A Fradi ötödször is megcsinálta – és megint egyedül maradt a gáton

Ferencvárosi TC

Aligha voltak többségben azok, akik július 19-én este, a Klaksvik elleni 0–3 után akárcsak gondolni is mertek arra, hogy a Fradi majd, mint kés a vajon hatol át a harmadik számú európai kupasorozat selejtezőjén, és megint zöld-fehér ünnepé varázsolja a nyár utolsó estéjét a Groupama Arénában – pedig így történt. Az ír Shamrock Roverst 6–0-ás, a máltai Hamrunt 8–2-es, a litván Zalgiris Vilnius együttesét pedig 7–0-s összesítéssel söpörte el az útjából.

a Puskás Akadémia elleni hazai bajnokit veszítette csak el. Az FTC gólkülönbsége ezen időszak alatt 33–8, a repülő rajtot vett Varga Barnabás egymaga 11 gólt szerzett és 4 gólpasszt osztott ki, míg a megtáltosodott mali szélső, Adama Traore 8 találatnál és 3 asszisztnál tart jelenleg. Azt azért szögezzük le, hogy magabiztos menetelése során sem igazán nagy, de még közepes hal sem akadt a Fradi horgára, (a PAFC-tól ki is kapott ugye, a Viditől meg három gólt szedett be), ám ezek a lehengerlő továbbjutások azért mégiscsak megsüvegelendők.

És itt jegyezzük meg azt is, hogy a feröeri bajnok a Ferencváros után a svéd Häckent is kiverte, mielőtt a norvég Molde kiejtette volna őket a Bajnokok Ligája selejtezőjéből, így az Európa-liga rájátszásába került – vagyis a szereplése a Konferencia-ligában már akkor biztosra vehető volt –, és miután ott a moldovai Sheriff Tiraspol 3–2-es összesítéssel felülmúlta, végül a Klaksvík az EKl csoportkörében debütálhat majd szeptember második felében.

Visszatekintve nincs is (ismeretes) racionális magyarázat arra az égbe kiáltó minőségkülönbségre, amekkora a kontraszt a két KÍ elleni mérkőzés és az azóta lejátszott kilenc találkozó között, ezt kizárólag Sztanyiszlav Csercseszov eltűnésével megindokolni biztosan nem lehet; de dőreség lenne így utólag szurkálni ezt a mára feloszlani látszó ködöt. Ami biztos, hogy az elmúlt szűk másfél hónapban egyre vastagabb kontúrral körvonalazódik újra a csapat, az új játékosok közül Varga és az izraeli Mohammed Abu Fani telitalálatnak, a lett Cebrails Makreckis és a tunéziai Mohamed Ben Romdhane pedig remek igazolásnak tűnik, ahogy három mérkőzés után a szerb nemzetiségű Alekszandar Pesics is – a régi-új ecuadori közönségkedvenc Cristian Ramírezről nem is beszélve. Összeségében egyértelműen erősödött a gárda, hiszen mindössze két meghatározó távozóval állnak szemben a fenti érkezők, akik közül csak a legjobbakat emeltük most ki. Vécsei Bálint posztján ott van az újra játszó Sigér Dávid, továbbá Anderson Esiti és Abu Fani, valamint a még sérült Muhamed Besic is hatosban – elöl pedig Ryan Mmaeét kiválóan pótolja Varga Barnabás, ráadásul a marokkóiért négymillió euró is érkezett az FTC bankszámlájára. Máté Csaba érdemei is elvitathatatlanok, hiszen ő szedte ráncba a padlót fogott rekordbajnokot, amely – elsősorban a sikertelen letámadásai után – olykor még mindig könnyen zavarba hozható, de eközben olyan progresszíven futballozik, és olyan mennyiségű és minőségi helyzetet alakít ki, hogy amíg nem jön szembe egy magasabb szintet képviselő ellenfél, addig ez is belefér neki.

(Forrás: Fradi.hu)

A csoportkör kezdetéig azonban még van idő a gépezet olajozására, a Ferencváros kohéziós ereje pedig tovább növekedhet, és ha az együttes a rebrovi időket idéző fizikummal felvértezve, szükség szerint kezdeményező és reakciós, gyors és pontos kontrákra építő módozatban is tud majd futballozni, akkor akár egészen messzire is juthat a Konferencia-ligában. Amely bár jelentősen kisebb bevételt és felhajtást jelent a számára, ugyanakkor az eredményesség tekintetében, és egy, esetlegesen a tavaszba hajló menetelés kapcsán nagyon fontos koefficiens pontokat hozhat a számára, és a BL-ben/El-ben elképzelhetetlen magasságokba is juthat akár. Ez persze nem a döntő vagy az elődöntő szintje, hanem – szerencsés esetben – a legjobb nyolc közé kerülés lehet(ne). Persze ez egyelőre csupán merengés a messzi távolba, de más célokat értelmetlen is volna kitűzni, főleg a tavalyi ősz után. Abból a szempontból pedig különösen tanulságos lesz az EKl-szereplés, hogy most először a Fradinak sem top-, sem az elitet szorongatni képes nagycsapattal nem kell megmérkőznie. Igaz, az első kalapból sorsolt magyar bajnok mellé az olasz Fiorentina, a belga Genk és a szerb FK Csukaricski került az F jelű csoportba, amely az egyik, ha nem a legerősebb kvartett így első ránézésre. Az olasz csapat az előző kiírásban egészen a döntőig menetelt, a West Ham United úgy győzte le 2–1-re a prágai fináléban, hogy a firenzeiek játszottak fölényben. A belgáknak az elmúlt öt szezonban háromszor is összejött a csoportkör (1 BL, 2 El), és kisebb szünetekkel ugyan, de 25 éve folyamatosan jelen vannak a nemzetközi mezőnyben – az előző szerb bajnokság harmadik helyezettje azonban abszolút zöldfülű európai értelemben, ez az első sikeres kvalifikációja. Az UEFA nyakatekert és sok szempontból igazságtalan pontszámítási rendszerének ékes bizonyítéka, hogy noha a Ferencváros a csoport „első kiemeltje”, csupán a harmadik legértékesebb csapata 48,45 millió eurós becsült értékével. A Fiorentina kerete 274,1 milliót, a Genké 126,95 milliót, míg a Csukaricskié 22,2 milliót ér a Transfermarkt.com szerint. Persze a számok ismerete nélkül is a Fradi elé sorolnánk az olasz és a belga klubot egyaránt, ám tavaly ősszel egyenesen sereghajtó volt a zöld-fehér alakulat ebből a szempontból, aztán mégis csoportelső lett az Európa-ligában. De szó se róla, ez egy kemény négyes, két egyértelműen erősebb riválissal, és egy vélhetően majd igen kellemetlen ellenfélnek bizonyuló, szívós balkáni csapattal, de minden szempontból jobb ez így, lehet és kell is bizonyítani – ez ugyanis az egyetlen módja annak, hogy a magyar bajnok stabilizálja a pozícióját az európai középmezőnyben.

És végül, de közel sem utolsó sorban: rendkívül kívánatosnak tartanám, hogy továbbra is Máté Csaba dirigálhassa a Ferencvárost, legalább addig, amíg a csapat állva marad a sorozatban, nagyon megérdemelné!

Debreceni VSC

A 2022-2023-as bajnokság bronzérmesének teljesítménye kapcsán tulajdonképpen nem nagyon lehet hiányérzetünk. A DVSC az EKl-selejtezőjének második fordulójában (a magyar klubok itt kapcsolódnak be a sorozatba) az idegenbeli 1–0-s győzelmet követően hazai pályán 2–1-re kikapott az örmény Alaskert csapatától, a tizenegyes-párbajt hibátlanul abszolválta, és a párharc összképe alapján megérdemelten jutott tovább. A következő körben az osztrák Rapid Wiennel került szembe, és a Transfermarkt.com szerint háromszor értékesebb bécsi klub ellen már bravúrra lett volna szükség a továbbjutáshoz. Az ausztriai első mérkőzésen elért 0–0 tisztes és reményt keltő eredmény volt; és bár a hazaiak kapujába nem sikerült betalálnia a Debrecennek, kétszer kapufát talált, és az önazonos játékával, szervezett labdakihozatalaival és labdatartásával némileg meg is lepte az esélyesebb ellenfelét. A visszavágó csúfos végeredménye (0–5) aligha védhető – öt kapott gól mellett nagyon hiteltelen is volna dicsérni a Lokit –, ám az kétségtelen, hogy ekkora zakót nem érdemelt a cívisváros csapata. Sajnos azonban a Rapid építkezett jobban az első mérkőzés tanulságaiból, és sokkal felkészültebben érkezett a Nagyerdei Stadionba, a letámadásainak hatékonysága pedig egészen elképesztő volt. Sokkal magasabban presszingeltek az osztrákok, nagyon beszűkítették a területeket, a debreceniek pedig nem tudtak mit kezdeni a szorosabb emberfogással, a nagyobb nyomás alatt sokkal többet is hibáztak, mint Bécsben – egyszerűen nem tudták tartani a Rapid diktálta agresszív ritmussal a lépést. A párharc végkimenetele sajnos a papírformát hozta végül, de a bajnokságot is erősen kezdő hajdúságiak további fejlődése reális lehetőség Szrdjan Blagojevics vezetőedzővel, az viszont tény, hogy nemzetközi szinten egy erősebb csapat ellen az még kevés, amivel az OTP-Bank Ligában az élbolyban lehet lenni.

(Forrás: dvsc.hu)

Zalaegerszegi TE

A magyar csapatok közül a kupagyőztes Zalaegerszegnek volt a legnehezebb a sorsolása, ugyanis rögtön a horvát NK Osijek csapatával került szembe, a továbbjutás semmiképpen sem lehetett jogos elvárás Boér Gábor együttesétől. Ennek ellenére az eszéki első mérkőzésen nagyon közel voltak egy, a Debrecenéhez hasonló meglepetés döntetlenhez a zalaiak, de végül a 91. percben a vendéglátók argentin támadója, Ramón Miérez megszerezte a győztes gólt. Egy héttel később a ZTE Arénában már a 9. percben betalált a horvát csapat (és megduplázta az előnyét), így szertefoszlani látszottak az amúgy is halovány remények. A több, mint háromszoros értékkülönbség itt is adott volt az ellenfél játékoskerete javára, de a két mérkőzés képe alapján lehetett volna keresnivalója a Magyar Kupa címvédőjének: jobb koncentrációval és helyzetkihasználással, no és tudatosabb felkészüléssel. Az Osijek forgatókönyve ugyanis, amit a második mérkőzésen megfilmesített, az ég egy adta világon semmilyen meglepetéssel nem érhetett fel, a lehető legvalószínűbb és legegyszerűbb megoldást vitték játszi könnyedséggel színre. A minimális előnyük birtokában átengedték a területet a hazaiaknak, amivel Tajtiék nem tudtak élni (ez az első félidőre volt igazán jellemző), többnyire veszélytelen átlövési kísérletekig jutottak csupán, a technikai hibák, pontatlanságok sokasága mellett pedig az ellenfél vezethetett jóval veszélyesebb kontrákat; a második játékrészben is ők találtak be előbb, hiába volt három nagy helyzete, köztük egy kapufája is a Zetének. Így bár sokkal támadóbb felfogásban és relatív fölényben futballozott a hazai együttes, a jóval rutinosabb vendégek lőtték a második gólt is, a szépítés a végén így csak szépségtapasz volt – összességében simán, 3–1-gyel jutott tovább az eszéki gárda.

A Lokival ellentétben a ZTE esetében egyelőre semmi sem mutat arra, hogy egy felívelő pályán volnának. A pocsék szezonrajt után (utolsó előtti, kieső helyen állnak a tabellán) Végh Gábor klubelnök egy meglehetősen rendhagyó szurkolói ankétot tartott a minap, ahol az egyesület gazdasági stabilitása ellenére is belebegtette esetleges távozását, amennyiben a szurkolók szerinte igazságtalanul kritikus hangvételében és a csapat iránti hitetlenségében nem következik be radikális fordulat. Ráadásul egy héttel ezelőtt eligazolt a csapatkapitány Tajti Mátyás is, igaz, érkezett Yohan Croizet, de nagy kérdés, hogy képes lesz-e újra csúcsformába lendülni a francia Zala vármegye székhelyén; az pedig egyelőre vágyálomnak tűnik, hogy egy év múlva is kiharcolják a nemzetközi szereplés jogát a kék-fehérek.

(Forrás: ztefc.hu)

Kecskeméti TE

A KTE a lett Riga FC-vel került össze, a mindössze kilencéves múltra visszatekintő klub (két rigai egyesület, az FC Caramba Riga és a Dinamo Riga fúziója révén alakult meg 2014-ben) egyáltalán nem tűnt verhetetlen ellenfélnek, igaz, a Transfermarkt.com szerint 12,65 millió eurót kóstáló kerete a dél-alföldi játékosállomány 7,34 milliójához képest közel kétszeres érték – de ezen a szinten ez kevéssé meghatározó differencia. A baltiak a „zsenge koruk” ellenére tapasztaltabbak is az európai porondon, 2019-ben egészen az El play-off-köréig jutottak, ahol az FC Köbenhavn állta végül az útjukat. Szabó István csapatától (Szabó hiányzó Pro licence miatt hivatalosan Lóczi István volt a vezetőedző az EKl-ben rendezett találkozók során) azonban minimum a tisztes helytállás elvárható volt, hiszen az előző bajnokság meglepetéscsapata egy olyan fejlődéstörténeti ívet írt le eddig, ami magyar szinten kuriózum, ha úgy tetszik, futballhungarikum.

Imponálóan és magabiztosan, sokak elismerését kivívva menetelt az OTP Bank Liga második helyéig, a szakmán belül és minden bizonnyal a szurkolók széles körében is nagy kíváncsiság övezte, mire lehetnek képesek a nemzetközi porondon. A Széktói Stadionban egy kiegyenlített mérkőzést tudtak egy góllal megnyerni (2–1), és nagyon ígéretesen indult a visszavágó is, hiszen Vágó Levente 7. percben lőtt góljával már kétgólos előnyben voltak a lila-fehérek. A kidolgozott taktika is működőképesnek tűnt, a szokásos 3–5–2-es hadrend védekezésben 5–4–1-re módosult, Pálinkás Gergő a középpálya jobb oldalára húzódott vissza, sokszor még Vágó is visszazárt hatodik védőnek. (Csak egy példa arra, hogy mennyire fegyelmezett és hatékony Szabónak az átmenetekre fókuszáló szisztémája: a középpályás Vágó a védelmi láncból lépett feljebb, amikor Tóth Barna lefülelte a hazaiak kapusának kirúgását, a labda így Kiss Bencéhez került, aki visszagurította a játékszert a mélységből érkező Vágónak, aki a hálóba bombázta azt.) A Riga nyilvánvalóan nem erre készült, a lettek edzője már a 25. percben belső védőt cserélt, majd a félidőben a balszélsőt és az éket is lehozta a pályáról, hiszen a Kecskemét határozottan őrizte a kétgólos fórt. A második félidőre azonban jelentősen feljavult a Riga játéka, és hiába erősített rá a középpályás védekezésre a KTE az 56. percben történt kettős cserével, a lettek nem sokkal később egalizáltak és a 95. percben hosszabbításra mentették a mérkőzést, az utolsó minutumban pedig csak egy kapufa mentette meg a lila-fehéreket az azonnali kieséstől. A ráadásban is a hazaiak domináltak, a kecskemétiek csak egy lesgólig és helyzetekig jutottak, a mindent eldöntő találat pedig megint az utolsó utáni pillanatban érkezett, a 122. percben, így 4–3-as összesítéssel a Riga FC jutott tovább.

Ha azonban mennek tovább a maguk számára gondosan kikövezett úton, jövőre újra nekifuthatnak, a bajnokságban ugyanis most is az élmezőnyhöz tartoznak (négy bajnokiból hármat megnyert a Kecskemét).

(Forrás: kecskemetite.hu)

Összegzés

Summa summarum elmondhatjuk, hogy a Ferencváros a vigaszágon hozta a kötelezőt, kiköszörülte a feröeriek elleni csorbát és szünetmentesen írhatja tovább az egyre figyelemre méltóbb nemzetközi történetét. A másik három magyar klub viszont ezúttal sem tudott felnőni mellé, és bár ez előzetesen is megjósolható volt, azért az első körös kieséseknél igazán futhatná többre. Az első kanyart még túlélő Lokitól, ahogy írtuk is korábban, tökéletes játék kellett volna a debreceni Rapid-veréshez, ami egyszerűen nem volt reális, a ZTE pedig még éretlen és kiforratlan ahhoz, hogy felülmúljon egy horvát csapatot. A Kecskemét játékában van a legtöbb perspektíva ilyen tekintetben, de mint láttuk, ők sem tartanak még ott, hogy menetelésbe kezdjenek a nemzetközi szinten, és sajnos az egyébként itthon kiválóan prosperáló, szerény költségvetésű, lassan és megfontoltan építkező működési modelljükkel (rövid távon legalábbis) ez a jövőben sem tűnik túl valószínűnek. De mindezek ellenére, a harmadik számú európai kupasorozat csoportköre közel sem lenne elérhetetlen egyetlen másik honi csapat számára sem, és erre a minden tekintetben eklatáns példát a 2,9 millió eurót érő feröeri Klaksvík-hadosztály (vagy épp a BL-kvalifikációs sorozatban az előselejtezőből, azaz a feröerieknél is egy kanyarral hamarabb elinduló és az EKl főtáblájára jutó izlandi Breidablik) szolgáltatja, amely kérlelhetetlen elszántságával, küzdeni tudásával, nem átlépte, hanem leszakította a saját árnyékát. Volna mit ellesni tőlük!

Kiemelt fotó: Fradi.hu