Máté Csabának köszönték szépen, Dejan Sztankovics a Fradi új edzője – vélemény

Az FTC hétfő délután a hivatalos honlapján tette közzé azt a roppant szűkszavú és tárgyilagos közleményt, amelyben tudatja, hogy az olasz Internazionale korábbi Bajnokok Ligája-győztes középpályása a Ferencváros új vezetőedzője, aki korábban a belgrádi Crvena zvezda és az olasz Sampdoria csapatait dirigálta, egyúttal megköszöni Máté Csabának,

„hogy az egyik legnehezebb időszakban sietett a klub segítségére és vezette az UEFA Európa Konferencia-liga csoportkörébe a csapatot.”

Valószínűleg nem véletlenül választotta ezt a „fű alatti” bejelentést a klubvezetőség, hiszen normál esetben alighanem dobpergés és fanfárok kíséretében kürtölték volna világgá, hogy már megint milyen nagynevű külföldi mestert ültetnek az Üllői úti kispadra. A szerbre még visszatérünk, de úgy tisztességes, ha először Mátéval foglalkozunk, aki minden várakozást felülmúló teljesítményt produkált a Ferencvárossal, és a honinál professzionálisabb és önreflexívebb futballkultúrájú országokban hasonló esetben minden bizonnyal két kézzel kapaszkodnának most a szekszárdi illetőségű mesterbe. Aki 12 éve szolgálta a klubot pályaedzőként, és a rövidre zárt beugrása kiugró eredményeket és hangzatos sikereket hozott magával, éppen akkor, amikor arra a lehető legkevésbé lehetett számítani.

Előző írásunkban részletesen foglalkoztunk a magyar bajnok KÍ elleni fiaskóját követő talpra állásával, amelyben az edzőnek elévülhetetlen érdemei voltak, és azóta még egy zalaegerszegi 6–2-es győzelemmel is bővült a sorminta, amely – ebben a konstellációban legalábbis – már biztosan nem fog folytatódni.

Semmi, de semmi sem indokolta, hogy Kubatov Gáborék ne vele képzeljék el a rekordbajnok jövőjét, még a „csak külföldi edzővel sikerülhet kijutni az európai porondra” című tételmondatuk is megdőlt; legfeljebb az okozhatott volna némi dilemmát a klubelnöknek és a stábjának, hogy csak a 2023-2024-es szezon végéig véglegesítsék Máté szerződését, esetleg a kiérdemelt bizalom természetes visszacsatolásaként hosszabb távra is elköteleződjenek mellette – itt jegyezzük meg, sokkal alacsonyabb bérért, mint amennyit egy határon túlról érkező trénernek kell(ene) fizetni.

Fotó: Csendes Krisztina (fradi.hu)

Nyilvánvalóan több külföldi szakedzővel is intenzív tárgyalásokat folytattak Sztanyiszlav Csercseszov menesztését követően, de legkésőbb a tükörsimán abszolvált EKl-kvalifikáció után ezeket mind elegánsan berekeszthették volna, hiszen házon belül sikerült meglelni a lehető legjobb utódot. Aki látta a kispadon Máté Csabát, figyelte a gesztusait, rezdüléseit, ahogyan „élte” a mérkőzések folyását, és amilyen alázatosan, intelligensen nyilatkozott a találkozókat követően, abban szemernyi kétség sem lehet a kompetenciáját és az elhivatottságát illetően. A magyar mester véglegesítése a szurkolók számára is nagyon pozitív üzenettel bírt volna, különös tekintettel arra, hogy a Ferencváros szekerét zömében légiósok húzzák, és bár ezt a fanatikusok többsége rég tudomásul is vette, a Fradi sikereiben letéteményes honfitársaink nyilván kiemelt jelentőségűek a számukra. Máté ráadásul visszaépítette a csapatba Sigér Dávidot és Varga Barnabás révén egy válogatott gólgyárost is „csúcsüzemmódba kapcsolt”. Sigér egyébként finoman utalt arra is, hogy a játékosok is őt preferálnák a vezetőedzői poszton. Egyszerűen érthetetlen döntés született, ami mellett nem szól érv. Olyan látszatot kelt, mintha Kubatov 21-re kért volna lapot, mert nem ismeri a játék szabályait.

Dejan Sztankovics kiváló labdarúgó volt, 368 meccsen lépett pályára a Serie A-ban a Lazio és az Inter színeiben, 103-szoros szerb (korábban jugoszláv és szerb-montenegrói) válogatott, a milánóiakkal BL-t, korábban a rómaiakkal KEK-et is nyert, sokszoros olasz bajnok és kupagyőztes – de az edzői karrierjének megítélése eddig eléggé vegyes. Első állomáshelyén, hőn szeretett klubjánál, a belgrádi Crvena zvezdánál – 2019 és 2022 között – átütő sikereket ért el, mindhárom évében bajnok lett, a második (első teljes) szezonjában a szerb csapat rekordot jelentő 114 gólt szerzett, és 38 mérkőzéséből 35-öt nyert meg; 2021-ben és 2022-ben a Szerb Kupát is elhódították. Dicsőséges eredményeit azonban árnyalja, hogy a készbe ült bele, hiszen már az előző két esztendőben is a Super Liga élén végzett a gárda, a fő cél, a Bajnokok Ligája-szereplés pedig (ellentétben azon két idénnyel) vele már nem jött össze. Igaz, az Európa-liga csoportköréből kétszer is továbbjutottak, a 2020-21-es kiírásban az AC Milan csak idegenben lőtt gólokkal múlta felül a szerbeket a legjobb 32 között; egy szezonnal később pedig a skót Glasgow Rangersszel szemben maradtak alul a nyolcaddöntőben. Sztankovics egy évvel ezelőtt éppen azért mondott le a posztjáról, mert az izraeli Maccabi Haifa kiejtette a belgrádiakat a BL-selejtező rájátszásából, és harmadszor is lemaradtak a legrangosabb európai kupáról; így az El csoportkörében (ahol a H jelű kvartett utolsó helyén végzett a csapat a Ferencváros, a Monaco és a Trabzonspor mögött) már nem ő ült a balkániak kispadján.

Fotó: Belga News Agency / Alamy Stock Photo

Sztankovics 2022 októberében megmentőnek érkezett Genovába, de a nyolc forduló után sereghajtó Blucerchiati vele sem tudott kikecmeregni a gödörből és története leggyengébb szezonját produkálta: 19 szerzett pontjával, a bajnokság legkevesebb rúgott és legtöbbet kapott góljával csont nélkül esett ki.

A ferencvárosi küldetése persze sokkal inkább hasonlítható a belgrádihoz, hiszen két egymáshoz jóval közelebb álló színvonalú bajnokságról van szó, mindkét gárda hosszú évek óta bajnok és egyértelműen monopol helyzetben van a hazai fronton. (Azért a szerb Liga is jócskán előttünk jár, amit jelez, hogy a Zvezda – idén először alanyi jogon – főtáblás a Bajnokok Ligájában, a bajnoki ezüstérmes Topolya SC pedig a BL-selejtezőjében indulhatott, míg a harmadik helyezett Csukaricski (amely a Fradi egyik csoportellenfele lesz) az El play-off körében kezdett és még az SSL negyedik és ötödik helyén végző együttesek is érdekeltek voltak az EKl-ben.)

Ugyanakkor a szerb edző előtt álló magyarországi kihívás nehézségi foka a lehetetlent súrolja, tán még el is éri. Bármennyire is szűk időintervallum a mögöttünk hagyott másfél hónap, a Fradi most a csúcson van, ami az eredményességet illeti, és az attraktív és gólgazdag játékot sem tűnik reálisnak felülmúlni. Ahhoz, hogy Sztankovics elfogadtassa magát a főváros kilencedik kerületében, az a kiindulópont, hogy ugyanolyan odaadással viseltet a klub iránt, mint tette azt Belgrádban (és egyébként Genovában is). Emellett tartania kellene a Máté Csaba alatt hamar megszokott látványos és közönségszórakoztató játék színvonalát, hogy a bajnokság félgőzzel is meglegyen megint, a Konferencia-ligából pedig simán tovább kell juttatnia a gárdát, és ha mindez megvan, még nem nyert, csak nem bukott meg! Ha és amennyiben a fentiek mind teljesülnek, és tavasszal ismét érdekelt lesz a csapat Európában, valamint az OTP Bank Ligában is folytatódik a zöld-fehérek örömfocija, azzal vélhetően szép lassan belophatja magát a szurkolók szívébe is a szerb – de a végső különbségtételt csak egy év múlva teheti meg egy sikeres BL- vagy El-kvalifikáció révén.

Dejan Sztankovics mentalitását, maximalizmusát és profizmusát ismerve feltételezzük, hogy tisztában van az előtte álló feladat komplexitásával, és minden valószínűség szerint a legjobb tudása szerint fogja végezni a munkáját. De a mázsányi puttony, amit a hátára kapott, akkora, hogy talpon maradni is embert próbáló a súlya alatt, neki viszont sprintelnie kellene vele. Az erkölcsi felelősség viszont Kubatov Gábor vállát nyomja, Máté Csaba méltatlan félretolásával 12 és fél éves regnálásának legérthetetlenebb és legfelháborítóbb döntését hozta meg.

Fotó: Ferencvárosi Torna Club facebook

„Az ember ilyenkor elérzékenyül, de elég régóta vagyok itt a Fradinál, tudom, hogy itt vagy lakodalom, vagy temetés van. Most lakodalom van és remélem, hogy a temetés csak sokkal később jön, sokkal később” – mondta Máté a múlt heti Zalgiris Vilnius elleni meccs után, amikor is a Fradi-tábor az ő nevét skandálta az EKl csoportkörébe jutás ünneplése közben.