Lemaradhat a vb-ről a kétszeres győztes

Uruguay válogatottja nem titkoltan a biztos kijutás reményében kezdte meg szereplését a tavaly októberben kezdődő dél-amerikai vb-kvalifikációs sorozatban. A lebonyolítás értelmében a tíz ország egy csoportban körmérkőzéseket játszik, s a 18 forduló végeztével az első négy automatikusan kijut a világbajnokságra, az ötödik helyezett pedig interkontinentális pótselejtezőt vívhat. Előzetesen alighanem Brazília és Argentína mögött a legtöbben Uruguaytól várták volna el a harmadik helyezést, ők maguk pedig abban is reménykedtek, hogy sikerül a két gigász szintjére felérniük és akár győzelmeket is elérni ellenük.

Az egykori kétszeres világbajnok nem kezdte rosszul, de kiemelkedően sem a vb-selejtezőket: Chile hazai legyőzését követően már a második meccsen józanító pofonba szaladt bele Ecuador ellen, melyet viszont Kolumbia idegenbeli, 3-0-s kiütésével sikerült feledtetnie. Aztán tavaly novemberben a Brazília elleni hazai fiaskó inkább negatív aspektusba helyezte a papíron ötvenszázalékos mérleget, de azért még mindig nem égett a ház. A nyári kontinenstornát megelőző két vb-selejtezőn csak két gól nélküli döntetlenre voltak képesek, majd a Copa Américán már a negyeddöntő jelentette a végállomást, miután az egyébként is döcögős menetelés végén Kolumbia ellen tizenegyesekkel búcsúztak.

Érezhető volt, hogy problémáik vannak, főleg az erősebb ellenfelek ellen taktikailag és helyzetkihasználásban is alulmaradtak.

A szeptemberi folytatásban viszont a Peru elleni idegenbeli döntetlen után Bolíviát és Ecuadort is legyőzték hazai környezetben, mellyel ismét úgy tűnhetett, hogy helyes irányban vannak, és nem lehet gondjuk a biztos vb-kvalifikációval. Ezt követően jöttek az októberi méretes pofonok: a kolumbiaiak elleni remi után Argentína és Brazília egyaránt háromgólos különbséggel mosta le a Celestét, amely valósággal fejjel ment a falnak. Hiába támadtak sokat és voltak meg a helyzeteik, a befejezésekbe hiba csúszott, idegessé, frusztrálttá váltak, amely figyelmetlenségi hibákban is megmutatkozott, és ez végül méretes fiaskókban csúcsosodott ki.

Az októberi vereségeket követően sokan a 2006 óta regnáló Óscar Tabárez távozását követelték, a szövetség azonban kitartott a köztiszteletben álló tanár úr mellett. A legutóbbi vb-selejtezők során két újabb vereséget szenvedtek el: az argentinok elleni hazai fiaskó kísértetiesen hasonló volt az idegenbelihez, bár csak 1-0-ra kaptak ki, ám Bolíviában ismét beleszaladtak a késbe, és a 3600 méteres tengerszint feletti magasságban „lubickoló” La Verde 3-0-s csapást mért rájuk. Erre már a szövetség is lépett, pénteken 15 és fél év után menesztette Tabárez kapitányt.

None

Uruguay ezzel nagyon nehéz helyzetbe került. A hetedik helyen ugyan csak két pont a lemaradása az automatikus kvalifikációt érő negyedik pozíciótól, de éles pálfordulásra lenne szükség, hogy még meg tudják menteni a vb-szereplésüket. Az utolsó öt mérkőzést nem nyerték meg, négyet elvesztettek, ezalatt pedig egyetlen gólt lőttek és tizenegyet kaptak, mellyel az azonos pontszám esetén rangsoroló gólkülönbségüket alaposan aláaknázták.

[su_note note_color="#2e8b57"]

Uruguay eddigi eredményei a 2022-es világbajnoki selejtezősorozatban:

2020. október 9.: Uruguay–Chile 2–1

2020. október 13.: Ecuador–Uruguay 4–2

2020. november 13.: Kolumbia–Uruguay 0–3

2020. november 18.: Uruguay–Brazília 0–2

2021. június 4.: Uruguay–Paraguay 0–0

2021. június 9.: Venezuela–Uruguay 0–0

2021. szeptember 3.: Peru–Uruguay 1–1

2021. szeptember 6.: Uruguay–Bolívia 4–2

2021. szeptember 10.: Uruguay–Ecuador 1–0

2021. október 8.: Uruguay–Kolumbia 0–0

2021. október 11.: Argentína–Uruguay 3–0

2021. október 15.: Brazília–Uruguay 4–1

2021. november 13.: Uruguay–Argentína 0–1

2021. november 16.: Bolívia–Uruguay 3–0

[/su_note]

A MÉLYREPÜLÉS LEHETSÉGES OKAI

A fenti eredménysornál a keret minőségének tükrében mindenképpen többre lenne hivatott ez a válogatott, még akkor is, ha nincsen már Diego Forlán vagy Sebastián Abreu felé klasszis. A 2010-es vb-n elért negyedik helyezés után hősként hazatérő és a 2011-es Copa Américát nyerő csapat már a múlté. Ezt alighanem rajtuk kívül mindenki látja. Az uruguayi válogatott azonban napjainkban látszólag nem az áldozatos munkában, hanem a múltban elért sikerekben hisz, és azokból próbál megélni, így pedig a mellettük egyértelműen elhaladó kontinentális élmezőny (Argentína, Brazília) mellett már a feltörekvő Ecuador és egy motivált, a hazai pálya minden adottságát kihasználó Bolívia is gond nélkül félre tudja söpörni őket.

A Celeste rutinos húzóemberei közül Luis Suárez rendszerint becsülettel próbálkozik, de egyedüli fecskeként nehezen tud nyarat csinálni. A legutóbbi selejtezők alkalmával Edinson Cavani és Federico Valverde sem állhatott a nemzeti csapat rendelkezésére, ami szintén érzékenyen érintette őket.

Ugyanakkor nem lehet szó nélkül elmenni a mellett, hogy a gárda rutinosabb játékosai közül egyre kevésbé képes megbízható teljesítményre a kapus Fernando Muslera, mint ahogyan Diego Godín és Martín Cáceres is túl van már karrierje zenitjén, míg a régi nagyok örökébe szánt fiatalabb generáció tagjai közül ezidáig Nahitán Nández, Rodrigo Bentancur, Lucas Torreira vagy éppen Agustín Álvarez egyaránt adós maradt a tőle várt kimagasló teljesítménnyel.

Összességében azért papíron versenyképes nevekből áll a gárda, azonban csapatként mégsem tudnak együttműködni. Ez pedig valamilyen szinten bizonyosan a most menesztett edző felelőssége is, aki a motiválás és a meccselés tekintetében is kudarcot vallott az elmúlt időszakban. Ráadásul szavaiból ítélve úgy tűnik, hogy abszolút nem volt önkritikája és nem is akarta elismerni a hibáit, vagy azt felismerni, hogy esetleg már nem alkalmas a pozíció betöltésére.

„Nem fogok felállni, nem gondolok arra, hogy bedobjam a törülközőt. Ez a legrosszabb pillanat, mikor nem látod a reakciót. Hiszek a játékosaimban, de nem fogok jósolgatni. Előre kell tekintenünk és megpróbálnunk kiszabadulni ebből a helyzetből. Nem tudom, hogy ki követelheti meg tőlem, hogy mondjak le, főleg ennyi, itt eltöltött idő után”- fogalmazott az utóbbi időszakban a most elküldött Tabárez.

Az új kapitány személye egyelőre nem ismert, az azonban bizonyos, hogy az uruguayi válogatott utoljára a 2006-os vb-ről maradt le, amikor Álvaro Recoba a sikertelen pótselejtező után élesen bírálta a FIFA-t, mondván a gazdag múltú uruguayi válogatottnak „isteni előjoga” lenne részt venni egy világbajnokságon, nem kényszeríthették volna őket pótselejtezőre. A lemaradás abból a szempontból jól jött, hogy összekapták magukat, mert négy évvel később egészen az elődöntőig meneteltek.

TOVÁBBI KILÁTÁSOK

Mindenekelőtt leginkább a hozzáállásukban kéne változtatniuk, hogy sikerrel vívhassák ki a vb-szereplés jogát a hátralévő négy mérkőzésen. A januári folytatásban a szintén az utolsó utáni szalmaszálat megragadni vágyó Paraguay vendégei lesznek, illetve a sereghajtó Venezuelát fogadják, míg a jövő márciusi, utolsó két kör alkalmával Peruval otthon, Chilével pedig idegenben találkoznak. Utóbbi két találkozó jó eséllyel valódi ki-ki meccs lesz a kvalifikációért. Amennyiben pedig Uruguay nem hajlandó harcolni és belátni a hiányosságait, s azok kijavításán dolgozni, akkor 2006 után könnyen újabb világbajnokságtól maradhat távol.

A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, amennyiben a dél-amerikai labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja: Futballtangó