A hátsó kertből a vendégszektorba – íme, a Luton Town különleges stadionja

A Luton Town több szempontból is említésre méltó. Azzal már foglalkoztunk, hogy a 2009-10-es szezonban még az angol ötödosztályban szereplő együttes most ott tart, hogy reális esélye van feljutni a piramis legtetejét jelentő Premier League-be. (Jelenleg a Championship harmadik helyén állnak, hét pontra az automatikus feljutást jelentő második helytől – a szerk.) Ezt a földöntúli bravúrt ráadásul úgy hajtaná végre a Luton, hogy a kerete mindössze a 18. legértékesebb a Championship huszonnégy csapatos mezőnyében.

Tehát könnyen elképzelhető, hogy a 2023-2024-es szezonban Premier League-mérkőzéseket rendezhetnek Lutonban. A városban, amely egyike annak a négy Londonon kívüli városnak, ahol a lakosság többsége etnikai kisebbségi csoportokhoz tartozik. (A város honlapja szerint a muszlimok száma az elmúlt évtizedben 49 991-ről 74 191-re nőtt a 225 ezer fős településen, ami 48,4 százalékos növekedést jelent.) A háború utáni építészet jellemezte szürke iparváros a „legrosszabb hely” Angliában, ahol élni lehet – legalábbis ez a véleménye a Mirror 105 598, a felmérésben résztvevő olvasójának…

Luton nem egy vonzó hely, és a Kenilworth Road sem nevezhető fényűzőnek.

„Ez talán nagyobb feladat, mint egy új stadion építése. Elég sok munka vár ránk. Körülbelül 8-10 millió font értékű fejlesztést kell elvégeznünk, ami nagyjából egy lelátó újjáépítését jelenti kevesebb mint három hónap alatt, ez pedig nem kis feladat. Ez tényleg csak azért van, hogy a stadion megfeleljen a Premier League követelményeinek, elsősorban közvetítési, biztonsági és néhány egyéb szempontból”

– mondta a BBC Radio 4 Today című műsorában Gary Sweet.

A hátsó kertből a stadionba

A Luton Townnak egy igazi régimódi, hagyományos stadionja van, amely nélkülöz mindenféle fényűzést. Puritán, egyszerű, mint maga a város. De a Kenilworth Road nem ettől az egyik legkülönlegesebb hely Angliában, ahová vendégszurkolóként el lehet látogatni. Ami érdekessé teszi, az a vendégszurkolók számára kialakított bejárat, az Oak Stand. A drukkerek a helyi lakosok kertjei fölött elhelyezett égkék fémlépcsőkön mehetnek fel a tribünjükre, a szomszédos házak teraszai pedig a stadionra néznek. Olyan érzés kerítheti az embert hatalmába, mintha valakinek a házába és a hátsó kertjébe készülne besétálni. A Luton hivatalos honlapja szerint a szurkolóknak az eredménytől függetlenül „izgalmas és egyedülálló meccsnapi élményt garantálnak”.

Mivel a Luton Town a Premier League kapujában van, a The Sun helyszíni riport keretében kérdezte a helyieket erről a helyzetről, és arról, hogyan lehet ilyen körülmények között élni.

„Egész életemben itt éltem. Körülbelül hét évvel ezelőttig nagyon könnyen be lehetett látni a stadionba. Régebben a labdák betörték az ablakunkat, apámat ez az őrületbe kergette. Csak panaszkodtunk és panaszkodtunk, a klub végül hálót és hullámvasat szerelt fel, hogy ezt megakadályozza. Csak akkor látom valamennyire a pályát, ha fel-le ugrálok az ágyamon”

– mesélt a bulvárlapnak Abdul Ali. A meccsnap még érdekesebb. Előfordult, hogy Abdul az egyik vasárnapi meccs alatt kiment a boltba, hogy vegyen valami ennivalót, majd a rendőrök kísérték vissza a házába. „Elég menő, hogy hazakísérnek” – tette hozzá.

A négygyerekes családanya, Anu már arról mesélt a Sunnak, hogy elege van a vendégszurkolókból, akik a lépcsőről szemetet dobálnak a kertjébe. „A múlt héten a házamat tojással dobálták meg, és rendszeresen konzervdobozokat, üvegeket hagynak a bejárat előtt” – mesélte. Míg más arról beszélt, hogy a rajongók viselkedése megváltozott az évek során. Korábban nem volt annyi probléma, most akármelyik csapat veszít, a szurkolók kiabálnak és káromkodnak.

Sok Oak Roadon élő család a környéken nőtt fel, és egy életen át szurkol a klubnak. Nem gondolkodnak azon, hogy – egy kívülálló számára szokatlan körülmények miatt – máshová költözzenek.

Kiemelt fotó: Getty Images