Hogy világbajnok alapanyag, az sosem volt kérdés, azt viszont nem lehetett tudni, lesz-e valaha alatta hozzá méltó technika. Hát úgy fest, most lett, és az F1 világa egyöntetűen 2026 topfavoritjának kiáltotta ki – egyetlen verseny után. Aztán történt, ami történt – de nincs egyetlen hiteles szakértő sem, aki azt merné állítani, hogy fordult a kocka, már Antonelli a jobb. Persze, jobb volt ezen a három nagydíjon, ezen nincs mit vitatni, nála az előny és a lendület is, de hogy Russell sem lett rosszabb versenyző, az teljesen bizonyos.

A házon belüli megítélésük is ellentmondásos, hiszen elméletileg egyenlő esélyekkel indulnak, mindketten a csapat juniorprogramjának tagjai voltak, de nagy különbség, hogy Antonelli már 13 évesen szerződést kapott, míg a brit (bár előtte is mentorálták) hivatalosan csak 2017-ben, 19 esztendős korában csatlakozhatott. Hogy kit kedvel jobban Toto Wolff, az nem is kérdés, a jól neveltség határait rendszeresen feszegető, sokkal egoistább, törtetőbb, panaszkodós, árulkodós Russell biztosan kevésbé áll közel a szívéhez, mint a nálánál jóval szimpatikusabb és szerethetőbb olasz. Kicsit olyan ez, amikor ott a legidősebb fiú, a trónörökös, de majdnem mindenki szíve a kishercegért dobog. Persze a világbajnoki éllovasnál nincs elsőszülöttségi jog, a kishercegé is lehet a trón – ha meg tudja szerezni.

Mercedes házibajnokságnak indult, de nyílt lehet verseny

Noha az ezüst nyilak közötti házi csata is felettébb izgalmas, egyre valószínűbb, hogy nem kizárólag kettejük között dől el a világbajnoki cím. A McLaren fejlesztési csomagja nagyszerűen debütált az Egyesült Államokban (kettős győzelem a sprintfutamon, dupla dobogó a versenyen), a Mercedes előnye egyértelműen elfogyott. A Red Bull is sokat lépett előre, de hiába csak a negyedik erő, Verstappen így is a pódiumért harcolt volna, ha nem hibázik a rajt után. A Ferrari ugyan leszakadófélben, de még mindig a harmadik leggyorsabb (és a legjobban rajtoló) autó, amelyet az időmérő-specialista Charles Leclerc miatt sem lehet félvállról venni – Miamiban is csupán három kör választotta el a harmadik helytől a monacóit. 

Az erőviszonyok pályáról pályára is változnak, az új autók pedig versenyről versenyre érnek és fejlődnek (akár visszafelé is), a különböző fejlesztési csomagok is folyamatosan befolyásolják majd, ki holt tart a többiekhez képest. A McLaren, a Ferrari és a Red Bull után Kanadába már a Mercedes is komolyabb módosításokkal érkezik: Montrealban talán már egy tisztább képet láthatunk, legalábbis ami az idény első harmadát illeti.

Egyelőre a Mercedes és a McLaren tűnik a világbajnoki címre igazán esélyesnek, de nem kell sok ahhoz a Red Bullnak, hogy a négyszeres bajnok Verstappen is megérkezzen a meccsbe (a tavalyi szezon utolsó harmadában ezt elég erőteljesen demonstrálta a holland), és a Ferrari (elsősorban Leclerc révén) is bármikor feltámadhat, ha nem is hosszú távra, de egy-egy futamra, fontos pontokat rabolva a többiektől.

Antonelli és Russell tehát nemcsak egymásra kell figyeljen, hanem a címvédő Norrisra és Oscar Piastrira is. Bár utóbbi esetében kérdéses, hogy a tavalyi összeomlása után elhiszi-e magáról, hogy ő is lehet világbajnok. Tavaly tekintélyes előnyt adott le, ami még brit kollégája csapaton belüli hátszele ellenére sem védhető: noha árral szembe úszott, elsősorban rajta múlt, hogy végül nem ő nyert. Ha a McLaren az idény egészében versenyképes lesz, biztosan lesz olyan futam, ahol az ausztrál lesz a gyorsabb, de nem túl valószínű, hogy erőből tartósan maga mögött tarthatná Norrist. Az még akkor sem ment neki, amikor a papajások uralták a mezőnyt. 

Legelébb persze a Mercedeseket kellene átugraniuk, mert az eddig csupán egyetlen sprintfutamon sikerült. Norris 49, míg Piastri 57 ponttal van lemaradva az éllovas Antonelli mögött, és pillanatnyilag Leclerc is előttük jár. A konstruktőrök versenyében a Mercedes 86 ponttal áll a McLaren előtt – és a Ferrari is 16 egységgel többet gyűjtött a wokingiaknál. Még 18 verseny (és négy sprintfutam) van hátra, minden további felelőtlen jóslás lenne, egyet kivéve: izgalmakban és fordulatokban aligha lesz hiány.

Ha Antonelli nevetne a végén, minden idők legfiatalabb világbajnoka lenne, egyszersmind az F1 történetének egyik legnagyobb szenzációját szolgáltatná. Bár voltaképpen ehhez „csak” folytatnia kéne, amit Sanghajban elkezdett.

Borítókép: formula1.com