Lehet-e Luis Díazt világklasszisnak nevezni?
Briliánsan kezdte az idényt a liverpooli Luis Díaz, esetében persze mondhatjuk, csak a szokásos. Merthogy rendre igen eredményesen indítja szezonjait, hogy aztán kevésbé hatékonyan folytassa. A vasárnapi szuperrangadón, a Manchester United otthonában jelezheti, idén nem akar lassítani – az Old Trafford persze nem csak neki, az Arne Slot-féle Liverpoolnak is az első igazi tesztje lesz. A győzelemhez klasszis teljesítményre lesz szüksége, no de világklasszis-e a kolumbiai támadó?
Azt már korábban megírtuk, miképpen rabolták el a kolumbiai Barrancasból Luis Díaz édesapját, hogy nézett ki a hajtóvadászat, mennyire jellemző az országban a hasonló gaztett, és hogy mennyire aggódott a futballvilág az utóbb szerencsésen kiszabadított Luis Manuelért. Ugyancsak szóltunk arról, hogyan fedezték fel a csontsovány, mélyszegénységből felkapaszkodó szélsőt, és hogyan jutott el addig, hogy Lionel Messivel ünnepeljen társgólkirályi címet három éve a Copa Américán.
Hanem volna itt még egy téma a PL-idényt szokásosan remekül kezdő, és épp a Manchester United elleni szuperrangadóra készülő Díaz kapcsán. Történetesen, hogy világklasszisnak nevezhetjük-e?
Elintézhetnénk annyival egy vállrándítás kíséretében, hogy már hogy a fenébe ne, de ha alaposabban elmerülünk a játékában és a számaiban, mindjárt árnyaltabb a kép. Nyilvánvaló, hogy egyes képességeit tekintve, futballja bizonyos elemeiben az. A cselezőkészsége és az egy az egy elleni játéka egyértelműen világklasszis, a kombinációs játékban ugyancsak az, a gyorsasága és az abból is táplálkozó megindulásai szintén ebbe a kategóriába helyezik, csak hát ugye azon a poszton játszik, amelyikben minden egyebet felülír a gólok és a gólpasszok száma, illetve a góllal kecsegtető helyzetek megteremtése. Ezekben pedig van azért lemaradása.
Ami egyértelmű: kezdeni nagyon tud. Mármint szezont. Idén ugye az első két bajnoki után van egy gólja és egy gólpassza, tavaly az első két bajnokiján egyaránt betalált (a Chelsea és a Bournemouth ellen), a 2022–2023-as idényben az első négy PL-meccs után három gólnál járt. Abban a szezonban az azt követő négy ligameccsén nem talált be, igaz, adott két gólpasszt, majd megsérült, és csak a hajrára, áprilisban tért vissza. Az előző évadban az első két mérkőzésen szerzett két gólját követő 18 bajnokin egyszer talált be összesen, a szezont nyolc góllal és öt gólpasszal fejezte be. Azaz egyik alkalommal sem tudta azt a pompás produkciót hosszú távon fenntartani, amivel az idény elején jelentkezett. Illetve pontosabb úgy fogalmazni, a befejezésekben maradt el tőle, mert a mezőnyjátéka a fentebb említett erényeivel továbbra is csúcskategóriásnak volt nevezhető. De az előző szezonbeli nyolc bajnoki gólját például 12-es xG-ből hozta össze, azaz a helyzetei minősége alapján 50 százalékkal több gólt kellett volna berámolnia. Főként idegenben maradnak el a találatai: karrierje 17 PL-góljából 13-at az Anfielden szerzett. (Amúgy pedig az elmúlt három szezonban egyaránt ő rúgta az idény első gólját a legendás stadionban.)
Szóval ahhoz, hogy vitathatatlanul, a kétely legapróbb szikrája nélkül a világ legszűkebb elitjéhez tartozó futballistának tartsuk Díazt, valamivel több gól és assziszt szükségeltetne tőle. Annál is inkább, mert újabb konkurenciára lelt. Mondjuk úgy, egy még egyértelműbbre. Mert játszhatna persze a posztján Diogo Jota és Darwin Núnez is, ők ketten azonban a jelenlegi Liverpool centereiként vannak elkönyvelve, így aztán eddig az első számú versenytárs az ugyancsak több poszton bevethető Cody Gakpo volt. Aki a holland válogatott mezében épp ezen a nyáron bizonyította be, életveszélyesen tud a bal oldalról indulva futballozni, talán veszélyesebben is, mint Díaz. A kolumbiai a virtuózabb, gyorsabb, a jobban cselező futballista, a holland ugyanakkor sokkal direktebben támadja a kaput.
A héten lett azonban mégy egy balszélsője a Mersey-partiaknak, egy újabb klasszis: az olasz Federico Chiesa. Négy évre, 12,5 millió fontért szeződtette a Liverpool, de hogy a Juventust elhagyó támadót mondhatni bagóért szerezhette meg, annak egyetlen oka, hogy a 2021-es Európa-bajnokság után – ami az ő jutalomjátékát hozta – elszenvedett keresztszalag-szakadása óta számos kisebb sérülés nyúzta, és senki nem biztos abban, azt a rendkívüli teljesítményt, amellyel az olasz válogatottat három éve a dobogó tetejére rúgta, valaha meg tudja-e ismételni. Fel-felcsillantott már persze azóta valamit az Eb-n megcsodált Chiesából, de hogy konzisztensen képes lesz-e a legjobbját nyújtani, egyelőre talány. Ütős mindenesetre a liverpooli támadósor, a Mohamed Szalah, Jota, Díaz hármas mellett a Chiesa, Núnez, Gakpo trió is remek.
És közülük is az egyik legjobb Díaz, csak hát mellette és ellene is a legjobbak futballoznak, és hogy mennyire nehéz így a csúcson maradni, azt azért néhány adattal is alá lehet támasztani. A shot creating action a közvetlenül lövéshez vezető passz, vagy az azt eredményező megnyert egy az egy elleni párharc, illetve olyan szabadrúgás kiharcolása, amit kapura tűz a csapattárs (vagy a faultot elszenvedő fél). Ezekből a lövéshez vezető akciókból a 2021–2022-es idényben még az FC Porto játékosaként Díaz meccsenként produkált 5,54-et, amellyel a legjobbnak bizonyult a portugál élvonalban. A legutóbbi idényben a Liverpool mezében is hozta ezt a számot (5,58-cal zárt), azzal azonban „csak” a nyolcadik lett a Premier League-ben (Kevin De Bruyne 7,36-tal végzett az élen). Ami mintegy érzékelteti, amivel a legjobb lehetsz egy amúgy nívós bajnokságban, nem biztos, hogy elég a világ legerősebb ligájában. Mert itt tényleg a legjobbak gyűltek össze, és velük szemben kell megmutatnod, hogy te közöttük is a legkiválóbbak egyike vagy. Ezért kell egyébként értékelni, hogy az angol élvonalban szerepelhet Szoboszlai Dominik és Kerkez Milos, amiért büszkék is lehetnek önmagukra.
No de vissza Díazhoz. A kolumbiai az angol bajnokságban is megmutatja, hogy az egyik legjobb, mert mégiscsak tízben van a citált kritériumban, csak ugye már nem az első, mint Portugáliában. De hasonlóképp az élmezőny tagja a legfőbb erényei közt említhető egy az egy elleni játékban – az elmúlt szezonban 67-szer vitte el a labdát őrzője mellett, amivel az ötödik legeredményesebb lett (a West Ham United erőssége, Mohammed Kudus 124-gyel az első) –, és hatodik legjobb volt a tizenhatoson belülre bevitt labdák számában (70-szer sikerült neki, az éllovasnak, a Manchester City szélsőjének, Jérémy Dokunak mondjuk 147-szer).
Ezért is rettegnek tőle az ellenfelek, és lehet rémálom ellene futballozni; az ördöngös cselei, a gyorsasága, a kiszámíthatatlan megoldásai, az angliai évek alatt megszerzett fizikai ereje miatt, amivel a labda megtartásában is jeleskedik, és ami a test-test elleni küzdelemben is nehezen legyőzhetővé teszi.
Mégis, mindezek ellenére ott motoszkálhat a fejünkben, vajon a gólok és gólpasszok számát is sikerül-e egy szinttel megemelnie. Megközelíteni mondjuk Vinícius Júniort, aki az előző két szezonban 25 gólt termelt és 16 gólpasszt osztott ki a LaLigában. Ha igen, nem lehet majd vita afelől, Luis Díaz világklasszis-e.
Kiemelt fotó: Liverpool FC
Szerző
