A Parma tündöklése a 90-es években

Az Emilia-Romagna régióban található Parma városának első számú labdarúgócsapatát 1913-ban alapították, eleinte jobbára csak a területi bajnokságokban szerepelt. Később feljebb kapaszkodott, sokáig az országos másodosztálynál magasabban azonban nem járt. 1985-ben a legendás Arrigo Sacchi irányítása alatt jutott fel a második vonalba, majd a mester az AC Milanhoz távozott. Az együttes – immár Nevio Scala regnálása idején – az 1989-1990-es Serie B-s szezonban elért negyedik helyezéssel jutott fel története során először az országos első osztályba.

Ezt követően a helyi tejipar óriásvállalat, a Parmalat vezetője, Calisto Tanzi lett a többségi tulajdonos. A csapat azonnal megvetette a lábát az első osztályban, első Serie A-s szezonjában abszolút újoncként a rendkívül előkelő ötödik helyen végzett, mellyel jogot szerzett az UEFA-kupa-szereplésre.

Menet közben az akkor igen tehetős klub vezetői elkezdték minőségi játékosokkal megerősíteni a keretet, így lett a Parmáé az 1994-ben világbajnok brazil kapus, Claudio Taffarel, valamint lecsaptak az 1990-es vb-n csillogó svéd Thomas Brolin játékjogára is. 1992-ben történetük során először elhódították az Olasz Kupát, a döntőben a Juventust győzték le. Egy évvel később a harmadik helyen végeztek az olasz bajnokságban és első nemzetközi sikerüket jegyezve behúzták a KEK-trófeát (a belga Royal Antwerp ellen győztek a döntőben), majd Fabio Capello AC Milanja ellen az európai Szuperkupát is megszerezték.

Ekkoriban már olyan korszakos meghatározó játékosok erősítették a csapatot, mint a kolumbiai fenegyerek, Faustino Asprilla, az argentin szellemi vezér, Néstor Sensini vagy a szardíniai gólfelelős, Gianfranco Zola. A Parmalat és a Parma a virágkorát érte akkoriban. Világszerte megismerték a céget és a csapatot, sokan a labdarúgással azonosították a vállalatot és természetesen Parma városát is. Az egyesület előmenetele szempontjából meghatározó értékkel bírt ez a bizonyos növekvő marketingérték, hiszen a bőségesen befolyó bevételek lehetővé tették a keret további erősítését.

A SIKERCSAPAT

Az 1994-1995-ös idényben a Parma a bajnoki harmadik helyezés mellett a kupában is remekül ment, döntőt játszott a Juventus ellen, melyet még elveszített, ám a második számú európai kupasorozatnak számító UEFA-kupa aktuális kiírását a fináléban éppen a torinói óriásklub legyőzésével gyűjtötte be.

A Parma kezdőcsapata az 1995-ös UEFA-kupa-döntő visszavágóján:

Bucci – Benarrivo, Fernando Couto, Minotti, Susic, Di Chiara – Fiore, Dino Baggio, Crippa – Zola, Asprilla

A következő évadokban viszont nem nyertek trófeát, miközben a tulajdonos egyre inkább a bajnoki címet várta el a csapattól.

Az 1996-97-es szezonban a Juventusszal szemben folytatott versenyfutásban végül csak másodikok lettek. Időközben Scalától Carlo Ancelotti vette át a gyeplőt, aki 1996 és 1998 között ült a Parma kispadján, de vele sem voltak képesek hozni a tulajdonosok által az elvárt eredményeket.

Pedig ekkor a kapuban már a klub emblematikus alakja, a még manapság, negyvenen felül is aktív Gianluigi Buffon állt. Ő az egyesület utánpótláscsapataiból kiemelkedve 1995-ben debütált, és hamar a csapat első számú választása lett.

A védelemben a már említett Sensini mellett Antonio Benarrivo emelkedett klubikon státuszba. Majd fiatalon megszerezték a későbbi aranylabdás Fabio Cannavarót és a hozzá hasonlóan világbajnok Lilian Thuram is ígéretes éveket töltött a csapatnál, a portugál „aranygeneráció” tagja, Fernando Couto pedig ugyancsak eltöltött két idényt a Parma hátsó alakzatának tengelyében. Később Paolo Vanoli már kimondottan hiányposztra érkezett szélső védőnek.

A középpályán a Juventusnál nem marasztalt Dino Baggio hosszú ideig meghatározó szereplőnek számított a Parma védekező munkájában. Ugyanezen a poszton a francia Alain Boghossian is megfordult a csapatnál. A később ígéretes karriert futó Stefano Fiore a klubnál végezte első szárnycsapásait, és egy szezonra még a zseniális technikai adottságokkal bíró Juan Sebastián Verón is erősítette őket.

A jelenleg a Juventus által foglalkoztatott Federico Chiesa édesapja, Enrico Chiesa számtalan csapatnál fordult meg karrierje során, de a talán a zenitjét éppen itt élte meg 1996-tól 1999-ig.

Mellette a csatársorban 1996 és 2000 között az argentin Hernán Crespo tündökölt, a szintén argentin Abel Balbo is eltöltött egy idény Parmában, a már említett Asprilla pedig két különböző időszakban is itt futballozott.

1998-ban Alberto Malesani vette a vezetőedzői feladatok ellátását, aki a látványos támadó focijával a klub történetének legsikeresebb idényét hozta el. A máig „Grande Parma” néven emlegetett együttes az 1998-1999-es évadban bezsebelte az Olasz Kupát és az UEFA-kupát egyaránt, utóbbi fináléjában az Olympique Marseille-t 3-0-ra páholták el.

A Parma kezdőcsapata az 1998-as UEFA-kupa-döntőben (nem sorban):

Buffon – L. Thuram, Sensini, F. Cannavaro – Dino Baggio, Boghossian – Fuser, Verón, Vanoli – Crespo, E. Chiesa

Ezt követően 2000-ben még megnyerték az olasz Szuperkupát, 2002-ben pedig újabb alkalommal, immár harmadszor az Olasz Kupát, azonban a hőn áhított bajnoki címre a legjobb játékosok távozásával már nem lehetett esélyük. Rövid időn belül Verón és Crespo a Lazióhoz, Buffon és Thuram a Juventushoz, Cannavaro az Interhez szerződött. Sokat elmond a csapat lehetőségeiről, hogy a helyükre sem éppen kutyaütők érkeztek például Szavo Milosevics, Sérgio Conceicao, Sabri Lamouchi vagy Johan Micoud személyében, de az elődök sikereit már képtelenek voltak megismételni, és a gyakori edzőváltások sem szolgálták a csapat boldogulását. A Parma a bajnokságban rendszerint a közvetlen élmezőny mögött helyezkedett el, egészen a Parmalat 2003-as csődjéig, amikor szinte egyik napról a másikra esett szét minden, amit addig felépítettek.

A BIRODALOM SZÉTHULLÁSA, JELEN A MÁSODOSZTÁLYBAN

A tündérmese szomorú véget ért, Calisto Tanzira sikkasztás és csalás vádjával 17 év börtönbüntetést szabtak ki, az egyesületet pedig új alapokra helyezték. Az elítélt üzletember 2022. január 1-jén 83 esztendős korában hunyt el.

A csapat 2005-ben osztályozón őrizte meg Serie A-s tagságát, 2008-ban viszont kiesett, de egy év múlva visszatért. A 2014-2015-ös szezont viszont anyagi nehézségei miatt nem tudta befejezni, miután a klubnak már a működés fenntartására sem volt pénze, noha még az akkoriban a Primavera-csapatot irányító Crespo is beszállt a rezsibe.

A csapatot a negyedosztályba sorolták vissza, három év alatt három feljutást végrehajtva viszont 2018-ra visszatért a legmagasabb osztályba, melynek újabb három évig a tagja volt.

A Parma két középmezőnyben töltött idény után a 2020-2021-es bajnoki kiírás végeztével tökutolsóként esett ki a Serie A-ból, és a csapat tulajdonjogait aktuálisan birtokló amerikai üzletember, Kyle Krause látszólag abszolút nem volt a helyzet magaslatán. A mostani másodosztályú szezonra a veterán Buffon két évtized távollét után visszatért a klubhoz, azonban a pocsék idénykezdés után jelenleg is csak a középmezőnyben küzdenek, jelentős formajavulásra lenne szükségük ahhoz, hogy a feljutásért harcolhassanak majd az idény végén.

Noha a jelen nem túl fényes és az elmúlt két évtized sem sikerült a legjobban a csapat számára, a Parma 90-es évekbeli sikertörténete örökre fennmarad az utókor számára.

A szerző a Serie B magyar oldal nevű blog szerkesztője, amennyiben az alacsonyabb osztályú labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, ide kattintva elérhető a felület közösségi média-profilja.